Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

2115. Erkel Ferenc. Barabás Miklós rajzáról Walznl kőnyomata színművek sem arattak sikert. A műsor nagy részét Kotzebue és követői darabjainak az előadásai tették ki. A legnagyobb gondot és költséget azonban az operaelőadásokra fordították, és ez csak fokozta a színház anyagi válságát: a bevételek nem fedezték a kiadásokat, noha a Nyáry Pál által is megkülönböztetett figyelemmel támogatott Schodelné vonzotta ezekre az előadásokra a közönséget. Schodelné támogatása azonban elkedvetlenítette a drámai színészeket. Egressy, Megyeri, Lendvay, Telepi hosszabb-rövidebb időre megvált a pesti Magyar Színháztól, amely a megyei vezetés alatt az anyagi bukás felé haladt. A várható anyagi bukás okát sokan az operaelőadásokban látták. Bajza József számokkal bizonyította, hogy a színházat az operák mellőzésével ráfizetés nélkül fenn lehet tartani. „Nekünk mindent alá kell rendelnünk ezen főeszmének: nemzetiség, s mindent s így a művészetet is ennek gyarapítására használnunk" — írta Bajza. Az 1839 nyarán kiadott röpiratában (Szózat a pesti magyar színház ügyében) javasolta, hogy a színházat helyezzék országos felügyelet alá, s vezetését bízzák szakemberre. Az 1839 —40-es országgyűlés — Bajza javaslata szellemében — a XLIV. törvénycikkel a pesti Magyar Színházat mint nemzeti tulajdont országos pártolás alá vette; fenntartására állandó alapot létesített, és a színház felügyeletét egy országos választmányra bízta. A törvény intézkedései csak 1841 januárjától léptek életbe, azonban a pesti Magyar Színházat a Pest megyei közgyűlés határozata folytán már 1840. augusztus 8-tól kezdve hivatalosan Nemzeti Színháznak nevezték. Ennek a ténynek az ünnepélyességét még növelte, hogy ezen a napon mutatták be az első magyar operát: Erkel Ferenc Báthory Máriáját. Az országos támogatás, az új vezetés az első két évben nem tudott eredményt elérni. Sőt, egyesek már attól tartottak, hogy a színházat be kell zárni annak ellenére, hogy a jó társulat számos jó előadást produkált, s műsorával is igyekezett kielégíteni azokat az igényeket, amelyeket a közönség a Magyar Színházhoz fűzött. Az országos választmány 1843 januárjában végre szakemberre bízta a Nemzeti Színházat, Bartay Endre zeneszerzőnek adta bérbe, a közvélemény viszolygása ellenére. A Nemzeti Színháznak a pesti Német Színház felett aratott döntő győzelmének időpontját Szigligeti Ede Szökött katonájának 1843. november 25-én tartott bemutatójával jelöli a magyar színháztörténet-írás (tizenhárom hónap alatt negyvenszer játszották). A siker átütő volt. A népszínmű, mint a politikai reformtörekvések színpadi kifejezője, társadalmi-politikai jelentőséggel bírt, és a reform-országgyűlések éveiben a közönség érzékenyebben reagált erre a műfajra, mint az ásatag, agyoncsépelt német színművekre, amelyekkel a pesti Német Színház színpadán sűrűn találkozhatott. A magyar népszínmű ekkor indult a pesti színpadról hódító útjára. A népszínművekhez hasonló jelentőségűek a pesti színpadon ekkor bemutatott politikai vígjátékok is, mint például Nagy Ignác Tisztújítása, Vahot Imre Országgyűlési szállása, Eötvös József Éljen az egyenlőségje. Bartay igazgatása idején mutatták be a Nemzeti Színházban Vörösmarty Mihály tói A fátyol titkait, valamint a Czillei és a Hunyadiakat, és itt kapott színpadot a magyar társadalmi dráma úttörője, Obernyik Károly, akinek 1844-ben bemutatott színműve, az Örökség a nemesi életfelfogással szemben a polgárság érdemeit hangsúlyozta. Bartay igazgatása azonban nemcsak a drámai műsor összeállításában volt sikeres, hanem az operai előadásoknál is (ő maga muzsikus volt), elsősorban azzal, hogy ekkor került a Nemzeti Színház színpadára Erkel Ferenc Hunyadi Lászlója. Ennek első előadása 1844. január 27-én volt, és már a kortársak is megállapították, hogy korszakot nyitott a magyar opera történetében. Erkel Ferenc éppúgy a Bartay által hirdetett pályázatra zenésítette meg 1844-ben Kölcsey Himnuszát, mint az előző évben Egressy Béni is Vörösmarty Szózatát. Bartay nemcsak művészi, hanem anyagi szempontból is eredményesen vezette a Nemzeti Színál Nemzeti Szít) ház Bartay Endre a Nemzeti Színház élén