Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

ben, majd Szegeden játszottak, s innen a Helytartótanács engedélyével Pestre jöttek. Idejövetelüknek az oka nyilvánvalóan az volt, hogy az 1807. évi országgyűlést Budára hívták össze. Az országgyűlés ebben az évben április 5-től december 15-ig itt tartotta üléseit, és ez idő alatt a város a magyar politikai és társadalmi élet központja volt. A magyar színészek reménykedhettek abban, hogy a magyar színjátszásnak sikere lesz. A kolozsvári társulat 1807. március 8-án mutatkozott be a pesti Német Színházban Kotzebue A virtus próbaköve a szerencsétlenség című színművével. Az első előadáson olyan zsúfolt volt a nézőtér, hogy még a titkosrendőr sem fért be. Négy hónap alatt 46 előadást tartottak a pesti Rondellában, a Német Színház akkori épületében, amelyért bevételük egy negyedét fizették a bérlőnek, Cibulkának. A következő évben a pesti társulat véglegesen elvált a kolozsvári társulattól. Vezetését Vida A pesti maLászló Pest megyei földbirtokos vette át. A társulat a Rondellából átköltözött a mai Tanács kör- g

Jf^

t HZ

'

ntar

~ úton állott Hacker-szálába, és 1809 márciusától kezdve itt tartotta — váltakozó anyagi eredménnyel és Vida támogatásával — előadásait. Később híressé vált színészek kezdték ekkor pályafutásukat (Kantomé Engelhardt Anna, Déryné Széppataki Róza), és itt volt színész a pesti jurista — Békessy néven — Katona József, akinek nemcsak drámafordítását, hanem első eredeti drámáját, a Luca székét is ez a társulat mutatta be. Vida csak egy-két évig vezette a társulatot. Utódja Kónya János fiskális, majd Mérey Sándor helytartósági tanácsos lett, aki 1812-ben visszaköltöztette a társulatot a német színészek által elhagyott pesti Rondellába. Mérey nem sokat törődött a magyar társulattal (az ő utasítására statisztáltak a magyar színészek díszöltözetben a Német Színház megnyitásán). Utódja, Kultsár István, a Hazai és Külföldi Tudósítások szerkesztője viszont annál inkább szívén viselte a magyar társulat és a magyar színjátszás ügyét. Rendbehozatta a Rondellát, agitált, 1814-ben két röpirattal is, a „Magyar Nemzeti Teátrum építéséről", telket vásároltatott a Hatvani utcában a Nemzeti Színház számára Pest megyével. A magyar Nemzeti Színház felépítése azonban még évtizedeket váratott magára, sőt 1815-ben a pesti magyar színtársulat is hajlék nélkül maradt. A Rondellát lebontották, a színészek Miskolcra és Kecskemétre költöztek. Pesten és Budán ezután ismét csak német színészek játszottak. Brunszvik Ferenc és Bodor Mihály 1817. október 1-én vették át a pesti és a budai Német Szín- A német házat. Bérleti idejük alatt az a művészi színvonal, amelyet előttük Ráday Pál elért, fokozatosan színházak csökkent. A vezetés szakszerűtlensége és a felesleges költekezések következtében hamarosan jelentkeztek az anyagi veszteségek is. Brunszvik igazgatása után részvénytársaság alakult a pestbudai német színházak fenntartására és működtetésére. Száz darab ezerforintos részvényt bocsátottak ki, és az ügyek intézésével, voltaképpen a színházigazgatással, Szentiványi Márkust és Ráday Pált bízta meg a részvénytársaság választmánya, tehát azt a két embert, aki előzőleg különböző elképzelésekkel próbálta sikeresen vezetni a színházat. Egyévi működésük után azonban az alaptőke felhasználható része kimerült, a választmány lemondott. Az új választmány elnökké 1822-ben báré) Orczy Lőrincet, alelnökké Kemnitzer Károlyt választotta, tehát egy régi pesti nemesi és egy régi pesti polgári család tagját. Ok igazgatták a pesti és a budai német színházakat, amelyek a választmány által a részvényesektől beszedett újabb hozzájárulások és a Pest várostól kapott kölcsönök (50 000 forint) segítségével működtek. Azonban ez az anyagi támogatás is kevésnek bizonyult: 1823-ban Orczy és Kemnitzer kénytelen volt lemondani a színházigazgatásról. Ebben az időben a pesti és a (vele kapcsolatos) budai színház alaposan lecsúszott arról a színvonalról, amely az előző évtizedben, Szentiványi —Gyürky és Ráday igazgatása alatt jellemezte. A közönség jelentős mértékben megfogyatkozott, divat lett színházba nem járni. Brunszvik és Bodor majd a részvénytársaság hiába ölte pénzét a vállalkozásba. A szakszerűtlen vezetés hol a Theater an der Wien, hol a Burgtheater műsorát másolta, a helyes arányt nem találta meg. A részvénytársaság bukása után a két város színházügyét szétválasztották. A budai színházat Zöllner Fülöp, a pesti színház komikusa kapta meg. Az anyagi kockázattól é>vakodó és erre a Helytartótanács által figyelmeztetett Pest városi tanács a megfelelő tőkével rendelkező Babnigg Antalnak és Grimm Fedornak, a pesti színház két tagjának adta bérbe 1824-ben a színházat. Grimm Fedor 12 évig bérelte és igazgatta a pesti Német Színházat (Babnigg 1827-ben kivált a bérletből), elődeitől eltérően igen nagy sikerrel és haszonnal. Nem művészi elvek vezették működése során, hanem a közönség igényeinek a kielégítése, és ehhez kiváló érzéke volt. Ha kellett, látványosságokkal szolgált, hirdette is a „köznépi vakíté) mutatványokat", de kitűnő vendégszínészek meghívásával a legkényesebb ízlésűeket is kielégítette. Mindig volt néhány állandó, kimagasló tehetségű színésze, akik vonzották a közönséget a színházba, jóllehet a társulat — egy korabeli kritikus megállapítása szerint — tizenkettedrangú volt. Ebben az időszakban, a Német Színház bukdácsolása, majd diadala idején a magyar színjátszás vidékre szorult. Vándortársulatok keresték csak fel Pestet és Budát, meggyökeresedni azonban épület, társadalmi támogatás és talán érdeklődés hiányában nem tudtak. Művészi szempont-