Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

Belvárossal, sem a Terézvárossal — a vásártér idehelyezése, a kereskedelmi forgalom már a XVIII. század végén a régi városközpont kitágulását, illetőleg északabbra tolódását eredményezte.

24 3. ÓBUDA HELYRAJZA Óbuda XVIII. századi lakott területét a következő mai utcák határolják: a déli határ (nemcsak a településé, a városé is) a mai Nagyszombat utcánál volt, egy régi vízfolyás mellett keletkezett Határ utcánál. Itt volt a „Kolmberg" (Königsberg, Királydomb, a XX. században feltárt római katonai amfiteátrum romjai helyén), és a határ innen észak felé a mai Pacsirta utca és Szőlő utca vonalában húzódott, csak a mai Föld utcában ugrott ki a Zápor utcáig nyugat felé, azután a mai Solymári utca kertjeinek a végében vezetett tovább északra a mai Vörösvári útig, az Országútig. A Vörösvári úton túl a határ a Kórház utca vonalában kelet felé tartott, s a Kerék utcában a régi óbudai katolikus temetőt kerülve fordult ismét észak felé a mai Raktár utcáig, s onnan a mai Miklós téren és a Sorompó utcán át vezetett ki a Dunához. Óbudának a Budával való közvetlen összeköttetését a mai Lajos utca (Hauptgassenak, Fő utcának nevezték) biztosította. A város települési szerkezetét azonban nem ez az útvonal határozta meg. A XVIII. század- A réai

> ban a város hivatalos központja ugyanis a Fő tér (Rathaus Platz, Városház tér) volt. Ide torkol- ^^^f

9 lott a mai Lajos utca, és innen indult az út Szentendre felé is. A város természetes központja azonban a mai Polgár tér környékén volt. Ide futottak dél felől a mai Lajos utcából kiágazó útvonalak: a Kronen Gasse (ma Fényes Adolf utca) és az Eichhorn Gasse (a Mókus utca); innen indult — a Frühling Gasse (Tavasz utca) vonalában — az Országút Bécs felé, vezetett a Müller Gasse (Molnár utca, ma^Serfőző utca) a Dunához, és a mai Hídfő utcán (akkor Praefecturat Gasse) keresztül út Szentendre felé. A mai Óbudának ez a része volt a régi település. A város lakossága fenntartotta, megőrizte a középkori település szerkezetét. A középkorban felépült királynéi várnak a felszabadító ostromok után ugyan csak a romjait foglalhatták el, parasztház-építés céljából. Ezt az épületet használták a XVIII. század folyamán református imaháznak, miután a török uralom alatt is birtokukban volt középkori eredetű templomot a földesúr, aki katolikus németeket telepített ide, elvette tőlük. A királynéi vár és a volt református templom körül a XVII. század végén a magyar jobbágyok házai, telkei állottak. Az új német telepesek ezen a területen — a régi város területén — csak azokat a telkeket szállták meg, amelyeken a régi — középkori vagy törökkori — településnek a nyomait találták. A régi város területének egy része azonban továbbra is magyar település maradt. A királynéi vár helyén építették fel 1785—1786-ban a református templomot; az ide vezető útvonalat, a mai Kálvin közt még a XIX. században is Ungar Gassenak, Magyar utcának nevezték. Az új település zöme elsősorban a régi városi települést Buda városával összekötő utak mel- Az új telelett történt. A Mókus utca, a megszűnt Korona utca és a Lajos utca déli részének a telkei a puleft XX. századig megőrizték az első kimérés állapotát. A régi településtől északra levő terület legnagyobb részének az igénybevétele csak a város lakosságszámának a növekedése és az uradalmi központnak a mai Fő téren való kiépülése következtében kezdődött meg, a XVIII. század első felében. A Fő tér kialakulását nyilvánvalóan meghatározták az ott akkor még nagymértékben fennálló — és használható — középkori épületmaradványok (prépostsági templom) is. A tér azonban szabályszerű négyzetes formájával határozottan a német kisvárosok jellegzetes tereire emlékeztet. Ezen a téren épült fel a századeleji kisebb épület helyén 1746—1757 között az akkori földesúr, Zichy Miklós kastélya. Itt volt az uradalmi jószágigazgatóság épülete, s itt építették fel Óbuda mezőváros tanácsházát is. A Lajos utca csak a Fő tér kialakulása után vált Óbuda fő útvonalává. Bizonyítja ezt az is, hogy az új német telepesek 1700 körül ennek az utcának a régi település mellett elhúzódó szakaszát nem szállták meg, holott elképzelhetetlen, hogy forgalmas utat elkerültek volna. Az 1710—1720-as években Óbudán letelepedő zsidók itt üres területet találtak: 1728-ig öt, 1744-ig tíz házat építettek a mai Zichy utca környékén, és itt épült fel — a mainak a helyén — a hatvanas években az első zsinagógájuk is. Óbuda lakott területe a város területének délkeleti sarkában helyezkedett el. (25. kép.) A Úthálózat a Budáról Bécs felé vezető országút (a mai Bécsi út) a várost elkerülte, a hegyek aljában vezetett haíarban észak felé, illetőleg északnyugat felé. Ennek az útnak a mai óbudai temetőn túli szakasza nagyjából a régi esztergomi nagy út vonalának felel meg. Az esztergomi régi útnak a nyoma még a XVIII. század második felében is látható volt. A városon keresztülmenő szentendrei országút, a városból kiérve, nem a mai vonalában, hanem a Duna-parton vezetett. Ennek az 6* 67