Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
Ezek az Összeírások — talán az 1833. évit kivéve — nem tartalmazták a városban lakó összes zsidó foglalkozásnak a megjelölését, de a fontosabb foglalkozások esetében a fejlődés, valamint a foglalkozási csoportok arányainak a megállapítására alkalmasak. Az egyes foglalkozási csoportok azonban gazdasági és társadalmi szempontból meglehetősen változatosak. A kereskedők csoportjába például éppúgy belekerülnek a nagykereskedők, szatócsok, szakosított kereskedők, mint a zsibárusok és a házalók. Hitközségi alkalmazottak között szerepel a rabbi, az egyházfelügyelő, a jurista, az előimádkozó, metsző, templomi énekes, a hitközségi jegyző, a kisbíró, a templomszolga, iskolaszolga, türelmiadó-behajtó, a sírásó, a betegápoló, a kórházi gondnok, a halottasruha-készítő és a tóraíró. Az értelmiségiek között a fogorvosok, sebészek, orvosok — 1833-ban — meglehetősen nagy számmal szerepeltek, hasonlóképpen a tanítók is, akiknek nagy része azonban magántanító volt gazdagabb zsidók házainál. Zsidó A zsidó értelmiségi réteg azonban jóval nagyobb volt, és jelentősebb is, mint ahogyan értelmiség azt az összeírások mutatják. A pesti piarista gimnáziumban már 1810-ben is volt 4 zsidó tanuló, 1820-ban már 45 zsidó tanuló volt a két pesti gimnáziumban. 1840-ben pedig csak a pesti piarista gimnáziumban 85 zsidó tanuló járt (ez az összes tanulóknak 11,7 százaléka volt). A pesti egyetem haligatói közül 1819-ben 55 volt zsidó (5,3 százalék), 1836 —37-ben pedig már 173 (11,1 százalék). A XIX. század első felében egyre inkább növekedett — főként a szabad pályákon elhelyezkedő — zsidó értelmiségiek száma. Működtek itt zsidó képzőművészek, zeneművészek, de legnagyobb számban az irodalom, illetőleg az újságírás területén. 21 A zsidók A foglalkozási megoszlás csak bizonyos mértékben tükrözi a pesti zsidók társadalmi megvagy/óm' oszlását. A vagyoni megoszlás pontos megállapítására lenne szükség, de ehhez összefoglaló negoszlasa ac [ a tok csak elvétve állnak rendelkezésünkre. A tolerált zsidók 1817. évi adóösszeírása alapján 232 pesti zsidó kereskedő és kézműves vagyoni viszonyairól értesülhetünk: 22 Adóalap (forint) Nagykereskedő Kereskedő Vásári kereskedő Kézműves Elszegényedett Összes semmi 16 16 1-250 — — 67 13 — 80 251-500 — — — 1 — 1 501-1000 14 28 — — — 42 1001-2000 35 19 — — — 54 2001 20 19 — — 39 09 (iG 67 14 16 232 Nyilvánvaló, hogy a nagykereskedőknek egy része vagyoni szempontból jelentősen kiemelkedett. Ezt az 1817. évi összeírás is mutatja, s erre utalnak a többi összeírásoknak azok az adatai is, amelyek az összeírt családfők foglalkozásán kívül az alkalmazottak, szolgák számát is feltüntetik. Az 1845-ben alakult nagykereskedők testülete tagjainak a túlnyomó része — s éppen a vagyonosabb része — zsidó volt. A nagykereskedők mellett — bár jóval kisebb mértékben — néhány kézműves is kiemelkedett; elsősorban a pipakészítők, akik között jó néhány volt, aki több mint 10 segéddel dolgozott, valamint néhány szabó, 6 — 8 segéddel. A budai zsidók túlnyomó többsége kereskedő volt: 1822-ben 82 zsidó kereskedőt írtak össze és 10 kézművest a 107 zsidó adófizető közül. A zsidó kereskedők többsége házaló vagy bizományos kereskedő volt, nagykereskedő csupán három akadt köztük. A zsidó értelmiségiek száma hasonlóképpen elenyésző: két-két írnok (szépíró) és tanító. 23 A lakosság A város lakosságának vagyoni megoszlásáról pontos és részletes adatok nem állnak rendelkefcerese^ zésünkre, csupán néhány adóösszeírás. Budán 1793-ban a 10 forint adónál többet fizetők száma viszonyai _ városrészenként — a következő volt: 24 Vár Víziváros Tabán Krisztinav. ( írszáglit Újlak Összesen Kereskedő 8 32 13 2 55 Kézműves 50 127 38 4 24 20 263 8/állító — — 1 — — — 1 Vendéglátó 6 11 2 1 20 Bérlő 1 2 2 — 2 — 7 Egyéb — 2 — — — — 2 65 174 56 5 28 20 348
