Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

soha egy krajcár kamatot vagy éppen visszafizetését nem fogom kívánni. A gondolat, hogy hazámnak jelentékeny szolgálatot tettem, teljesen kártalanítani fog." Még el sem ült a Campmiller-féle javaslat körüli sajtóvita, 1823-ban Banitz György mérnökkari százados tett javaslatot egy, két vagy három pilléren, vasláncokon függő híd építésére, 1825ben pedig Szvoboda János a mai Döbrentei tér ós a Petőfi tér között egyíves (a Dunában levő pillérek nélküli) hidat javasolt építeni. Ugyanebben az évben Hoffmann és Maderspach, a ruksbergi vasművek tulajdonosai ajánlkoztak a pesti városi tanácsnál a kivitelezésre kerülő híd megépítésére. 1828-ban Trattner Károly mérnökkari százados szintén egy középpillérek nélküli függőhíd létesítésének a tervével állt elő. Majd gróf Sándor Móric kívánta a hídépítés ügyét előrelendíteni, egyrészt annak a kijelentésével, hogy kész e célra félévi jövedelmét feláldozni, másrészt azzal, hogy Brunei híres angol mérnöktől javaslatot kért és kapott egy négypilléres lánchíd építésére. Végül pedig Malvieux József pesti kereskedő próbálta 1831-ben a kereskedelmi kaszinóban az állandó híd megvalósítását elérni.

52 Mindezeknek a terveknek és javaslatoknak a kivitelezését két főok gátolta: az árvíztől való Budapesti felelem és a pénzhiány, amelynek leküzdése hosszú és szívós munkát kívánt. A kérdést Széchenyi HuIe

ffy

esulet István mozdította el a holtpontról. 1832-ben létrehozta a Budapesti Hídegyesületet, ennek munkájához megszerezte az állandó híd gondolatától egyébként sem idegenkedő József nádor támogatását, segítségét. 1832-ben és 1833-ban Angliába utazott a hídépítés tanulmányozására, megszervezte a hídépítés műszaki előkészítését és a közvéleményben egyre inkább tudatosította az állandó híd megvalósításának a fontosságát. Kifejtette, hogy a híd nemcsak a két városra lesz nagy haszonnal, hanem az egész országra is, mert lehetővé teszi az országos hivatalok szorosabb egybekapcsolását, az udvar számára megkönnyíti az itt-tartózkodást, az országgyűlésnek az ország központjában való tartását, a belső és a külső kereskedelmi forgalmat. Pest és Buda fekvése nagyon kedvező, de ha különválva maradnak, nem vonzzák a gazdagokat az itt-lakásra, új vállalkozások alapítására. Egyesítve a két kis város szép nagyvárossá lesz, központja a közle19* 291