Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
Kamaraerdő Gellérthegy Nádör-Jcert, Mayerffykert Az 1847. évi ,,dűlőkeresz- telő” A Zugliget, a Faulenzer, majd a Sváb-hegy jelentőségének fellendülése következtében a Buda város déli részén elterülő Kamaraerdő, amely a XVIÍI. század végére kedvelt kiránduló- hellyé vált, a XIX. század első évtizedeiben fokozatosan háttérbe szorult. A Faulenzer és a Zugliget fejlődésének tapasztalatai nyomán azonban a budai városi gazdasági bizottság 1830- ban felvetette azt a tervet, hogy szükséges lenne a Kamaraerdő területén is villanegyedet alapítani. A választott polgárság csak 1838-ban adta meg hozzájárulását a terület értékesítéséhez, de amikor a kamarai jóváhagyás után 1843-ban végre megtartották az első árverést, egyetlen vevő sem jelentkezett. Ez a terület továbbra is városi erdőbirtok maradt. (119. kép.) A XIX. század első felében igen kedvelt kirándulóhelye volt Budának a Gellérthegy is, de ott településre, nyaralóépítésre nem került sor. A hegy északi oldalát — meglehetős magasságban — a tabáni település foglalta el, a déli oldalát és a nyugati lejtőit szőlők borították, a hegy tetején pedig, a régi Blockhaus környékén városi kaszáló terült el. A hegy északkeleti csúcsán volt a régi kálvária, amelyet a tabáni piactérről vagy a krisztinavárosi templomtól a tabáni vám felé vezető utakon és onnan a mai Sánc utca és a Szirtes út vonalában haladva lehetett elérni. A lebontott Blockhaus helyén 1813—1815 között csillagvizsgálót építettek. (120. kép.) A villatelepülések, a csillagvizsgáló építésén kívül a XIX. század első felében a budai határ egyéb részein lényeges változás nem történt. Nem nevezhető annak a Nádor-kert létesítése sem (a mai Déli összekötő vasúti híd budai hídfőjénél, a Dombóvári út, Budafoki út és a Hausz- mann Alajos utca között). Hiszen ezt a 88 és fél holdat kitevő területet, amelyet 1799-ben Battyhány József hercegprímás ajándékozott József nádornak és a nádori méltóságban őt követő utódjainak, csupán az különböztette meg a körülötte levő szántóföldektől, hogy élő sövénnyel, illetve fákkal volt bekerítve, s hogy gondosabban művelték, néhány gazdasági épületet emeltek rajta, s egy részén gyümölcsfa-kertészetet létesítettek.42 Hasonlóképpen a hasznosságnak volt szentelve a mai Budaörsi út, Bocskai út és a Hamzsabégi út között, szintén a szántóföldek között elterülő Mayerffy-kert is, amelyet tulajdonosa a XIX. század első évtizedeiben létesített, talán a Nádor-kert mintájára. A magas sövénnyel körülkerített területen gondosan művelt szántó, szőlő és rét, valamint gyümölcsös-, dísz- és konyhakert váltakozott egymással. E települési, topográfiai vagy gazdasági (művelési) változásokon kívül történt még egy nagy változás a budai határban: a határrészek német neveinek megmagyarosítása. Döbrentey Gábor királyi tanácsos javaslatára Buda város tanácsa 1847. június 11-i ülésén határozta el a név- változtatásokat,43 indokolván azt azzal, hogy tanúsítani kívánja a polgárság: „miszerint közemlékek, melyek a múltat a jelennel összekapcsolják és a jövendőhöz szólanak, e fővárosban már alig létezvén — birtokának azon völgyeit és bérceit, melyeket maradandó emlékül a természet képezett haszonra és élvezetre, nevekkel díszítse, melyek a régibb vagy újabb történet némely szakaira vagy eseményeire emlékeztetvén, vagy legalább országos helyből merítvén, a közcél, t. i. a nemzetté olvadás megközelítésére untalan intse mindazokat, kik azon a tájakon örven- dének és kéjelegnek, vagy azokat mívelik és a szorgalom verítékével hasznosítják”. Az új elnevezések a következők lettek: Rézmál az addigi Kálvária és Kőbánya helyett; Szemlő- hegy a József-hegy helyett; Vérhalom a Ferenc-hegy helyett; Mátyás-hegy, mint eddig is; Árpád- orom a Gaissberg helyett; Törökvész a Rochusberg (Rókus-hegy), Fruchtbare Ried (Gazdag-rét) és az Ochsenried (Ökör-rét) helyett; Pasarét a Disznó-rét és a Zsír-domb helyett; Nyék a Leopoldfeld (Lipótmező), Teufelsgraben (Ördögárok), Hutweide (Legelő), Schwarzköpfl (Feketefej), Haf- nerbergl(Fazekas-hegy)és Thiergarten (Vadaskert) helyett; Kurucles a Marxengraben és a Kreu- tzenwinkl helyett; Bátor-hegy a Lindenberg (Hárshegy) helyett; Bátoralja a Bátor-hegy aljában a Kuruclestől a Szép Juhásznéig húzódó völgy, amely addig névtelen volt; Ferenchalma a Fran- zenhöhe helyett; Virradó a Ferenchalma és a mai János-hegy közötti dűlő; Pozsonyi-hegy a Joannesberg (János-hegy) helyett; Vajdabérc a Tündér-hegy alatti szikla, az Antalbérc helyett; Virányos a Sauwinkl, Auwinkl helyett; Mátyás-csorgó a Saukopf (Disznófő) helyett; Tündér-hegy az addigi am Himmel a Pozsonyi-hegy és a Vajdabérc között; Hunyadorom; Isten-hegy a Svábhegy helyett; Hajnalos a Nádor-kúttól a Virányosig tartó hegyoldal; Táboros a Rothe Lacke helyett, az Isten-hegy déli oldala; Vezérhalom a Raitzenküpfl helyett, az Isten-hegy északi oldala; Béla-kút a Bründl vagy Königsbrun (Király-kút) helyett; Nádor-kút a Doctorbründl helyett (ma Város-kút); Sváb-hegy a Kleiner Schwabenberg helyett; Német-völgy, Sasad a Burgenberg és a Stasse helyett; Sas-hegy az Adlerberg helyett; Kelenföld a Circumwallations és Donaulinie helyett; Kelenbérc a Blocksberg helyett; Előmál a Weisser Sandberg helyett, a mai Gellérthegy és a Sas-hegy között ; Csillebérc a Kukuberg és a Dreihotter helyett; Dobogó a Galgenberg helyett ; Őrsöd a Breiter Marast és a Tabaner Hutweide Berg helyett, a Dobogó és Budaörs közötti rétek, legelők, szántók területe; Kőérberek a Kammerwald (Kamaraerdő) helyett; Petneházy-rét a Sonnenwiths Wiesen helyett; Szépvölgy a Schöntal helyett. További új nevek Csatárka, Zöldmái (Grüngraben), Pál-völgy (Paulithal), Kút-völgy (Brunnthal), Farkas-völgy (Wolfstahl), Farkas-rét (Wolfswiesen), Márton-hegy (Martinsberg), Orbán-hegy (Urbansberg), Nap-hegy (Sonnenberg), Viga-domb (Lüsthügel), Gazdag-rét (Reiche Ried), Hosszú-rét (Lange Ried), Madár-hegy (Staren286
