Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

A pesti Magyar Színháznál jóval jelentősebb Zitterbarth Mátyás fő műve, a pesti Megyeháza Városház utcai épülete, amelyet a régi XVIII. századi épület helyére, a Hild János által a század első évtizedében készített középső részhez csatlakozva épített fel 1838-ban. A pesti Megyeháza épülete Zádor Anna szerint ,,a klasszicizmus legérettebb fokát" jelzi. A stílus itt olyan csúcsponthoz érkezett, amely egyben a kiinduláshoz való visszatérést is jelentette, és olyan elemeket rejtett magában, amelyek megbontották a klasszicizmus uralkodó törvényének, a síkszerűség követelményének érvényesülését. Zitterbarth Mátyás a pesti Megyeháza építésével klasszicista építészetünk egyik legkiválóbb alkotását hozta létre. Ez az épület méltán állítható a nagy pesti mesterek, Pollack és Hild művészi szempontból magasra értékelhető épületei mellé, s kimagasló helyet biztosított Zitterbarth Mátyásnak a pesti építészek között.

16 (232 — 233. kép.) Ifjabb Zitterbarth Mátyás a többi pesti építőmesterhez hasonlóan nemcsak tervező, hanem vállalkozó is volt. Apja, idősebb Zitterbarth Mátyás vállalatát azonban nem vette át, azt továbbra is a mester özvegye, Zitterbarth Teréz vezette, aki — az 1828-as országos összeírás szerint — 50 segédet foglalkoztatott. Ugyanennyi segéddel dolgozott ekkor Landherr András, Pollack Mihály és Diettrich Jó-zsef is, míg Kasselik Ferenc és Brein Ignác 30, Hofrichter József pedig csak 10 segéddel. A legnagyobb vállalkozó — 100 segéddel, anyja, Hild Klára nevén — Hild József volt. Kasselik Fidél is élt még ekkor, de már nem gyakorolta a mesterségét. Zofahl Lőrinc, aki már a húszas évek eleje óta tervezett és épített Pesten, Zitterbarth Teréz neve alatt működött, s nyilvánvalóan a vállalkozásnak a vezetője is volt, s amikor Zofahl önálló vállalkozásba kezdett, valószínűleg már a harmincas évek elején, Zitterbarth Teréz Diescher Józsefet foglalkoztatta.

17 Zofahl Lőrinc és Diescher József a harmincas-negyvenes években Hild József, Zitterbarth Mátyás és Kasselik Ferenc mellett a legtöbbet foglalkoztatott pesti építőmester volt. Művészi szempontból kiemelkedő alkotásokat nem hoztak létre; főképp földszintes, egy- és kétemeletes házaik hosszú sora azonban szervesen illeszkedett az elődeik és társaik által kialakított városképbe. Ugyanez volt a szerepe az apjuk munkásságát folytató Pollack Ágostonnak és Hild Károlynak is. Művészi törekvéseikben klasszicisták voltak ők is, de már nem olyanok, mint az apák. Pollack Mihály munkásságát — mint egyszer írták — a régi építészeti emlékekre való visszaemlékezés és nem az utánzás jellemezte. Fiának és társainak a munkásságával kapcsolatosan azonban nem véletlenül vetették fel az archeologizáló klasszicizmus meghatározást: Kasselik Ferenc a negyvenes években a pesti Fasorban Palladio vicenzai villáját utánozva épített nyaralót, Pollack Ágoston pedig a fiatal Ybl Miklóssal együtt 1840-ben szabályos reneszánsz kápolnát tervezett a József-árvaház számára. Építőművészi megoldásokra azonban Pesten a harmincas évek végétől kezdve egyre kevesebb lehetőség adódott. A Nemzeti Múzeum, a Megyeháza, a Városháza és egy-két szálloda építésén kívül az építészek munkássága a lakóházak építésére szorítkozott. Ezeknél pedig igen ritkán támasztottak művészi követelményeket. Budán a XIX. század első felében az építkezés lassúbb ütemű és kisszerűbb is volt, mint Pesten, és ebben az időszakban — nyilvánvalóan a csekély kereslet miatt is — igen kevés építőmester volt, csupán négy-öt.

18 Buda XVIIL század végi építészei közül Hickisch Kristóf volt a legjelentősebb, művei még igen erősen későbarokk jellegűek. Hickisch tervei szerint épült 1795—1797 között a krisztinavárosi katolikus templom.

19 Ez inkább kapcsolódik a XVIIL század barokk templomépítészetéhez, mint a klasszicista építészethez, jóllehet a homlokzaton alkalmazott későbarokk stílusjegyek már az átmenetet jelentik a két stílusirányzat között. Â XIX. század első évtizedében Budán — főképp a Várban — jó néhány új épületet emeltek. Építőik legnagyobbrészt ismeretlenek. A Sándor-palota 1806-ban épült, ugyanebben az évben készült az Úri utcai Eötvös-palota, a Tárnok utca 6. szám alatti lakóház, az Űri utca 38. szám alatti Wesprimer-ház (a veszprémi püspök háza), az Országház utcai Jacob-ház, a Dísz téri Marczibányi-ház. Ez utóbbiról valószínűsíthető, hogy Hickisch építette, bár az ő munkáját a többi épületnél sem lehet eleve kizárni. Ezeknek az építkezéseknek a többsége azonban átalakítás volt, és nem új építkezés. Akár régi épületmaradvány, akár a régi stílushoz való ragaszkodás kötötte meg az építészek kezét, ezeknél az épületeknél világosan látszik, hogy az új stílus még nem jelentkezett olyan tisztán, mint azoknál, amelyek ekkor újonnan épültek. A XIX. század első évtizedének lendületes építési tevékenysége (amelynek oka az volt, hogy Buda főváros-jellege az országgyűlés, a királyi udvar ideiglenes itt-tartózkodása idején kidomborodott) a következő évtizedben megakadt. A tízes évek elején a gazdasági konjunktúra még fenntartotta — a polgári — építkezési kedvet, de ez hamarosan aláhanyatlott. Az éij, tiszta klaszszicista stílus nem tudott kibontakozni, teret nyerni. Azokban az években, amikor Pesten Pollack Mihály működése már nemcsak elfogadtatta, hanem igénnyé is tette az épületek klaszszicista stílusban való tervezését, és amíg Pesten Pollack nyomában Hild József és társai haÉpítőmesterek lH28-ban Kisebb pesti mesterek Építészet és építészek Budán