Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: IRODALOM (ÁLTALÁBAN)

ségek közül az egyik a város története XVIII. századi levéltári forrásainak a feltárásával foglalkozott, a másik pedig a XIX. század első felével. Evek során igen jelentős mennyiségű adat gyűlt így össze a Fővárosi Levéltárból (Pest város tanácsának jegyzőkönyveiből, Pest város levéltárának Intimata és Relationes, valamint Buda város levéltárának Locumtenentialia iratsorozataiból), a Pest megyei Levéltárból (úrbéri perek iratai) és az Országos Levéltárból, ahol a budai Kamarai Adminisztráció csaknem teljes(lö86—1703 közötti) iratanyagát kicédulázták. Jelentős szerepe volt e korszak topográfiai problémáinak a kutatásában annak a munkaközösségnek is, amely a különböző budapesti gyűjteményekben (levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban) levő fővárosi vonatkozású kéziratos térképek összegyűjtésére vállalkozott. Az adatgyűjtés azonban 1960 körül abbamaradt. Főképp a XVII. század végére és a XVIII. század elejére vonatkozóan mégis igen gazdag anyag gyűlt össze, állt (és áll) a Budapesti Történeti Múzeumban a város történetével foglalkozók rendelkezésére. A levéltári feltáró munkát végző kutatók közül jó néhányan vállalkoztak a főváros újkori története egyes kérdéseinek a feldolgozására is. Ennek a munkának az eredménye az, hogy az 1956-tól kezdve ismét folytatódó Tanulmányok Budapest Múltjából című évkönyv 9 kötetében 1972-ig 32 szerzőnek 56 tanulmánya jelent meg a város 1686—1848 közötti történetéből, több mint 2000 oldal terjedelemben. A munka során megmaradt ugyan a XVIII. század iránti fokozottabb érdeklődés (a megjelent tanulmányok 60 százaléka e korszakból való), de a témaválasztás és a problémafelvetés (annak ellenére, hogy a munkát nem irányította pontosan meghatározott program) jóval szélesebb körű volt, mint a felszabadulás előtt. A korábbi, elsősorban topográfiai és művészettörténeti érdeklődéshez képest jelentős változás is történt, ami elsősorban a gazdaságtörténeti kutatásoknál nyilvánult meg: a közzétett tanulmányok egyharmada gazdaságtörténeti vonatkozású volt (mint Gyömrei Sándor, Kosáry Domokos, Berlász Jenő, Sándor Vilmos, Nagy István, Nagy Lajos, Bélay Vilmos, Bácskai Vera, Rózsa Miklós, Szekeres József tanulmányai). Azonban mind a topográfiai, mind az igazgatástörténeti tanulmányok (a megjelent tanulmányok másik harmada) is jelentős mértékben érintettek gazdaságtörténeti kérdéseket, közöltek igen fontos gazdaságtörténeti adatokat. Határozott társadalomtörténeti érdeklődés csupán Tóth András, Barta István és Fallenbüchl Zoltán tanulmányaiban jelentkezett, továbbá egy-két kultúrtörténeti tanulmányban (Windisch Évánál és Holl Bélánál). Újszerű és jelentős kezdeményezés volt viszont a peremterület története kutatásának a megindítása, s néhány kérdésének feldolgozása Kubinyi András, Lakatos Ernő és Felhő Ibolya tanulmányaiban. A Tanulmányok Budapest Múltjából című évkönyvben jelentkező népes, új kutatógárda munkássága igen nagy mértékben gazdagította a főváros történetének az irodalmát, széles körű levéltári kutatások során igen nagy mennyiségű új adatot tárt fel, értékelt és értékesített. Az újkori várostörténetírásnak az első és legfontosabb műhelye a Budapesti Történeti Múzeum lett, amelynek egyik fontos feladata volt a Fővárosi Tanács várostörténeti vonatkozású elhatározásainak a végrehajtása. Jelentős és fontos részt vállalt ebből a munkából a Budapest Főváros Levéltára is, a főváros újkori története forrásainak ismertetésével és kiadásával. A „Buda sz. kir. főváros, Pest sz. kir. város, Óbuda mezőváros levéltárai"-ról Nagy István, Nagy Lajos és Wellmann Imre által 1959ben — sokszorosított formában — a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya kiadásában közzétett alapleltár az akkori Budapesti 1. sz. Állami Levéltár 1873 előtti városi anyagának első összefoglaló ismertetése volt. Az összeállítók — tudva ugyan azt, hogy az ismertetésnek ez a módja valóban csak alap, amelyre a levéltár további munkáinál támaszkodni lehet — a három város levéltári anyagának rendszerezése során (az alapvetően szükséges rendezési munkák mellett) lényeges hivataltörténeti kutatásokat is végeztek. Munkájukat annak reményében tették közzé, hogy „hasznos eszköze lesz a széles keretek között megindult főváros-történeti kutatásoknak". Hasznosítható eszközként jelent meg néhány évvel később (1964-ben) egy repertórium is a Fővárosi Levéltár térképeiről (1705—1918), amelyet Farkas Elemérné állított össze a Fővárosi Levéltár egykori munkatársainak, Horváth Gyulának ós Nagy Lajosnak a munkája alapján (nevük említése nélkül), majd 1969-ben a „Testületek (céhek, ipartársulatok), egyházi szervek, családok, személyek, gyűjtemények" leltára Bácskai Vera, Felhő Ibolya és Bónis György összeállításában. Ezek a leltárak és repertóriumok — a Fővárosi Levéltár 1970ben megjelentetett fond jegyzéké vei együtt — igen nagy mértékben segítették és segítik a levéltári kutatómunkát Budapest Főváros Levéltárában. A „várostörténet célját" kívánják szolgálni — „nemcsak a szakemberek, hanem a főváros története iránt érdeklődő olvasók" számára — a Levéltár forráskiadványai is, amelyeknek első kötete (Források Buda, Pest és Óbuda történetéhez 1686—1873) Bácskai Vera szerkesztésében 1971-ben jelent meg. A Fővárosi Tanács támogatása és a fővárosi intézmények (unizeum, levéltár, könyvtár) különféle vállalkozásai révén jelentős mértékben előrelendült a főváros újkori történetének kutatása, bár az eredmények korántsem állnak arányban a szándékokkal. Monografikus feldol-