Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

felbomlása után is megmaradt Pestnek, „ezen jövendőbeli magyar Athéná"-nak a központi jelentősége a magyar irodalmi életben, és vonzása is volt. A triász felbomlása nem jelentette Kazinczy pesti táborának a gyöngülését. A fiatalok egyre többen csatlakoztak hozzá, s közülük a legjelentősebb szerepe Helmeczy Mihálynak lett. Helmeczy Horvát István hatására lett Kazinczy híve, majd legbuzgóbb pesti támogatója, a nagy irodalmi kiadványok ügyeinek intézője, különösen azután, hogy sikerült Kazinczy táborába vonnia az egyik pesti könyvnyomtatót és könyvkiadót, az ifjú Trattner János Tamást. A pesti és a budai nyomdászok, könyvkiadók a XIX. század elején — saját bevallásuk szerint — meglehetősen nyomorult helyzetben voltak. Panaszkodtak a rossz gazdasági viszonyokra (a könyvkiadé)k a rövid ideig tartó konjunktiirát csak mérsékelten tudták kihasználni), a cenzúra nyomására, valamint az Egyetemi Nyomda kiváltságos helyzetéből adódott káraikra. A budai Landerer- és Patzkó-nyomda, valamint a pesti Landerernyomda színvonala meglehetősen süllyedt ezekben az években, s az Egyetemi Nyomda mellett csupán a pesti Trattner-nyomda emelkedett ki a két város nyomdái közül. Az Egyetemi Nyomda felvirágzása 1804 után kezdődött, amikor a gondnokságot az ügyes és kitűnő vállalkozó, a magyartudósok törekvéseit is megértő Sághy Ferenc vette át. A tankönyvek és a 2800 példányban megjelenő pesti német újság nyomtatásán, valamint a hivatalos nyomtatványok készítésén túl ebben a nyomdában készültek a pesti egyetem tanárainak ós a magyar tudósoknak latin nyelvű tudományos munkái. Sághy a lehetőségekKazinczy pesti tábora Örvendj Hazádat fényre deritteni! KULTSÁR ISTVÁN' 1810. C*4 20t. Kultsár István, 1819. Richter A. F. kőnyomata hez képest vállalkozott Verseghy, Kisfaludy Sándor, Virág Benedek és Kazinczy egyes munkáinak a kiadására is. A cenzúra szabályait a XIX. század elején tovább szigorították. Sőt, 1803-ban recenzuráló bizottságot állítottak fel, amely 1791 előtt megjelent több mint 2500 „kárhozatos és veszedelmes" könyvet betiltatott, köztük Voltaire, Rousseau, Goethe, Schiller, Lessing műveit. 1806ban pedig a regények kiadását nehezítették meg. A könyvkiadókat és a könyvkereskedőket ez az utóbbi rendelkezés igen súlyosan érintette, hiszen a regények kiadása és árusítása jelentette számukra a legnagyobb üzletet. A cenzúrai rendelkezések ellenére azonban a legtöbb könyvkiadó a XIX. század első évtizedében is foglalkozott regények, sőt regén y sorozatok kiadásával. Landerer Mihály „téli és nyári könyvtárá"-ban évente általában 2 — 3 kötet jelent meg. Eggenberger 1807-ben kezdte el az „Eredeti Magyar Románok" sorozatát. Hartleben a német regénysorozatai mellett 1808-ban „Mulatságos Könyvtár"-at indított, Kiss István pedig ugyanez évtől kezdve „Grátiák Bibliothekája" című sorozatban adott ki regényeket. Hartleben mellett a többi könyvkereskedő is foglalkozott könyvkiadással. Kiadványaik legnagyobb része azonban éppenúgy német nyelvű volt, mint kereskedői raktáraik anyaga. Mindamellett a század első évtizedétől kezdve foglalkoztak, bár igen óvatosan, magyar írók könyveinek a kiadásával is, amennyiben az ilyen vállalkozásaik nem befolyásolták üzleti számításaikat. Közülük Eggenberger törődött leginkább a magyar irodalommal, még előfizetésgyűjtést és bizományi árusítást is elvállalt. A Kilián testvérek, a budai Diepold és a pesti Leyrer főleg német könyvek árusításával foglalkozott. Az utóbbi könyvkiadói tevékenységet is folytatott: latin klasszikusokat adott ki latin —német nyelven, valamint pest-budai vonatkozású könyveket. Új könyvkereskedés három nyílott ebben az időben. Az egyik Müller Jó-zsefé, aki korábban Haitiében üzletvezetője volt. Előbb megszerezte a könyvkereskedői jogot, majd német nyelvű .4 budai és pesti nyomdászat helyzete Egyetemi Nyomda Könyvkiadók, könyvkereskedők