Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

30 százalék alá csökkent, a harmincas évektől kezdve pedig 30 százalék körül volt. Pesten az őstermelésnek jóval kisebb szerepe volt, mint Budán; az őstermelő polgárok arányszáma egykét százalék körül mozgott. Az ingatlantulajdonosok (ós szőlőbirtokosok) arányszáma az egész időszak alatt Pesten jóval kevesebb volt, mint Budán: 1791 — 1810 között 36 — 37 százalék, az 1810-es években 28,5 százalék, a húszas években 32,9 százalék, a harmincas években 21,5 százalék, a negyvenes években már csak 12,1 százalék. A közszolgálati kategóriában szereplő polgárok arányszáma a XIX. század egyes évtizedei- Közszolgálatben igen változatos volt: Pesten a XVIIL század utolsó évtizedében 5,3 százalék, Budán 3,4 ban allok százalék; és ez az arányszám csak az 1810-es években emelkedett Pesten 7, Budán 6,4 százalékra, a negyvenes években pedig Budán már 13,9, Pesten 7,7 százalékra. Buda és Pest kézműves lakosságának jelentős részéről, a polgárnak felvett kézművesekről A kézműves rendelkezésre álló adatok szerint a növekedés üteme egyes időszakokban a következő volt: polgárok Buda Pest összes szám, ill. százalék 17901799 334 20,5 2S5 12 619 15 18001815 5 Ki 31,6 026 26 1142 28 18161829 357 21,9 486 20 843 21 18301839 218 13,4 503 21 721 1 H 1840 1848 206 12,0 51 1 21 717 IS 1631 2411 4042 Bár ezek az adatok a budai és a pesti kézműves lakosságnak csak egy részére vonatkoznak, a növekedés tendenciáit világosan mutatják. Az egész korszakot tekintve a budai kézműves polgárok száma lényegesen kevesebb, mint a pestieké, az 1790-es években azonban a budai kézműves-polgárfelvételek száma meghaladta a pestiekét. Ennek az oka nyilvánvalóan az, hogy az országgyűléseknek az itt-tartásával, a kormányhatóságok itteni működésén kívül a nádori udvartartással Buda főváros jellege forgalmában is megmutatkozott, és a következő időszakban a napóleoni háborúk idejének a konjunktúrája ezt a várakozást megerősíteni látszott. Ebben az időszakban azonban már világosan megmutatkozott az is, hogy ezt a konjunktúrát Pest sokkal inkább ki tudta használni. A kézműves-polgárfelvételek száma ekkor Pesten több mint kétszerese volt az előző évtizedének. Ha a dekonjunktúra alatt csökkent is a kézműves polgárfelvételek száma, ez nem volt olyan nagymértékű, mint Budán, és egy újabb konjunktúra a növekedés ütemét egyenletessé tette, s ezt a közben jelentkező dekonjunktúrák sem tudták megzavarni. Budán viszont 1816-tól kezdve a növekedés üteme egyre csökkent, és a harmincas—negyvenes években már jóval alatta maradt a pesti növekedés ütemének. Ha a Budán és Pesten polgárjogot nyert kézművesek származáshelyeit vizsgáljuk, az egyes időszakokban szintén lényeges változások figyelhetők meg. A budai kézműves polgárok származáshelyei a következő országok voltak: 1790 1799 1800 1815 1816-1829 1830 -1839 1840-1848 Magyarország 196 366 267 176 166 Erdély 4 4 1 — — Horvátszlavónia 6 9 1 2 — Örökös tartományok 80 73 50 31 23 Német birodalom 42 56 35 8 16 Itália 1 1 — 1 — Svájc 2 2 2 — 1 Lotharingia 2 — — — — Elzász 3 — A budai kézműves polgárok több mint 70 százaléka magyarországi származású volt, és a XIX. század első évtizedétől, de különösen a nagy dekonjunktúra idejétől kezdve igen erős mértékben csökkent a külföldről Budára költöző kézművesek száma. Míg a XVIIL század utolsó évtizedében csak 58,9 százalék volt a magyarországi származású új budai kézműves polgárok aránya, 1816—1829 között már 75,3 százalék, a harmincas évektől kezdve pedig több mint 80 százalék. Az ebben a korszakban felvett 1627 budai kézműves polgár közül 1171