Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

folyamán sűrűn beépült, és a XVII. század végi romos, sok részében még falusias jellegű településnek egy század múlva már nemcsak középületei (Városháza, Megyeháza, Invalidus-palota, Királyi Kúria), nemesi palotái és egyházi építményei adtak városi jelleget, hanem polgári építkezése is, jóllehet a Belváros egyes részei falusias jellegűek maradtak. B) Pest határa Épület- Pest város falain kívül a felszabadítás idején lakótelepülés nem volt. A XVII. század végén maradványok, a város új lakosai a lakatlan, elvadult határban szétszó-rtan csupán néhány kőépületnek a romelpusztult jait találták. Hasznosításukra azonban legtöbbször talán csak építőanyag miatt gondoltak, és falvak nem szolgáltak más célt, mint helymegjelölést. Ilyen romok voltak a Váci kaputól északra (talán a középkori Ujbécs valamelyik épületének a maradványai), a mai Rókus-kápolna helyén (1711-ben pusztatemplomnak nevezték), az Illés-kútja környékén (a mai Illés utcában; 1695-ben arra gyanakodtak, hogy itt hajdan királyi nyaraló vagy vadászház volt, és azt is említették, hogy az Illés-kút vizét régen a városba csöveken vezették be), valamint a mai Boráros tér környékén (talán a középkori Szentfalva község elpusztult templomának a romjai). Pestet a felszabadulás idején ábrázoló látképek a város falain kívüli területet sivár pusztaságnak rajzolták. Ezen a pusztaságon, amelyet a felszabadítás esztendei még sivárabbá tehettek, kellett az újonnan települő pesti lakosoknak mezőgazdasági igényeiket kielégíteni. Az igények kielégítését azonban különösen befolyásolta, sőt gátolta az a körülmény, hogy a török uralom alatt Pest város határviszonyai teljesen összezilálódtak. A középkor folyamán az ezen a Is. I 'esi I tel városának I érképe, 1 784 — 87. Ballá Antal rajza, részlet