Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

A Pesti Polgári Kereskedelmi Testület székházépítése Kereskedelmi újság Kereskedelmi képzőintézet Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tői kezdődően egyre nagyobi) mértékben megélénkült, Panaszok ugyan hangzottak el akkor is bőségesen a fejlődés akadályairól, de a belső piac növekedése, majd a közlekedés forradalma (gőzhajózás, vasút) egyre nagyobb lehetőséget adott a városnak a központi helyzet kihasználásához. Ezekhez járult még az 1840-es évek legelején a hiteltörvények és a Pesti Kereskedelmi Bank létrehozása. Nem véletlen, hogy a Pesti Polgári Kereskedelmi Testület székházépítési szándéka az 1820as évekre esik. A kereskedelmi élet fellendülését érző és élvező pesti kereskedők díszes és az ország első kereskedővárosához méltó székházat építtettek 1827—1828-ban a Lipót városban, a kereskedelem központjában.

20 (141—142. kép.) A kereskedőház építésének a célja „nem tsak ezen város, hanem az egész ország kereskedésének előmozdítására szolgáló egyesülés helyének felállítása és felépítése" volt. E cél elérésére az épületben, hogy ,,a földbirtokosok és a kereskedők közt kölcsönös bizalom létesíttessék", előbb kereskedelmi kaszinót nyitottak, majd második lépésként, 1831. március 1-től kezdve az épület földszintjén „úgynevezendő tőzsde-forgalomra" kereskedelmi csarnokot rendeztek be, ahová nemcsak kereskedők léphettek be, „hanem rangkülönbség nélkül minden igaz ember, ki kereskedelmi ügyletekről felvilágosításokat akar szerezni". A Pesti Polgári Kereskedelmi Testület székházépítésével egyidőben indult az első magyarországi kereskedelmi újság, és ekkor állították fel az első — magán — kereskedelmi képzőintézetet, A kereskedelmi újságot Allgemeine Handlungs-Zeitung von und für das Königreich Ungarn címmel 1828. január 2-án indította meg Wiesen Ferenc. A hetenként kétszer megjelenő újság (a címét néhány év múlva már Pesther Handlungs-Zeitungra változtatta) célja az volt, hogy „a hazai kultúra javítására és a kereskedelem felélénkítésére szolgáló eszközöket és utakat" általánosan terjessze. Állandó rovataival (levelezések, hírek), a heti piaci árfolyamok közlésével, a külföldi áruhelyzet ismertetésével, kereskedelmi hirdetések közzétételével (Intelligenzblatt című mellékletében) éppúgy — eredményesen — szolgálta ezt a célt, mint azokkal a minden számában megjelenő cikkekkel, amelyekben a világ különböző országait, azok gazdasági életét, termelési és kereskedési lehetőségeit, eredményeit, termékeit ismertették. A Handlungs-Zeitung rendszeres megjelenését nyilvánvalóan nemcsak az a szándék tette lehetővé, amely létrehozta, hanem a lap iránti érdeklődés is. Ez az érdeklődés annál inkább jellemző a lap alapítására és folyamatos megjelenésére, mivel Pesten a már 1788 óta fennálló — császári és királyi privilégiummal rendelkező — Tudakozó és Tájékoztató Hivatal kiadásában rendszeresen jelent meg egy olyan lap (Pester Kundschafts und Auctions Blatt), amely a város gazdasági élete számára a híreket - hetente, majd később egy héten kétszer — szolgáltatta, közölvén mindenféle hirdetéseket, árverési értesítéseket, lottószámokat, terményárakat, éppúgy mint a Pestre és Budára érkező bel- és külföldiek, valamint a Pesten meghaltak nevét. A „kereskedelmi képzőintézetet" 1829-ben alapította a lipcsei kereskedelmi iskola mintájára Bibanké) Gyula Manó. Az intézet három „osztályból" állott: a tulajdonképpeni kereskedelmi iskolából, a kereskedelmi testület vasárnapi iskolájából és a nevelőintézetből. A vasárnapi iskolát a helybeli kereskedők inasai és gyakornokai részére létesítették, és ott szépírást, német nyelvet („mivel többnyire magyarok") és kereskedelmi ismereteket tanítottak. A nevelőintézetben a kereskedelmi iskola vidéki tanulói laktak.

21 A kereskedelmi élettel kapcsolatos fontos intézmények (testületi székház, kereskedelmi kaszinó, kereskedelmi csarnok, újság, iskola) létrehozásán kívül az 1820-as években merült fel a kereskedelmi bank alapításának a gondolata is. Dietze József Krisztián 1822-ben egy Pest városának ajánlott röpiratában javasolta a kereskedelem emelése érdekében egy városi bank felállítását, valamint azt, hogy a város állítson fel váltótörvényszéket, amelynek a kereskedők magukat önként alávetnék. Ä javaslatból nem lett semmi. A Monarchia egyetlen bankja ebben az időben a szabadalmazott osztrák nemzeti bank volt. Ezt az állam létesítette 1816. június 1-én. Erre a bankra azonban nem számíthatott sem az osztrák, sem a magyar kereskedelem. A magyar kereskedelem magánhitelekre volt utalva, helybeli tőzsérekre, bécsi bankárokra. Ullmann Mór nagykereskedő 1830-ban javasolta, hogy „állítsanak fel oly intézetet, mely által a kereskedés és ez által a hazai munkásság számára jelentékeny tőkeösszeg szereztessék, mely egyedül a kereskedésre fordítva, hazánkban a pénz forgását sokszorozza, az igyekezetet bátorítsa, az elvállalt tartozások pontos teljesítését könnyebbítse, végre a személyes hitelnek biztos alapot szerezzen, s éppen ezáltal a szorgalomnak eddigelé oly veszedelmes uzsorát megszüntesse". Az első magyar kereskedelmi bankot kétmillió forintos alaptőkével, részvénytársasági alapon kívánták megvalósítani. Üzletkörét a következőkben állapították meg: leszámítolás, giro-, letét-, előleg- és kölcsönüzlet. Mivel Magyarországon ekkor még nem volt váltótörvény, a bank érdekében egy választott bíróságot akartak felállítani, amelynek mindenki, aki a bankkal összeköttetésbe kerül, köteles magát alávetnie. Az alaptőkét ezer részvény megvásárlásával 1833-ig összehozták, a bank megvalósítása azonban még hosszú évekig elhúztklott.

22