Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
L A J y .-'.j a MTiiovicrs sei , /;/ , A ponyvairodalom fellendülése 196. Sohediuâ Lajos. Ehrenreich rézmetszete első éveiben alakult két új (1801: Leyrer József, 1803: Hart leben Konrád Adolf) könyvkereskedés szinte kizárólag német könyvek terjesztésével foglalkozott. Könyvkiadói tevékenységet (csekély mértékben) csak Leyrer s talán Kilián, és 1803 után Hartleben folytatott. Diepold kis budai boltjának pedig az volt a jelentősége, hogy lehetőséget adott magyar írók találkozásaira és a könyvek között a szabad böngészésre. Magyar könyvkereskedéssel és kiadással Budán (de főként) Pesten két könyvkötő foglalkozott. Az egyik nemes Kiss István, aki óbudai műhelyén kívül 1799-ben Pesten állított fel — a piaristák épületében — Nemzeti Könyvárus boltot. A másik mossoczi Institoris Gábor, aki 1804-ben kapott könyvkereskedői jogot, de mivel az 1790-es évek elején már kölcsönkönyvtárat is tartott fenn, és abban árusítással is foglalkozott, ő tekinthető Pest első magyar könyvkereskedőjének. Jelentősebb kiadói tevékenységet csak a kitűnő üzleti érzékkel rendelkező Kiss István folytatott, kiszolgálván a mindenkori divatot és az alkalmi lelkesedést. Biztos sikerük a gyakorlati érdekű könyveknek, mint például az 1803-ban megjelent pesti címjegyzéknek, azután a levelezőkönyveknek, kalendáriumoknak, valamint a ponyvaszerű izgalmas és érzelgős regényeknek volt. A magyar regénykiadás a XIX. század első évtizedében lendült fel: 1810-ig 210 regény jelent meg, ebből 1800 után 82, s ennek több mint a fele Pesten. Ezek a számok természetesen eltörpülnek a német regényirodalom számai mellett: Németországban 1773—1793 között több mint 6000 regényt adtak ki. Bőven került ebből a magyarországi, a pesti könyvkereskedésekbe és a vásárok ponyváira is. Az igazi irodalom iránt érdeklődő közönség száma — a kormányzat szándékának megfelelően — igen megcsappant. Ezt elősegítette a kölcsönkönyvtárak és olvasó-kabinetek 1798-ban történt betiltása, továbbá az is, hogy a kávéházak nem járathattak irodalmi folyóiratokat vagy más kiadványokat, csupán a szigorúan cenzúrázott hírlapokat. Budán és Pesten ebben az időszakban csak két német nyelvű újság jelent meg: az Ofner Hírlapírás Zeitung és a Neuer Kurir, amelyet Pester Zeitung néven is emlegettek. 1800-ban ezt a két lapot egyesítették, Vereinigte Ofner und Pester Zeitung címen. Magyar nyelvű újság megjelentetésére Budán vagy Pesten nem volt lehetőség. Szerelemhegyi András, aki korábban a magyar színtársulatnál működött, szeretett volna 1796-ban Pesti Magyar Kurir címen lapot kiadni, de az engedélyt nem kapta meg. Csokonai Vitéz Mihály, aki már több ízben is próbálkozott a Pesten való állandó megtelepedéssel, 1801-ben szintén foglalkozott magyar nyelvű újság kiadásának a tervével. Tervezgetése azonban eredménytelen maradt. Nemcsak a magyar nyelvű sajtó hiányzott ekkor, hanem minden olyan fórum is, amelyben az irodalmi élet híreit közölni, az irodalom kérdéseit rendszeresen tárgyalni lehetett volna. Ezt a hiányt kívánta pótolni Schedius Lajos, a pesti egyetem esztétikatanára 1798-ban, midőn a pesti Neuer Kurir szerkesztését egyetemi tanártársa, Haliczky András vette át. Ekkor az újsághoz Schedius állandó irodalmi mellékletet jelentetett meg Literarische Anzeiger für Ungarn címen, előbb bizonytalan időközökben, 1799-ben pedig már hetenként rendszeresen. Az Anzeiger 1800ban, a Neuer Kurir és az Ofner Zeitung'egyesítésekor szűnt meg. Schedius ebben az irodalmi értesítőben minden irodalmi alkotásról számot kívánt adni, közölt könyvhirdetéseket, magyar tudé>sok készülő munkáiról tudósításokat, és foglalkozott magyar szépirodalmi művek bírálatával is. Az Anzeigerrel párhuzamosan — a lipcsei Messkatalog mintájára — elkezdte Schedius az országos könyvjegyzék szerkesztését is, azokról a könyvekről, amelyek a pesti vásárokra vagy újonnan, vagy javítva megjelentek. Ennek a jegyzéknek, amelyből 1798—1802 között öt füzet jelent meg, igen nagy jelentősége volt a könyvforgalmazás és az olvasóközönség szervezése szempontjából, ugyanakkor a magyar bibliográfiai irodalom megteremtésében is, Schedius irodalmi lapjai
