Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

meg, akitől mint jó magyar hitszónoktól a pesti evangélikus egyház magyarosítását várták ajánlói, köztük főképp Bajza József. A magyarosítással szemben már a húszas évek elején felvette a harcot Kollár János, aki 1821-ben határozottan felszólalt az erőszakos magyarosítás ellen. Kollár törekvéseiben azonban már ekkor jelentkezett a szlovák nacionalizmus. A Kollár nézeteiről kibontakozott heves vita szintén nem volt mentes a nacionalista jelenségektől. A főképp a röpiratirodalom területén kibontakozó magyar —szlovák nyelvharc során a szlovák polgári értelmiség elsősorban a liberális polgári vezetés alatt álló cseh mozgalomra támaszkodott, a szláv kölcsönösség ideológiája alapján, amelynek a programját az a Kollár dolgozta ki, akinek az 1827-ben Pesten megjelent Slávy dcera című lírai eposza a szláv nemzeti érzés túlfűtött megnyilvánulása volt. Kollár programja elsősorban nem politikai, hanem kulturális, irodalmi program volt. Az általa felvetett szláv kölcsönösség (vzájemnost) gondolata az osztrák birodalom szláv népei sorában teret nyert, erősítette a szláv népek nemzeti fejlődését, jóllehet megvalósításának reális lehetősége nem volt. A szláv kölcsönösség eszméje a harmincas években erősen hódított. A Pesten megjelenő Szrbszka Letopisz rendszeresen foglalkozott a szláv irodalommal, a szláv tudósok, a cseh Dobrovszky, a szlovák Safárik, az ukrán Lucskay és Kollár munkáival, közölte ezeknek a cikkeit. A fiatal Stúr verseket írt a szláv mozgalmak vezetőinek (többek között Toköly Száva, Tódor Pavlovié, a pesti szerb újságok szerkesztőjének) tiszteletére, s Kollár pesti házát a szláv népek képviselői rendszeresen felkeresték. Az illirizmus vezető személyisége, a horvát Gaj Lajos pesti tanulóévei alatt szoros kapcsolatban volt Kollárral. írásain Kollár hatása később is lemérhető, bár ő a szláv összefogást csak a délszláv népek összefogására szűkítette. Orosz tudósok is felkeresték Pesten Kollárt. Az oroszországi szlavisztika egyik megalapítója, Bodjanszkij, a moszkvai egyetem tanára 1839-ben Pesten felajánlotta Kollárnak, hogy költözzék Oroszországba, s ott egyetemi katedrát kap majd. Kollár kivándorlási szándékát az váltotta ki, hogy névtelen fenyegető levelet kapott. Kollár ellen korábban is voltak tüntetések Pesten, s a negyvenes években is éles támadásoknak volt kitéve. A kortársak Kollárban a vzájemnost apostolát látták, s ennek politikai tartalmat tulajdonítva, élesen felléptek ellene. Kollárnak azonban Pesten nem volt számottevő társadalmi háttere. Pest szlovák lakossága a XIX. század első felében rohamos mértékben növekedett ugyan, de az a szlovák értelmiség, amely Kollár eszméinek terjesztője lehetett volna, a pozsonyi evangélikus líceumból kikerült fiatalság volt. A szlovák szellemi élet központja a XIX. század elején Pozsony lett. Itt alakult meg 1801-ben a Szlovák Irodalmi Egyesület. Az itteni evangélikus líceumban állítottak fel 1803-ban cseh— szlovák tanszéket, s ennek a líceumnak a diáksága éppen a Slávy dcera megjelenése idején alapította meg a Jednota (Egység) elnevezésű irodalmi egyesületet, s ez az egyesület később L'udovít Stúr vezetésével egyre élesebben került szembe Kollár irodalmi és politikai irányzatával. Megtagadták a Slávy dcerát, és mint írták: ,,arra tekintünk, ami a nemzeti élet kialakulását segíti elő". Stúrék Kollárt nyíltan konzervatívnak és ellenfelüknek nevezték, Kollár viszont minden eszközzel igyekezett megakadályozni a szlovák nemzeti mozgalom szervezését és munkáját Pesten. Kollár továbbra is szilárdan kitartott a szláv kölcsönösség elve mellett. 1840-ben ennek megfelelően kérte a kormánytól a Szláv Akadémia megalakításának az engedélyezését, és vetette fel a szláv tanszék szervezésének a szükségességét a pesti egyetemem Kérései azonban eredménytelenek maradtak, s irányzata is egyre inkább elszigetelődött Stúr irányzatával szemben. Ez utóbbi — szintén 1840-ben — már Szlovákia megszervezésének a gondolatát is felvetette, és következetesen keresztülvitte Kollárral szemben a szlovák irodalmi nyelv (a közép-szlovák nyelvjárás) megvalósítását, és nem elégedve meg a cseh liberális burzsoáziával és általában a szlávokkal való kölcsönösséggel, a szlovák parasztságra támaszkodva kívánta a szlovák nemzeti mozgalmat sikerre vinni. A szláv kölcsönösség gondolata a negyvenes években már nem a Kollár-féle kulturális vonatkozásban, hanem a szlovák nemzeti mozgalom és a lengyel emigráció kapcsolatának megteremtésében nyilvánult meg. Ennek a kapcsolatteremtésnek jelentős színtere volt Pest, és céljai között szerepelt a magyar—szlovák közeledés előmozdítása is. A lengyel emigráció konzervatív szárnyának a vezetője, Czartoryski herceg azon fáradozott, hogy az osztrák birodalomban élő szlávokat, románokat, magyarokat kibékítse Oroszország balkáni befolyásának megakadályozása céljából. Czartoryski magyarországi ügynöke, Antoni Rieth-Reiner 1844-ben a pesti haladó szlovák értelmiségiekkel, Alexander Vrchovsky ügyvéddel, Ján Kadavy tanítóval, Bohuslav Nosák evangélikus lelkésszel és költővel Pesten egy oroszellenes titkos szláv társaságot alapított, majd még ez év őszén Kadavy vezetésével egy önsegélyző takarék egyesületet is, mintegy 400 lengyel emigráns részvételével. Rieth-Reiner megszerezte szervezkedéséhez Stúr támogatását is. Azonban hamarosan kiderült, hogy vállalkozása kalandor jellegű: felkelést akart kirobbantani — nem Bécs, hanem Pest ellen. Ez pedig sem Czartoryski, sem a szlovák nemzeti mozgalom elképzeléseivel nem egyzett. Czartoryski törekvése ugyanis éppen az volt, hogy a Stúr vezette szlovák nemzeti mozgalom fogjon össze az osztrák kormánnyal szemben a magyar középnemességgel. A szláv kölcsönösség eszméje Tüntetések Kollár ellen Kollár és Stúr A szlovák mozgalom és a lengyel emigráció 26* 403