Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

105. A váci országúti temető (a mai Élmunkás tér helyén). Pv. Alt rajza utánF. J. Sandmann kőnyomata pítették (ennek megtelése után, 1838-ban az új józsefvárosi temető helyét már a mai Kőbányai út, Szapáry utca, Simor utca és Villám utca között jelölték ki), s mögéje, a mai Salgótarjáni útig a katonai temetőt. A ferencvárosi temetőt pedig a Mester utcából a mai Hámán Kató tér területére helyezték. Ennek közelében volt a görögkeletiek temetője is.

26 A Szépítési Terv előírta a Pestről kivezető országutak építését, és a sorrendet is megállapí- Az országutak totta. Ez a munka azonban a XIX. század első évtizedeiben igen vontatottan haladt. József ^

e

í^

ese nádor 1805-ben a kerepesi országút építését tartotta a legsürgősebbnek, de építésével 1836-ig csak a mai Hungária körút vonaláig jutottak el. Az üllői országút építéséhez hozzá sem kezdtek. Elkészült viszont — két széles fasorral — a Soroksárra vezető országút, amiben nyilvánvalóan szerepe lehetett az út mellett elhelyezett katonai intézményeknek. Itt volt ugyanis — a mai Hámán Kató utcán túl, a Duna-parton, a Pápay István utca és a Tóth Kálmán utca között — a katonai tábori kórház nagy kiterjedésű épülete, az Illatos út (az akkor is meglevő Illatos-árok vonalában) és a Szekerész utca között pedig sorban a tábori raktár, a tábori sütöde és a szénaraktár. A tábori kórház és a katonai raktárak között, a mai Összekötő vasúti híd pesti hídfője táján a harmincas években egy mészégetőt létesítettek. Ettől délre volt a régi vármegyei kivégzőhely és a dögtér, a mai Koppány utca tájékán. Á Soroksári út bal oldalán, a városi legelő területén, a mai Illatos út, a sertésközvágóhíd és Lórersenytér az Aszódi út között létesítették 1827-ben a Lóversenyteret, amelyet akácfákkal ültettek körül, alkalmat találván egyúttal a futóhomok további korlátozására is. Ugyancsak a XIX. század elején telepítették át a városi tanács rendeletére a külvárosokból a sertésólakat a vonalárkon túli területre, és a Lóversenytértől északra, körülbelül a mai Gyáli úti MÁV munkástelep helyén a város is építtetett sertésszállásokat. A sertésszállásokon túl, az Üllői út mellett, a mai József Attila laké)telep területén a század Mocsarak első évtizedeiben még létezett két nagy mocsaras terület: a Nagy és Kis Disznó-tó és az Üllői úton túl a szentlőrinci (ma kispesti) határnál a Kút-tó, amelynek elnevezése dűlőnévként máig is fennmaradt. Ezeknek a mocsaraknak a lecsapolását, kiszárítását hamarosan elvégezték: a század közepén területüket már kaszálónak használtaik. Ezzel befejeződött a pesti határ mocsarainak száz esztendeig tartó lecsapolási munkája. Pest város határának délkeleti részén a kőbányai óhegyi és újhegyi szőlők területének a Kőbánya nagysága nem változott a XIX. század első felében. Megváltozott azonban a táj képe. Bár továbbra is fejtették a követ, művelték a szőlőket, de a kortársak is megállapították, hogy az itteni szőlőket „némelly Borkereskedőkön és Kapásokon kívül igen kevesen munkáltattják haszonnal, hanem azokat mulatság okáért tartják".

27 Ennek következménye volt, hogy — főként a dűlőutak mellett — egyre több présházat, kerti lakot építettek ezekben az évtizedekben: az Ohegyen 1836-ig csaknem százat, de a távolabbi Újhegyen is mintegy húszat. Kőbányán tehát ebben az időben egy új kertnegyed, villanegyed kialakulása kezdődött el. A kőbányai szőlőhegyeket homoksivatag vette körül, amelyet csak a homokbuckák és az itt-ott feltűnő kútágasok tettek némiképpen változatossá, A szőlők közötti kőbányákon túl (a mai Maglódi úton) egy új téglaégető és távolabb, a mai Köztemető helyén a tüzérségi gya18 Budapest története III. 273