Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

kincstárral, a katonasággal, a bányakamarával, a pesti színházzal, Buda és Pest városokkal. Goldberger Sámuel és Pülöp óbudai kékfestő gyárát pedig 1829 után egyrészt az a szabadalom lendítette fel, amelyet egy új kékfestési eljárásra kaptak, másrészt, hogy 1834 után újabb textilféleségek (delén, batiszt, perkál) gyártását is elkezdték. D) A gyáripar fellendülése A magyar gyáripar nagyobb fellendülésének a lehetőségét az 1840. évi XVII. törvénycikk Az 1840. évi — ,,A gyárok jogviszonyairól" — biztosította, amikor kimondta: ,,Aki törvény szerint kereske- JT/' to

' a dést kezdhet, szabadon gyárt is állíthat fel, azaz oly intézetet, melyben ugyanazon iparkészítmé- g

y

ari

'

parr nyek előállításához szükséges minden részletmunkát egy fővezérlet alatt készítettéinek". E törvény szerint a gyáros „mindennemű mesterséget (Gewerbe) űző segédmunkásokat szabadon alkalmazhat". Kizárták tehát a céhek további akadékoskodásait, és megengedték, hogy a gyáros ezután „gyárműveit mind gyárában, mind külön boltban, ahol akarja, nagyban (in grosso) és részletesen (en detail) eladhatja, s raktárt (Niederlage) szabadon nyithat". Ez a törvény a magyar gyáripar kifejlődésének számos akadályát megszüntette, és ösztönzője lett éij vállalkozásoknak, különösen Pesten, az ország gazdasági központjában. Míg a XIX. század első felében (1790 és 1840 között) Pesten és Budán mintegy 45 gyár alapítását kísérelték meg (a többségük azonban igen szerény méretű és igen rövid életű volt), addig 1840-től 1848-ig, tehát nem egész egy évtized alatt csaknem 60 új üzemet (gyárat) alapítottak. A gyárakról szóló 1840. évi törvény, éppúgy mint az ugyanezen évi országgyűlésen elfogadott váltótörvény is, a polgári átalakulás felé egyengette az utat. A gabona-, dohány- és gyapjúértékesítési nehézségekkel küszködő nemességnek is érdeke volt, hogy előmozdítsa a tőkés vállalkozásokat. S az is világossá vált, mint Kossuth Lajos 1842-ben egyik cikkében kifejezte: „Minden nemzet arra törekszik, hogy honi műipar teremtésével a haszontalanul veszteglett erőket gyümölcsöző mozgásba tegye s magát a külföldnek fizetett adótól függetlenítse", mert „a politikai függetlenség industriális függetlenség nélkül nem egyéb, mint ábránd s nem soká tartható összeomlás". Ez időben írta le Kossuth azt is, hogy a nemzet ipar nélkül félkarú óriás. Az ipar támogatása és fejlesztése céljából hozták létre 1841-ben az Iparegyesületet, amelynek Iparegyesület Batthyány Lajos lett az elnöke és Kossuth Lajos az aligazgatója. Az Iparegyesület célja nem általánosan a hasznos ismeretek terjesztése, hanem az ipar és a kézművesség gyarapítása és tökéletesítése volt. Ennek érdekében sürgették az ipariskolák létesítését (az egyesület maga is állított fel mester-inas iskolát), tartottak előadásokat, nyitottak olvasótermet, s rendeztek 1842-ben, 1843ban és 1846-ban iparműkiállításokat. Az első kiállításon, a pesti Vigadóban még csak 213 kiállító vett részt 298 tárggyal. 1846-ban a Nemzeti Múzeum 11 termében már 516-an állítottak ki, köztük 238 pesti gyáros és kézműves. Az Iparegyesület 1846-ban Iparműtárat is állított fel, amelynek célja volt „a hazai kereskedő osztálynak hazai gyártmányokkal olcsó, nyereséges és mennél gyorsabb és élénkebb forgaloműzését lehetővé tenni; a fiatal, hitelben árulni még nem képes hazai gyáraknak, kész pénzen véve gyártmányaikat, biztos keletet szerezni, s végre a honi gyártmányt kereső közönséget kicsinyben is biztosan s kényelmesen ellátni a hazai ipar készítményeivel". Az Iparműtár rövid idő alatt országos jelentőségre tett szert.

60 Az Iparegyesület felismerte és hirdette azt is, hogy a meglevő ipar védelmére és a hazi ipar fejlesztése érdekében védvámokra van szükség. Ebben a kérdésben a Kossuth által irányított ellenzék azonban az 1843 — 44. évi országgyűlésen nem tudott eredményt elérni, ezért társadalmi téren tettek kísérletet arra, hogy az ország anyagi érdekeit emeljék. Gondos előkészületek után 1844. október 6-án Pozsonyban Kossuth és hívei megalakították az Országos Védegyletet. A Védegylet tagjainak kötelezni kellett magukat arra, hogy hat évig — a lehetőség szerint — csak hazai készítményeket vásárolnak. Kossuth hatalmas szervezőmunkája nyomán már az első évben az ország különböző részein 138 fiókegylete alakult a Védegyletnek, amelyek szoros kapcsolatban álltak a pesti központtal.

67 A kormányzat igyekezett akadályozni a Védegylet működését s a védegyleti gondolat terjedését. S mikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az iparvédelem (voltaképpen iparfejlesztés) politikai és közjogi térre tolódik át, s ez a védegyleti mozgalom sikerét, sőt létét is veszélyeztetheti, Kossuth és hívei ipartámogató terveik megvalósítása érdekében — látszólag a Védegylettől függetlenül, valójában annak eredményeképpen — 1844-ben Gyáralapító Társaságot alakítottak. Ennek célja az volt, hogy mint társ vagy részvényes segítsen azoknak, akik gyárat alapítani vagy a meglevő gyárakat fejleszteni kívánják, hogy kamatos kölcsönt adjon a külföldről Magyarországra települő gyárosoknak, és hogy saját erejéből is állítson fel gyárakat. (154. kép.) A Társaságnak néhány hónap alatt csaknem 300 000 forint tőkéje gyűlt össze. Eredményes működését azonban nem tudta kifejteni, mert a Védegylettel (Kossuth politikai elgondolásaival) szemben álló erők (elsősorban Széchenyi István) a Társaságnak a Védegylettel való kapcsolatát túlságosan Országos Védegylet Gyáralapító Társaság 23 Budapest története III. 353