Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

A pestiek által birtokolt szőlők mennyisége tehát a XVIII. században igen jelentős volt: 2 908 828 négyszögöl (1818 katasztrális hold). Ennek azonban csak alig valamivel több mint egyharmad része volt a város területén. A szőlő- A város területén levő szőlők birtokosainak a száma és foglalkozás szerinti megoszlása a követirtokosok kező vo

it a sz

ázad első felében: szama 1720 1735 1747 Kézműves 28 64 76 Kereskedő 12 32 29 Tisztviselő 2 15 7 Nemes 5 3 — Fuvaros — 11 13 Vincellér, kertész — 9 12 Kapás, napszámos — 29 62 Asszony — 9 19 Foglal ko zásnélküli 39 26 45 Egyéb — 6 2 80 204 265 A szőlőbirtokosok száma a következő évtizedekben emelkedett ugyan, de nem olyan mértékben, mint a szőlőterület nagysága. S ha figyelembe vesszük azt, hogy a város határain kívül szőlőbirtokos polgárok (ezek többségének Kőbányán is volt szőlője) parcelláinak átlagos területe milyen hatalmas volt, akkor a városi tanácsnak 1740-ben tett ama megjegyzése, hogy a pesti kézműves mesterek inkább szőlőikből, mint mesterségükből tartják fenn magukat, megalapozottnak látszik. Az pedig, hogy a parcellák területének átlagos nagysága állandóan emelkedett (1720-ban 1300, 1735-ben 1660, 1747-ben 3300 négyszögöl), utal arra, hogy a város gazdasági életében a szőlőművelésnek a század folyamán változatlanul nagy jelentősége volt. Annak ellenére, hogy a város lakosságának növekedésétől a szőlőbirtokosok számának növekedése, illetőleg annak üteme messze el is maradt, az nyilvánvaló, hogy a szőlőbirtok a polgári vagyon növekedésének egyik igen fontos forrása volt, a városi lakosság vagyontalan rétegének pedig széles körű megélhetési lehetőséget nyújtott. A bor- A szőlőművelés és a vele kapcsolatos problémák a század folyamán igen sokszor foglalkoztatbehozatai ták Pest város tanácsát. A problémák elsősorban a város területén kívüli szőlőkkel kapcsolatban kérdése mer

ültek f

e

L A tanáccsal évtizedes harcot vívó polgárság panaszai, érvei mögött fontos érdekek húzódtak meg, elsősorban a borbehozatal kérdésében, amely újra és újra felmerülve, a tanács és polgárság vitáján keresztül időnként éles megvilágításba helyezte a szőlőtermelés fontosságát. A város 1703. évi kiváltságlevele szerint az idegen borok behozatalának engedélyezése a városi tanács hatáskörébe tartozott. A tanács a bíró feladatává tette az engedélyezést, és minden akó idegen borért, amit a városba behoztak, fizetni kellett. A tanács 1722-ben az egész polgárság véleményére lévén kíváncsi, szavazásra bocsátotta ezt a kérdést: csak 63 polgár szavazott ekkor a szabad borbehozatal mellett, és 121 ellene. A szavazás után a borbehozatal tilalmát megerősítették, olyképpen, hogy szürettől Szent György-napig egyáltalán nem volt szabad idegen bort bevinni a városba, utána pedig csak illeték lefizetése ellenében. Ez a rendelkezés csak a vásárolt borokra vonatkozott. A polgárok által a budai, csepeli és óbudai szőlőhegyekben termett bort ,,aufschlag" nélkül szabad volt a városba bevinni. A zselléreknek viszont a pesti ós a budai szőlőkben termett boruknak a városba való beviteléért is fizetniük kellett. Sor került azonban a pesti polgárok által Pest területén kívül termelt borok szabad behozatalának megtiltására is: 1748-tól kezdve a városba behozott saját termésű boraik után is kötelesek voltak illetéket fizetni. Ez a rendelkezés nagy ellenkezést váltott ki a polgárság körében. 1769-ben, amikor a tanács ezt — véleménye szerint mint az egész polgárság érdekében állót — a királyi bizottsággal megerősíttette, a polgárság nyíltan szembefordult a tanáccsal, amely a valóságban nem a polgárság, hanem a Kamara kívánságát teljesítette. A polgárság és a tanács vitájából a felsőbb hatóságok által támogatott tanács került ki győztesen. Megállapították, hogy a bormennyiség felső határa, amit a pestiek a városba bevihetnek, 20 440 (majd később 30 348) akó lehet, Ez azt jelentette, hogy a^városon kívül termelt boroknak csak a felét vihették be illetékmentesen. Ezt a korlátozást csak 1788-ban szüntette meg a Helytartótanács, az elvámolás azonban továbbra is megmaradt. Borkimérés A behozatal kérdésében a polgárság által képviselt álláspont a bortermelés fontosságát tükrözte, és a fontosságot elsősorban a behozott borok kimérésének a lehetősége jelentette. Á borkimé-