Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

dése, és ami a nagyvárosi fejlődés velejárója, a szegénység fokozódása indokolta. Az áthelyezés idején évente mintegy 30 000 tárgyat zálogosítottak el, s erre a zálogház több, mint 500 000 forint zálogkölcsönt adott. Az elzálogosított tárgyak száma 1821-ben már csaknem 50 000 volt, a zálogkölcsönök összege közel 1 400 000 váltóforint. 1846-ban pedig csaknem 100 000 tárgyra mintegy két millió forint kölcsönt fizettek ki. A mai Szerb utca és Királyi Pál utca sarkán levő volt klarissza kolostorban működő zálogház saját jövedelméből tartotta fenn magát. Nem volt alapítványi tőkéje, csaknem 12 százalékos kamatot számítottak a zálogkölcsönök után. A királyi zálogház azonban még ilyen mértékű kamat mellett is előnyösebb volt a rászorulóknak, hiszen a titokban működő és általában eredménytelenül tilalmazott és üldözött titkos zálogházak, uzsorások ennél jóval magasabb (a negyvenes években előfordult, hogy 80 százalékos) kamatra adtak zálogkölcsönt.

81 A „jótevő intézetek" közé tartoztak a nyugdíjintézetek is. Az első nyugdíjintézetet, amelyet NyugdíjOrszágos Tisztviselő Nyugdíj Intézetnek neveztek, 1797-ben állították fel Budán. Alapszabályai intézetek, szerint az intézetnek tagia lehetett minden ötven év alatti királyi vagy magántisztviselő, gyógy- be

t eg segélyező szerész, orvos, sebész és mezővárosi jegyző, 1837 után pedig felvettek tagnak nemeseket, egyházi ^yi^ személyeket, művészeket, kézműveseket és kereskedőket is. Az Intézet tagjai felvételkor és évente egységesen meghatározott összeget fizettek, s ennek fejében a tagok, illetőleg a tagok elhalálozása után családtagjaik nyugdíjban részesültek. Az Országos Tisztviselő Nyugdíj Intézet tagjainak a száma 1811-ben több mint 300, 1821-ben 593 volt, 1840-ben pedig meghaladta az ezret. Ebben az évben már csaknem 500 000 forint alaptőkével rendelkezett az Intézet, és 55 tagnak, 341 özvegynek, 45 árvának fizetett nyugdíjat. Az Országos Tisztviselő Nyugdíj Intézet' mintájára 1808-ban a Pest városi tisztviselők is alapítottak nyugdíjintézetet, s később (1824-ben) sor került a hasonló budai nyugdíjintézet megalapítására is. Ezek az intézetek az Országos Tisztviselő Nyugdíj Intézetnél jóval szerényebb keretek között működtek. A pesti intézetnek 1830-ban 48 633 forint alaptőkéje volt, és 18 özvegyet, árvát, a negyvenes évek végén pedig mintegy 30 személyt részesített nyugdíjban. A budai városi nyugdíjintézet alaptőkéje a negyvenes évek végén 15 300 forint volt, a nyugdíjasok száma pedig 6. E három tisztviselő nyugdíjintézeten kívül 1846-ban Kanitz Manó nagykereskedő kezdeményezésére Budapesti Kereskedelmi Nyugdíj és Betegápoló Egyesület is alakult, 32 829 forint alaptőkével.

82