Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

költöztek lakosok, és a XVIII. század első felében — 1711 — 1744 között — is csak öt település (Tétény, Csepel, Promontor, Békásmegyer és Soroksár) keletkezett.

26 Hatalmas puszta területek vették körül tehát a felszabadítás után Budát és Pestet. „Pusztán lévén ezen tartomány, igen közönséges volt, úgy annyira, hogy akármely felé ment legyen, senkitül sem háborgattatott" — emlékezett vissza évtizedek múlva az 1710-es évekre egy Budakörnyéki pásztor. A pesti oldalon is, mint egy másik pásztor vallotta: „Buda megvétele után szabadon legeltette marháit szentgyenesi, vecsési, kerekegyházi, gubacsi, szentlőrinci, keresztúri, csömöri, szentmihályi és palotai határokon . . . soha senki nem ellenezte, hacsak kárt nem tétetett marháival . . . nem hallotta, hogy el lettek volna határozva a puszták." A puszták és falvak határait a XVIII. század folyamán, sokszor évtizedekig húzódó, meg-megújuló határperek során meghatározták, és évtizedek munkája során kialakult az a helyrajzi kép, amely a város helyrajzában igen sok esetben még ma is felfedezhető.

27 Palota Palotán a falu alaprajzi elhelyezkedését és elrendezését a Szilas-patak határozta meg: a mai Kossuth Lajos utca, a falu régi főutcája a Szi

las-patakkal párhuzamosan haladt, s ehhez igazodtak a XVIII. század folyamán növekvő falu utcái. A falu a mai Dózsa György út, Kossuth utca és a Régi Pé)ti út közötti területen helyezkedett el. A falutól, tulajdonképpen a Szilaspataktól (illetőleg a mai Felszabadulás útjától) délre a pesti határig hatalmas, homokos legelőterület volt. Ezen át vezetett a váci országútból az Ördög-malomnál kiágazó régi fóti országút (egyik szakasza a mai Rákos út) és a mai Dózsa György út, illetőleg a mai Újpest területén levő Árpád útnak nagyjából a mai Virág utcáig terjedő szakasza. E két út között volt a Gyáli-tó (a mai Istvántelek vidékén), amelynek a vizét a mai Bocskai utca vonalában folyó Gyáli-patak vezette le a Dunába. A rétek a Szilas-patak két oldalán, a szántóföldek pedig a palotai határnak a Fót és Dunakeszi felé eső részén terültek el. A szőlőhegy — meglehetősen kis kiterjedésben — a legelőterület közepén volt, körülbelül a mai Lenin útja két oldalán. Káposztásmegyer puszta területén ekkor szőlő nem volt, csak a Szilas-patak és a Mogyoródi-patak, valamint a Duna mellett rét, a pesti határtól északra, a váci országút jobb oldalán (a mai Baross utca vonaláig) pedig legelő. A megyeri pusztán — a pesti határhoz közel — agyagbánya volt, amelyet a palotai földesuraktól a pesti és az óbudai fazekasok béreltek. Szintén nem a palotaiak, hanem az óbudai és komáromi halászok használták a megyeri pusztán levő úgynevezett szemesi halásztanyát. A mai Nép-sziget a XVIII. század első felében Káposztásmegyer tartozéka volt, azonban ezt (pontosabban a sziget felső részének a birtokjogát) Pest városa 1748-ban megvásárolta. Cinkota Palota és Cinkota területét a XVIII. században a mai Rákospalotai határút választotta el egymástól. Pesttel a határ nyugat felől a mai Körvasút sor és a Szolnoki út, dél felől a Pesti határút vonala volt. A cinkotai, pesti és a keresztúri hármashatár a Rákos-patak jobb partján levő Sashalom, más néven Keresztúri-domb volt. Cinkotának Kereszt úrral való határvonala a mai (utcával meg nem határozható) kerületi határvonalnak felel meg. Cinkota területe tehát a XVIII. században pontosan a mai XVI. kerület területével azonos: magában foglalja a későbbi Rákosszentmihály, Sashalom és Mátyásföld területét is. A cinkotai település a mai Szabadföld út, Simongát utca és a Vidámvásár utca közötti területen volt, s főutcája a mai Gazdaság út és a Kultúrház utca vonala. Cinkota és a mai Csömöri út két oldalán elterülő, teljes egészében földesúri kezelésben levő Szentmihály puszta területének kétharmad része szántóföld volt, egyharmada pedig (a Szilas-patak melletti területek) rét. A szőlőhegy a falutól északra Csömör felé, a mai Szabadföld út bal oldalán terült el. Csaba Pesttel csak Keresztúron át, a Jászberényi országútból, a mai Pesti útból kiágazó úttal, valamint Cinkotán át volt közlekedési kapcsolatban. A település elrendezésére azonban a Keresztúrról idevezető út, a mai Péceli út volt hatással: a falu — Keresztúrhoz hasonlóan szintén egyutcás település — a Rákos-pataktól délre a Keresztúrról idevezető út, a mai Péceli út két oldalán épült, a Cinkotáról, Nagytarcsáról és Ecserről idejövő utak (a mai Micsurin út, Tárcsa utca és Zrínyi utca) találkozásánál. A csabai határnak több mint a felét a XVIII. században a szántóföldek foglalták el, amelyek túlnyomó részben a Rákos-pataktól északra terültek el, a tárcsái és a péceli határ felé. Á rétek a Rákos-patak mellett voltak, a szőlőhegy pedig a faluhoz közel, dél felé, a mai Mezőőr út két oldalán. Jelentős erdőterület volt itt: a határ déli részén, Ecser felé, a mai Pesti út bal oldalán levő Erdőhegyen, amelyet a XVIII. században Látóhegynek neveztek. Keresztúr Keresztúr XVIII. századi területének a határa Pest felé a mai Rákoskeresztúri temető keleti szélének a vonalában húzódott, Szentlőrinc felé a mai Gyömrői út egyenes meghosszabbításában (a mai Ferihegyi repülőtér területén keresztül) vezetett a mai ecseri határvonalig. Rákoscsabától a mai (rákosligeti) Ároktő út és (nagyjából) a mai Szabadság sugárút vonala választotta el. A mai Pesti út mellett, a Rákos-patak bal oldalán hosszan elnyúló egyutcás falut Pesttel a Kerepesi országútból a Rákos-malomnál (a mai Rákosfalva vasútállomásnál) kiágazó Keresztúri út kötötte össze (ennek a folytatása a mai XVII. kerületi Pesti út). A falu-