Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

255. Nemzeti-Divatkép az Indóházzal, 1847 gáló legyen. És természetesen ölesé) is, ha nem is a tartósság rovására. A szolid polgári felfogás ez esetben inkább a díszt vetette el." A Steindl-bútorok ilyen igények kielégítésére készültek, igen magas színvonalon. Steindl az 1820-as években kialakult új bútorstílust tökéletesítette. Az új stílus az egyszerűségre törekedett, egyre inkább eltűnt a bútorokról a faragás, az aranyozás, a bronz- és a sárgaréz • veret, majd eltűnt a tusfestés is. Díszt a szerkezet és arány adott, és különösen a szekrényeken a különböző széprajzú fák változatos egymás mellé illesztése. A Steindl-bútorokon — különösen a harmincas évek közepétől kezdve — azonban már megjelent az intarzia is. A XIX. század első felének pesti biitorművessége Steindl Ferenc munkásságában érte el a csúcspontját. Az ő bútorai már önálló tervezés eredményei, nem francia vagy bécsi példák másolásai. A korabeli európai bútorművesség hazai változata ez.

00 Textil- A pesti textilművészetet a XIX. század első felében szinte kizárólag a Valero-gyár termékei művészet képviselték. A gyár termelésének a biztosítása nyilvánvalóan összefüggött az empire-divat elterjedésével. Ez a divat háttérbe szorította a tarka virágmustrás brokátokat, a női ruhák többségét a XVIII. század végétől kezdve taftból vagy más selyemszövetből készítették.

07 Divatlapok A Valero-gyár azonban az igényeknek csupán kis részét elégítette ki. A különféle textilanyagok túlnyomó többségét külföldi áruk tették ki, a mindenkori divatnak megfelelő mértékben és változatosságban. Az öltözködési divat közvetítésének az eszközei a színházi kosztümökön kívül a divatlapok voltak. A német (mint az 1798 óta megjelenő lipcsei Allgemeine Modenzeitung) és a francia (mint az 1840-ben alapított Le Journal des Dames et des Demoiselles) divatlapok mellett az 1833-ban megjelent Rególő-Honművósz című szépirodalmi lap a divat kérdéseivel is foglalkozott. Minden számához mellékelt színes divatképeket is, s amikor 1842-ben a Regélőt Garay János és Erdélyi János vette át, a címét is megváltoztatták: Regélő Pesti Divatlap lett. Ez külön rovatban (Divathírnök) foglalkozott a divatvilág eseményeivel, és szintén rendszeresen mellékelt