Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

Heben streit József Pesten az 1740-es években két szobrász működött. Az egyik Gundrieh Carolus Ferenc, aki 1733-ban lett polgár; ismert, bár nem különösebb tehetségről tanúskodó művei a pesti belvárosi plébániatemplom mellékoltárai.

14 A másik az 1740-ben a polgárok sorába felvett Jesper Ferdinánd, akinek azonban egyetlen művét sem ismerjük. Pesten 1745-ben kezdett működni az épülő pálos templomban egy fiatal szobrász, az ausztriai Ybbsből származó Hebenstreit Jé)zsef, aki az ebbe a templomba készített munkáival szinte egy csapásra a két pesti szobrász elé került. A pálos templom főoltárára készített szobrai, valamint az 1748-ban „csodálatos művészettel remekül megfaragott" tölgy fapadok és a három stallum aranyozott farelief jei a XVIII. századi pesti barokk szobrászatban kiemelkedő jelentőségűek. (78. kép.) Hebenstreit elsősorban faszobrász volt, de nem volt idegen számára a kőtechnika sem. Hebenstreit pesti munkái révén (több hiteles művét a városban nem ismerjük) igen széles körben és területen (dolgozott Gyöngyösön, Vácon, Egerben, Jászberényben, Belényesen, Esztergomban, Besztercebányán, Szécsényben, Vácrátóton) keresett mesterré vált, Világi megrendeléseiről csak egy-két adat áll rendelkezésre. A polgárság és a városban élő nemesség nem igényelte a munkáját, megbízásai szinte kivétel nélkül egyházi jellegűek. Művészete az osztrák barokk szobrászathoz kapcsolódott, azonban nem a bécsi akadémizmushoz, hanem ahhoz a felső-ausztriai szobrászathoz, amelyben a középkori formák és hagyományok hatása még igen erős és eleven volt, amelyet nem a drapéria mozgalmas játéka jellemez elsősorban, hanem a test formálása, mozgásának dinamikája. Fehérre festett (bár lehet, hogy eredetileg színezett) szobrai az oJtárkompozíciókon belül meglehetősen önálló szerepet játszottak.

45 Hebenstreit nem ügyes mesterember volt, hanem erős egyéniségű művész. Nem rekedt Pest szobrámeg egy bizonyos szinten (még ha az olyan jelentős is, mint a pesti pálos templom szobrai). A szati központ csaknem negyven évi pesti működése alatt az építészetben és a festészetben is tapasztalható 3

eUe<je változás, a barokk stílus lehiggadása nyomon követhető művészetében. Szobrainak egyházi témája és jellege ellenére művészetében a későbarokk vonások a polgári művészet irányába mutatnak, s ez a fajta szobrászat abból a városból terjedt szét az országba, amelynek gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század második felében minden más magyarországi városénál erőteljesebb és rohamosabb volt. Pest szobrászati központ jellegét azonban a XVIII. század közepétől kezdve nem csupán ismeretlen Hebenstreit munkássága biztosította. Bár ebből az időből más jelentős mesternek a nevét nem ismerjük, néhány kimagasló alkotás nyomán állítható, hogy nem Hebenstreit volt az egyetlen szobrász a városban, aki művészileg értékeset alkotott. A pálos templom főoltárának Mária életét bemutató stukkó dombormű-sorozata éppen úgy jelentős művész alkotása, mint a domonkos templom főoltár-szobrai. Ugyancsak ismeretlen mester alkotása a pesti Belvárosi templom Kálvária-csoportja, amely 1762-ben készült el. (79. kép.) Ennek az európai szobrászatban is egyedülálló kompozíciónak, illetőleg egyes alakjainak kimutatható hatása volt nemcsak a pesti és a budai, hanem a környékbeli szobrászatra is, ha ugyan nem egy mester vagy műhely alkotásáról van szó.

4fi A nagy egyházi megrendelések a XVIII. század hetvenes éveiben Pesten is megszűntek. A Pesti szobrászat iránti igény jelentős mértékben csökkent. A város, illetőleg a vidék egyre kevesebb szobrászt tudott már az 1770-es években foglalkoztatni. Amikor 1774-ben Griesler György a felvételét kérte a pesti polgárok közé, a pesti szobrászok tiltakoztak a felvétele ellen — kijelentvén, hogy a feladatokat egy szobrász is el tudná végezni a városban. Hiába hivatkozott a 82. Carlo Adami: Városvédő Paliasz Athéné evű mesterek Pesten szobrászharc 16 Budapest története III. 241