Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

I. A HÁROM VÁROS ES KÖRNYÉKÉNEK HELYRAJZA 1. PEST HELYRAJZA A fasori kertek II. József halála után Pest város elkezdett fejlesztési, rendezési és szépítési munkája megakadt. Folytatódott azonban az Újváros építkezése: az 1790-es években kezdett megvalósulni az előző évtized elképzelése, és meggyorsult a mai Ferencváros betelepülése. Sor került itt a Rákos-árkon túli terjeszkedésre is, a mai Ferenc körút (akkor Malom utca), Tűzoltó utca (korábban Flórián utca), Liliom utca és Mester utca (akkor a mai Thaly Kálmán utcától délre elterülő temetőhöz vezető út) között levő szánté) felosztása révén. Ettől kezdve néhány évtizedig a Ferencvárosnak, Pest legfiatalabb külvárosának a terjeszkedési területe a Mester utca és az Üllői út közötti rész volt.

1 A lipótvárosi tervszerű és a ferencvárosi alkalomszerű építkezésekkel párhuzamosan kezdő- Városerdő dött meg a városárkon kívüli település is. A mai Városliget területének a befásítását 1785-ben kezdték el. A városi tanács ezt a ,,városerdőt" 1799-ben 24 évre bérbe adta Batthyány József hercegprímásnak és örököseinek, azzal a kötelezettséggel, hogy a hercegprímás e terület fásítását és parkosítását folytatja, a „pesti lakosok számára egy sétáló helyet" készít; a város pedig kötelezte magát, hogy a Városerdőbe vezető utat kiépíti és két oldalát a hercegprímás által adományozandó fákkal beülteti. A Városerdő kiépítését a hercegprímás a szerződés megkötése után azonnal el is kezdte. A Batthyány család mérnöke, Witsch Rudolf a mai Városliget helyén levő mocsarat lecsapolta. A mocsár helyén keletkezett a mai Városligeti-tó. A további kiépítés azonban Batthyány hercegprímásnak még a szerződéskötés évében bekövetkezett halála miatt abbamaradt. Örököse, Batthyány Tivadar nem törődött szerződéses kötelezettségeivel, ezért a városi tanács a Városerdőt Batthyány Tivadartól 1805-ben visszavette.

2 A város azonban a szerződésben vállalt kötelezettségének eleget tett: megépítette az utat (ez a mai Gorkij fasor). Az út mellett négy sorban nyárfákat és gesztenyefákat ültettek el, az út két oldalán levő városi területet pedig egyenlő részekre osztva eladták. A vevők kötelezték magukat, hogy kertjüket bekerítik és gyümölcsfákkal ültetik be, illetőleg a kert egy részét szőlőskertnek használják, és ott kerti házat, villát építenek. A mai Damjanich utca és Benczúr utca közötti területen 1800-ban a szőlőtelkeket elsősorban jómódú kézművesek és kereskedők vásárolták meg, és hamarosan megkezdődött a villák építése is.

3 Pesten a Városerdő létesítése és a fasori kertek kiosztása az első jele annak, hogy a rohamosan fejlődő város a település terjeszkedése folytán művelésre alkalmatlan területeket kényszerül hasznosítani — olyan igények kielégítésére, amelyek a nagyvárosi életforma velejárói. Kertes villanegyedek, kerti lakok és nyilvános közkertek a XVIII. század fejlettebb városaiban mindenütt megtalálhatók. Pesten a Városliget után a második nyilvános közkert az Orczy-kert volt. Báró Orczy László Orczy-kert az Üllői út, a mai Mező Imre út vonalán húzódott városárok, az akkor még zsákutcaként szereplő Dié)szeghy Sámuel utca és a mai Korányi Sándor utca között levő mintegy 65 000 négyszögöl nagyságú majorsági területet alakította át Pest legszebb közkertjévé. 1798-ban a várostól ehhez még haszonbérbe vette a birtoka előtt levő mintegy 8000 négyszögölnyi szabad területet, valamint az lllés-kút területét is. Az Orczy László által külföldről hívott kerttervező Petri Bernhard Magyarországon először itt alakított ki angolkertet.

4 Mindezek azonban csak elszórt vállalkozáisok voltak, nem átfogó szépítési, városrendezési terv eredményei. Pestnek pedig ekkor már igen nagy szüksége lett volna ilyen tervre, hiszen az a fejlődési ütem, amely már az 1780-as években tapasztalható volt, a következő évtizedekben még inkább fokozódott. A város lakosságának a száma 1787—1809 között 22 417-től, 35 349-re, a város házainak a száma pedig 1981-ről 2850-re emelkedett. Városrendezésről, az építkezések ellenőrzéséről azonban különösen 1792, a II. József-kori Építési Bizottság elhalása után alig-alig volt szó. Az 1790-es évek első felében a városi tanács néhány sürgető esetben (mint az utcák tisztítása, kövezése) intézkedett. Az intézkedések végrehajtásával megbízott Hülff Bálint — bár jó néhányszor szépítési biztosnak nevezte magát - feladata kimerült abban, hogy egy-egy munka befejezését elősegítette.

5 Hülff buzgalma, különösen megbízatása első éveiben, a hatalomból kicsöppent ember tevékenységével azonos. Ha voltak is ötletei, ezek megvalósítását a város Hülff Bálint szépítési biztos 17 Budapest története III. 257