Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

V IT D V l CS • ^ '/{t//ff/t /V ( 11 Ai.Y 202. Vitkovics Mihály. Manschgo — Oörner kőnyomata közül Pethe Ferenc „Természethistoriájának", az 1816-ban megjelentek közül Virág Benedek „Magyar századainak"; s a következő évre kitűzött három nyelvtudományi, nyelvművelési kérdést. A díjakat ünnepélyes keretek között osztották ki 1817. november 23-án a Nemzeti Múzeumban. Az ünnepségen a nádort Ürményi országbíró képviselte. Készt vettek rajta az egyházi főméltóságok, az ország zászlósurai, a Helytartótanács, a Kamara és a Főhadparancsnokság tisztviselői, Pest megye rendéi, az egyetem és a gimnázium tanárai, Buda és Pest városok tanácsai, a két városban lakó nemesség és az írók. A következő díjkiosztásra 1820-ban került sor. Ekkor az 1817. évi jutalmat Fejér György kapta, az 1818. évit pedig Kisfaludy Sándor. Ez a díjkiosztás még az 1817. évinél is ünnepélyesebb volt: az egyetem aulájában tartották, s megjelent József nádor és Ferdinánd trónörökös is. Horvát István az ünnepség záróbeszédében azt mondta, hogy ilyen „fényes, pompás és feledhetetlen Nemzeti Üdnepet, tudtunkra kilentz század lefolyta alatt Magyar soha nem látott". A záróbeszéd hangzatos túlzása ellenére a Marczibányi-díj és ünnepélyes kiosztása valóban nagy jelentőségű volt. A magyar tudományt és irodalmat ismerték el és ünnepelték a díjkiosztások alkalmával. Gyulai Pál később úgy írt a Marczibányi-intézetről, hogy az „emelni kezdte az írót Verbőczy népe szeme előtt. Az irodalom mintegy felvétetett a rendi alkotmány sáncai közé, vagy legalább azok az írók, kik a Marczibányi-jutalmat nyerték." Miként a Marczibányi-díj odaítélésében a pesti tudósoknak volt a legnagyobb szerepük, ugyanúgy pesti tudósok és írók hozták létre az első magyarországi tudományos folyóiratot is. A tervezgetés hosszú évek óta folyt. Kultsár már 1810-ben felvetette egy ilyen folyóirat létesítésének a terveit, és erről tárgyaltak 1815-ben is, Kazinczy pesti látogatásakor. A folyóirat további tervezgetésénél már Fejér Györgyé volt a főszerep, s rajta kívül — később — a következőket tartották a Tudományos Gyűjtemény alapítóinak: Jankovich Miklóst, Kultsár Istvánt, Forgó György orvost és Pethe Ferencet. A Tudományos Gyűjtemény első száma, Fejér György szerkesztésében (Pethe Ferenc és Schedius Lajos voltak a szerkesztőtársai) 1817 januárjában jelent meg — s ettől kezdve havonta, harminchat éven át. Toldy Ferenc azt írta róla, hogy e folyóiratnál ,,hathatós!) eszköz a tudományosság kifejtésére az akadémia előtt nem létesült". Valóban: a programja szerint foglalkozni kívánt és foglalkozott is (különösen fennállása első évtizedében) Magyarország földrajzával, természetrajzával, történelmével, a magyar nyelvvel és a nyelvműveléssel, az esztétikával, a gazdálkodással, a filozófiával, matematikával, fizikával, kémiával, az új találmányokkal. Közölt életrajzokat, könyvismertetéseket, könyvkritikákat, s figyelemmel kísérte a külföldi irodalmat is. A Tudományos Gyűjtemény volt az első magyar folyóirat, amely megélt az előfizetőiből. Megindulása után az első félévben már 560 előfizetője volt. (200. kép.) Támadt ugyan már az első év vége felé zavar a szerkesztésében (a pesti íré>k és a kiadó Trattner között). Azonban ezt hamarosan A Tudományos Gyűjtemény megind'déi.vi S H

1

? Mm 20'.]. Vit kovics Mihály pest i háza a mai Veres l'álné utca :i6. sz. ház helyén. Egykorú rajz nyomán