Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
lakjon. Már az 1840. évi országgyűlés befejezése után felmerült Deák Ferenc vezérségének a kérdése, s amikor Deák Pesten tartózkodott, lakása valóban a politikai élet központja volt. Különösen abban az időszakban, amikor mint a büntetőtörvénykönyv kidolgozására az országgyűlés által kiküldött választmány tagja, 1841. november 28-tól 1843. március 16-ig szinte megszakítás nélkül Pesten tartózkodott. Jelentős ennek a választmánynak a pesti tanácskozása is, hiszen azon túlmenően, hogy egy az ország polgári átalakulását elősegítő és szolgáló büntetőtörvénykönyvet dolgozott ki, tagjainak itt-tartózkodása révén Pest politikai központ jellege erősödött. Tulajdonképpen e választmány működésének az idejére esik annak a politikai csoportnak a kialakulása, amelyet a centralistáknak, később egy kis lenézéssel doktrinereknek neveztek. A Pesti Hír Ennek a csoportnak (amelynek Eötvös József, Csengery Antal, Szalay László, Trefort Ágoslap a t° n ' Lukács Móric és — később — Kemény Zsigmond) az egyik tagja, Deák Ferenc barátja centralisták (s a büntetőtörvénykönyv összeállításában egyik társa), Szalay László lett Kossuth távozása k kezén u tán, 1844 júliusától kezdve a Pesti Hírlap főszerkesztője. Szalay a sajtó terén már korábban is kísérletezett. O adta ki — Pesten — az első magyar jogtudományi folyóiratot, a Themist, majd Budapesti Szemle címmel (Lukács Móric, Eötvös József és Trefort Ágoston támogatásával) az első magyar revüt, amely az egykorú külföldi szemlékkel is felvehette a versenyt. E lapok azonban a közönség érdektelensége következtében két-három szám megjelenése után megszűntek. A Szalay szerkesztésében, Eötvös József és Trefort Ágoston szellemi támogatásával megjelenő Pesti Hírlap továbbra is ellenzéki hírlap maradt ugyan, de Kossuthtal ellentétben a megyerendszer előnyei helyett az alkotmányos központosítás rendszerének előnyét és szükségességét hirdette — gyökeres reformot és átalakulást, az alkotmányosság európai formáihoz való alkalmazkodást. Pester Politikai lapja a Pesti Hírlap után Kossuthnak nem volt. Kért ugyan engedélyt Budapesti Zeitung Evlapok című politikai lapra, ezt hetente hatszor akarta kiadni (ez lett volna az első magyar napilap), de hiába tárgyalt személyesen még Metternichhel is, a lapengedélyt nem kapta meg. Később a bukásra ítélt Vereinigte üfner und Pester Zeitungot kívánta megvásárolni, de ez sem sikerült. Ezt a lapot végül is a kormányzat támogatásával Landerer vásárolta meg, s egyesítette a Pester Zeitunggal. A Pester Zeitunghoz Landerer Kossuthnak a Pesti Hírlaptól való eltávolítása árán jutott. Landerer már a harmincas évek végén akart német nyelvű lapot, hogy a bécsi újságokkal egyidőben közölhesse a dicasteriális híreket, de ekkor csak a Pesti Hírlapra kapott engedélyt. Kossuth eltávolítása után Heckenast Gusztávval és Járy György pesti városbíróval együtt olyan német nyelvű lapra kértek engedélyt, amelyet felülről irányítanak és a városi polgárságot aulikus szellemben befolyásolja. Az engedélyt megkapták. 1845. március 30-án megindult — mint az előző nap megszűnt Pesther Tageblatt folytatása — a Pester Zeitung. Szerkesztője Glatz Ede, volt tescheni gimnáziumi tanár lett. A lap politikai felügyeletét pedig Járy György látta el. Udvari utasítás szerint a lap feladata az volt, hogy erősítse Magyarország és az osztrák monarchia kapcsolatát, védje a rendi alkotmányt, amelynek talpköve az arisztokrácia; ezt védeni kell a demokráciával, a kisnemesség megyei politikájával szemben, s védenie kell ugyanígy a katolikus vallást is, s a reformokkal csak akkor kell foglalkozni, ha az a Monarchia érdekében áll. A sajtóviszo- A sajtóviszonyok tehát 1845-re már a kormányzat javára változtak. A korábbi szürke, egynyok változása szerű német nyelvű hírlapok helyett a Pester Zeitunggal kormánypárti német lap jelent meg Pesten, s harcolt az ellenzék, főképp Kossuth ellen. Előfizetőinek száma egy esztendő alatt megháromszorozódott: 1846-ban már 3000 volt. Szintén a kormányzat érdekében dolgozott a Világ, amelyet ekkor Dessewffy Aurél testvére, Dessewffy Emil szerkesztett, és a lap nevét Budapesti Híradóra változtatta. A Jelenkor politikai tekintetben nem volt irányadó, legfeljebb akkor keltett feltűnést, amikor Széchenyi István cikkeit közölte. A Nemzeti Újság pedig Majláth János szerkesztésében a katolikus papság és a konzervatívok irányítása alatt állt. A Pesti Hírlap ellenzéki lap maradt ugyan, de Kossuthtal szemben a centralisták közlönye. A Kossuth vezette ellenzékieknek egyetlen orgánuma az Iparegyesület 1845 tavaszán megindult Hetilapja volt, célja szerint közgazdasági, ipari és kereskedelmi folyóirat (hetente kétszer jelent meg). Kossuth közreműködésével politikai jelentőségre is szert tett, jé>llehet számos fontos politikai kérdésben e lap hasábjain se Kossuth, se más nem foglalhatott állást. Az ellenzék számára a sajtóviszonyok némileg akkor változtak csak meg, amikor Csengery Antal, aki 1845 júliusában vette át Szalay Lászlótól a Pesti Hírlap szerkesztését, kiegyezett az ellenzékieknek a másik csoportjával. 1846. január 1-től vállalta, hogy mellőzi a centralizációnak a kizárólagos hirdetését, s a fontosabb kérdéseket megbeszéli a megyerendszer fenntartásához ragaszkodó ellenzékiek vezetőivel; azok pedig vállalták a lap szellemi támogatását. így a Pesti Hírlap ismét az ellenzék közlönye lett. Az Orszéigos Mind a kormányzat, mind az ellenzék az 1843 — 44. évi országgyűlés után politikájának, Védegylet politikai céljainak megvalósításához új eszközöket keresett. Az ellenzék új eszköze az 1844.
