Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
százalékát tették ki. A szántóföldek művelése és a rétek kaszálása csupán néhány száz ember munkáját igényelte, s ez a városnak a század közepén már százezres lélekszámában elenyésző volt. A szántóföldek termése pedig alig 2000 ember kenyérgabona-szükségletét elégítette ki. A szántóföld-birtokosok városrészenkénti megoszlása 1828-ban a következő volt: Belváros Lipótváros Terézváros Józsefváros Ferencváros 1 ÍSSZI'SI'll Kereskedő 2 1 1 1 5 Kézműves 6 7 5 — 10 28 Háztulajdonos 52 29 74 55 23 233 Nemes 8 4 6 1 3 22 Egyéb 1 — — — 2 3 69 41 86 57 38 291 A szántóföld-birtokosok többsége (80 százaléka) ingatlan birtokából (sok esetben mezőgazdasági ingatlanból) élt. Kereskedő és kézműves igen kevés volt már ekkor a szántóföld-birtokosok között. A szántóföld-parcellák a pesti határban általában 1 — 2 hold nagyságiiak voltak. 10 holdnál nagyobb darabot alig ötvenen birtokoltak, de ezek birtokában volt a pesti szántóterületnek csaknem pontosan a fele. A nagyobb szántóterület-birtokosok majorosokat tartottak, de a majorosoknak a száma még akkor sem volt jelentős, ha ezekhez a kertészeket, a kertbérlőket is hozzászámítjuk. Nem volt jelentős Pesten az állattartás sem: 1828-ban 1156 tehenet és 1576 lovat, 1850-ben pedig 1821 tehenet, 84 ökröt, 142 juhot és 2369 lovat írtak össze a városban. 73 A város rétterülete ugyan továbbra is feltűnően nagy volt, de a rétek birtoklása csak egy igen szűk rétegre (elsősorban főurakra és nagykereskedőkre) korlátozéidott. A Festet ich család 834, a Podmaniczky 641, a Derra 171, a Wurm család 92 hold rétterületet birtokolt; tehát négy család az összes rétterületnek csaknem 40 százalékát. Földművelés Budán a szántóföldek területének nagysága jóval nagyobb volt, mint Pesten, így a és állat- szántóföldek birtokosainak a száma is. Azonban ez a szám a XIX. század első felében fokozaten Budán t° san csökkent, egyrészt nagyobb birtoktestek kialakulása, másrészt a szomszédos falvak jobbágyainak budai szántóföld-birtoklása következtében. Buda határának egy részén, a Székesfehérvári-hegyen levő szántóföldek birtoklása a város egyes részeiben lakók és az idegenek között — holdanként — a következőképpen oszlott meg, illetőleg változott a XIX. század első felében: 1800 1827 1847 Vár 263 159 93 Víziváros 336 167 165 Országút 102 82 109 Újlak 56 44 47 Tabán 585 611 576 Krisztinaváros 40 171 162 Pestiek 3 2 32 Idegenek 288 388 426 A vári és a vízivárosi szántóterület-birtokosok száma és főképp az általuk birtokolt szántóterület mennyisége 1800-tól kezdve igen nagy mértékben csökkent. Bizonyos ingadozás (csökkenés) a Krisztinaváros kivételével a többi városrészben is tapasztalható a szántóterület menynyiségénél, azonban a birtokosok száma ezekben a városrészekben jelentősen megnövekedett fél évszázad alatt. Ez a jelenség birtokelaprózás eredménye, s eltérő attól, ami ugyanebben az időben Pesten lejátszódott. Ott ugyanis szántóföldek és a rétek nagymértékű összevonása következett be a XIX. század első felében, elsősorban főurak és nagykereskedők kezén. Itt pedig éppen az ellenkezője játszódott le: a vári és a vízivárosi vagyonos polgárok egy része feladta szántóbirtokát, és a húszas években a Kalmárffy, Laszlovszky és Mayerffy családokon kívül már szinte kizárólag egyes tabáni rác családoknak voltak a budai határban nagyobb szántóbirtokaik.
