Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

38. Szemere Bertalan. Kozina Sándor olajfestménye, 1851. Történelmi Képcsarnok újólagos megnyugvást kölcsönözhetett most, hogy Szemere, mikor 8-án a pesti városi vezetők tisztelgő látogatást tettek nála, ezzel fogadta vendégeit: - Uraim, hivatalosan közölhetem Önökkel, hogy Franciaország elismerte Magyarhon függetlenségét s ennélfogva az orosz beavatkozásnak el kelletik maradnia. Mert akik hallották ezeket a szavakat (vagy utólag értesültek róluk), azok természetesen nem tudták, hogy a magyar függetlenség francia elismerésének hírét a kormányfő teljesen megbízhatatlan forrásból merítette, azt a következtetést meg, hogy az orosz beavatkozásnak el kell maradnia, egyedül erre a valótlan hírre alapozza. Az pedig, hogy Szemerének ilyeténképpen sikerült ideig-óráig ismét megnyugtatnia a pestiek egy részét, önmagában is igen nagy baj volt, s a forradalom ügyének akkor sem vált volna javára, ha ő pusztán azért ragadtatja magát 8-i kijelentéseire, hogy elejét vegye holmi pánikhangulat kialakulásának, hiszen hiú remények elharapózása — mint magunk is tapasztaltuk már — éppúgy csak lefegyverző hatású lehetett, akár az esetleges pánikhangulat. De ha még csak másokban keltett volna most Szemere hiú reményeket! A következő hetek fejleményei azonban arra vallottak, hogy az újdonsült miniszterelnök 8-án távolról sem csak a pánikra hajlókat próbálta megnyugtatni, hanem mintha egyidejűleg önmagát is meggyőzte volna arról, hogy amit a városi vezetőknek előadott, az tökéletesen meg is felel a valónak. Mert a következő hetekben Szemere nem úgy tevékenykedett, mint aki a forradalom hadállásainak megszilárdítása végett minél maradéktalanabbul igyekszik kiaknázni minden lehetséges forrást — a főváros egészének felszabadulásából fakadó előnyöket is —, hanem úgy, mint aki még mindig bizonyosra veszi, hogy a forradalmat semmiféle veszély nem fenyegeti többé. Ez pedig még sokkalta nagyobb baj volt. Annál is inkább, mivel a vágyálmokra és hiú reményekre épülő politika érvényesülése ekkor már olyan akadályba sem ütközött, amilyen Irányi fővárosi kormánybiztossága volt. Irányi ugyanis az előző hetek folyamán nemcsak arról a sajtóhadjáratról szerezhetett tudomást, amelyet rögtön a Szemere-kormány megalakulása után a békepárt indított mind személy szerint őellene, mind általában a kormánybiztosi intézmény ellen, hanem arról is, hogy Szemere, Magyarországot máris szabadnak vélvén, többé maga sem érzi szükségét olyan rendkívüli eszközök használatának, amelyekhez — mint éppen a kormánybiztosi intézményhez is -a forradalom vezetői épp a veszély szűnni nem akaró voltának tudatában ragaszkodtak eddig, s ezért tizenöt törvényhatóságból alig tíz nappal kormányfői beiktatása után már vissza is hívta a korábban ellenőrzésükre kirendelt kormánybiztosokat. Ez pedig tökéletesen megértethette Irányival, hogy a kormány Pestre költözése immár az ő menesztését is óhatatlanul meg fogja hozni. S ezek után ez a józanul gondolkodó ember csupán azt tehette, amit tett is: nem várta be elcsapatását, hanem — éppen a kormány hazatértére hivatkozva — maga sietett lemondani már június 6-án.119 Június 6-án tehát a Pestre települt kormány már minden nehézség nélkül munkához láthatott, hogy a főváros népének mielőbb megmutassa, hogyan kívánja aprópénzre váltani a Szemere képviselte derűlátó politikát. Es az utca embere hamarosan ámulva hallhatta is, hogy a minisztériumokban, valamint az általuk közremunkálásra felhívott városi tanácsok hivatalhelyiségeiben már javában készülnek a tervek a Margitsziget további csinosítására és nyilvános népkertté alakítására meg a budai várfalak lerombolásának előrehaladtával mind siralmasabb köntöst öltő hegyoldal „jövendő tetszékeny alakzatának" biztosítására s még az olyan (egy éve Széchenyit is erősen, de persze hiába foglalkoztató) ötletek megvalósítására is, mint hogy Pestet keletről hajózható csatornával vegyék körül, a Várhegy alatt pedig fúrjanak alagutat. Amiben része volt Kossuthnak is, sőt éppen őneki volt legnagyobb része, hiszen e tervek leg-Városszépészeti tervkovácsolások