Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

7. A Víziváros helyszínrajza és betelepülésének üteme a XVIII. század végéig A Vár alatti település növelésére, kiterjesztésére egyébként már a XVII. század végétől kezdve adódott lehetőség. Az erődítési területből a Donáti utca és Iskola utca közötti telkeken kívül a Kapás utcától nyugatra levő terület szórványos igénybevétele is megkezdődött 1695 után a karmeliták majorja és a temető mellett vezető utca között. A temető a Horvátvárostól nyugatra, a mai Szász Károly utca két oldalán terült el, és a felszabadítás után ez volt — nemcsak a Víziváros, hanem az egész budai település — temetője. Az itteni telkeket a Horvátvároshoz tartozóknak tekintették. A mai Kapás utca páratlan oldalának (a temető melletti) telkeit a városi tanács 1725-től kezdve osztotta ki. A Kapás utca és a Széna tér közötti, tehát a mai Varsányi Irén utca két oldalán levő területet 1694-ben kezdték értékesíteni, amikor a Kamarai Adminisztráció a mai Csalogány és a Varsányi Irén utca között fekvő hatalmas területet a budai karmelitáknak adományozta majorság céljára. A terület fokozatos felosztása, betelepülése is megkezdődött ekkor, és 1714 után, amikor a karmeliták majorsági telkének egy részét apró telkeknek eladták; számuk tovább szaporodott, és e szaporodás a húszas években — nagyobb lendülettel — folytatódott. E településrész legkorábbi, s kezdetben egyetlen utcája, a mai Varsányi Irén utca volt. Ennek »Johanns Gasse elnevezése 1720-tól kezdve vált általánossá. Az elnevezés eredete a volt Szent János Kórház helyén 1710-ben létesített veszteglőház, majd szegényház előtt ekkortájt felállított Nepomuki Szent János-szoborral kapcsolatos. Az utca vonala a mai Mártírok útja és a Batthyány utca közötti völgynek nagyjából a középvonalában haladt, és a Bécsi kaputól levezető mai Ostrom utca természetes folytatása volt kelet felé. Közlekedési szempontból ez volt a legalkalmasabb útvonal egyrészt a Vár és a Duna között, másrészt a vízivárosi városfalnak a mai Széna térnél állott Uj kapuja és a Duna között. A mai Donáti, Csalogány, Hattyú utca és a várfal közötti területnek az úthálózata és telekbeosztása csak a XVIII—-XX. század folyamán alakult ki, amikor a katonai parancsnokság az itteni erődítési telkeket fokozatosan a lakosság rendelkezésére bocsátotta. Ebből a területből először 1743-ban osztottak ki házhelyeket (főképp kerteket), és bocsátották polgári joghatóság alá. Az ekkor kiosztott telkek a mai Könyök utca, Donáti utca és Mária tér, valamint a Málna Johanna Gasse (János utca) Az erődítési telkek kiosztása a XVIII. században