Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

hogy a tabáni rácok birtokában pontosan milyen nagyságú szőlőterület volt. Maradtak fenn viszont adatok a városi szőlőkről és termésükről. A város tulajdonában a XVII. század végén és a XVIII. század elején tizenhárom és fél fertály szőlő volt. Különböző évekből ismeretesek a termésmennyiségek :

5 Febér bor Vörös bor Összesen (akó) 1697 99 183 282 1698 145 329 474 1704 117 287 404 1705 50 136 186 1707 119 237 356 Az átlagtermés a városi szőlőkben tehát évi 340 akó volt (a vörös borból magasabb, mint a fehérből); fertályonként teremhetett 25 akó. A bor átlagára ezekben az években 3 forint volt, egy fertály termésének az értéke 75 forint. Az 1713-ban összeírt 4561 fertály budai szőlő termésének az értéke tehát kereken 342 000 forint volt. Ennek az összegnek mintegy a harmadát kell munkabérnek számolni, és így (fogyasztás nélkül) 228 000 forint maradt a haszon. Ez akkor több, mint 8000 ökör vagy 114 000 mérő búza árának felelt meg. A szőlőművelés azonban valódi hasznot csak azoknak jelentett, akiknek nagyobb szőlőbirtokuk volt, vagy ez a haszon más jövedelmükhöz járult, mint a kereskedőknek, kézműveseknek, hivatalnokoknak, katonatiszteknek. A kis szőlőbirtokosoknak, a kapásoknak és a foglalkozásnélkülieknek csak a fogyasztását és a megélhetését biztosította a termés. A tabáni szőlőbirtokosok terméseredményeit ismerve: 1702-ben 33 468 forint, 1711-ben pedig 20 121 forint lehetett a termés tiszta értéke. Ismeretesek ezekből az évekből az egyes tabáni szőlőbirtokosok terméseredményei is: Akó 1702 1711 2-10 75 68 11-20 85 55 • 21 — 184 80 344 203 Egy évtized alatt tehát a tabáni lakosok szőlőterülete, mint a terméseredmények mutatják, több mint egyharmadával csökkent. A kis szőlőbirtokosok ugyanis nem tudták megtartani birtokukat; megélhetésükhöz a termés nem volt elegendő, s ha megélni akartak, munkaerejüket nem köthették le a saját szőlőjük művelésére, inkább eladták azt. 50—100 akó bortermés is — ha mind el tudták adni — csak 150 — 300 forint jövedelmet biztosított, de a tabáni szőlőbirtokosok közül ilyen „jövedelmet" 1702-ben csak 14 százalék, 1711-ben pedig csak 10 százalék tudott elérni. Hasonló volt a helyzet Újlakon is, ahol mint egy 1714-ből származó jegyzékből kitűnik, 49 szőlőbirtokosnak 301 1/2 akó volt a termése, de esak 12 volt köztük, akinek 10 akón félül termett, és a legnagyobb termésmennyiség 22 akó volt. Ilyen mennyiségű termésből nem lehetett megélni, más foglalkozásra, más jövedelmi forrásra is szüksége volt annak, aki kis szőlőterületet birtokolt. Szőlőbirtoklás & szőlőterület akár megélhetési, akár jövedelemgyarapítási szempontból a budai lakosok a város számára igen fontos volt. A szőlőterület kiterjesztését, a szőlőtelepítést azonban csak egy bizohatárán kívül nyos határig lehetett folytatni. 1726-ban már 4917 fertály volt a budai szőlők területe (13 év alatt tehát 356 fertállyal növekedett), azonban nem sok idő múlva további terjeszkedésre már nem volt lehetőség. Ekkor kezdődött el a budai lakosok nagyarányú szőlőterület-szerzése Óbudán (bár innen már az 1710-es évekből vannak adatok), Budaörsön (az 1730-as évektől kezdve), a csepeli Promontoron (a mai Budafok területén) és az 1740-es évektől kezdve Nagytétényben. Ezután indult meg a nagyobb mértékű ingatlanforgalom is a budai szőlőkben. Ez egyrészt a szőlőparcellák árának emelkedését, másrészt nagyobb szőlőbirtokok kialakulását eredményezte.

6 A budai sző- A XVIII. század elején a be nem ültetett szőlőterületeken egy fertályt (800 négyszögölet) lők értéke még 5 forintért lehetett vásárolni, a közepes minőségű (beültetett) szőlők fertályának az ára 40 — 50 forint volt; csak a jó minőségű gellérthegyi és sas-hegyi szőlők értéke érte el a 200 forintot. Az itteni szőlők a XVIII. század folyamán mindig a legértékesebbek voltak. Azonban a többi szőlőhegyen levő parcellák ára is fokozatosan emelkedett. A feloszlott jezsuita rend József-