Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

múlva Schlepp József kőművesmester újra felépítette. A pesti városháza bővítésére, kiépítésére 1767 — 68-ban került sor. Ekkor építhették fel emeletesre a hátsó homlokzatot és az oldalhomlokzatokat, s ekkor alakíthatták ki az udvari árkádokat is. Az építkezésre fordított összeg (több mint 20 000 forint) nagyarányú munkára utal, és feltételezhető, hogy a bővítésen kívül díszítőmunkát is végeztek. Az építkezés elszámolásaiban csak a lépcsőház balusztrád korlátjának az elkészítésére van utalás. Nem lehet tudni, hogy a főhomlokzat sima kőkeretezésű ablakai fölé ekkor vagy korábban kerültek-e a volutás szemöldök párkányok, a homlokzat ós a torony szoborfülkéibe a szobrok, s hogy mikor készült a torony második emelete fölött körbefutó erkély gazdagon faragott, már rokokó ízű kőkorlátja. A pesti városháza építkezésénél a kőművesmunkát Peithmüllner József kőművesmester végezte. Azt, hogy ő volt-e a tervezőmester is, nem tudjuk. A főhomlokzat és a torony részletformái, az egész épület összhatása nem volt idegen a város többi épületei között — a helyi mesterek munkái közé beilleszthető.'

0 (67. kéj).) A budai A budai városháza, a mai Szentháromság utcában álló épületnek a Tárnok utca felé eső része városháza 1702—1710 között épült fel. Nagyarányú építkezésre, nagy átalakításra, bővítésre, az épület mai formájának a kialakítására 1770—1772 között került sor Nepauer Máténak, Buda akkor szinte hivatalos építőmesterének a vezetésével. A budai városházát ekkor a Szentháromság utcában az Úri utcáig építették ki, azonos formában a régivel (108. kép) (a Tárnok utcai sarokerkélyt megismételték az Úri utcai sarkon, és ekkor készült a nagyszabású lépcsőház is). Az épület homlokzatai (a zárt sarokerkélyek mellvédjei virágfüzéres díszítéseinek kivételével) a századeleji építkezés során kialakított stílusjegyeket viselik. Új stílust képvisel viszont a tágas lépcsőház gazdag fonadékmotívumos kőkorlátja.

33 A pesti Pest-Pilis-Solt vármegye 1695-ben szerzett székházat Pesten, a mai Városház utcában. Az varmegyehaza épület a vétel után „Közhasználatra azonnal el is készíttetett". A megyeháza Városház utcai főhomlokzata a XIX. század első harmadáig „egyemeletes dísztelen ház" volt (68. kép), amelyet — a budai és a pesti városházához hasonlóan — a XVIII. század második felében bővíteni kívántak. A Helytartótanács azonban az építkezést nem engedélyezte.

34 Károlyi- A budai és a pesti városházáéhoz hasonló a Károlyi-palota XVIII. századi építéstörténete. palota ^ török uralom után is állott itt — romosán — egy régi épület. Külső megjelenéséről nem maradtak fenn ábrázolások, feltételezhető csak, hogy hasonló lehetett a budai városházához. A palotát 1744-ben Patachich Gábor kalocsai érsek vette meg. 1747-ben pedig gróf Barkóczy Ferenc egri püspök kezére került, és pompájára bizonyíték lehet az, hogy 1751-ben itt szállt meg Mária Terézia és Lotharingiai Károly. Barkóczy Ferenc a palotát 1759-ben átépíttette, az átalakításra Mayerhoffer András kapott megbízást. Az épület 1759 után tizenegy tengelyes, emeletes és U alakú volt (a városi építkezések során ritkán előforduló kastélyforma ez), s emlékeztet azokra a kastélyokra, amelyeket a gödöllői vagy Grassalkovich-stílus keretében szoktak említeni. A palota 1769-ben Károlyi Antal Szatmár megyei főispán birtokába jutott, és nagy átalakítására 1779-ben került sor. A Károlyi-palota az 1779. évi átépítés után a XVIII. századi Pest legnagyobb szabású és legpompásabb palotája lett. Főhomlokzatának megjelenése, lépcsőházának kiképzése, a tágas emeleti díszterem, az egész épület szimmetrikus elrendezése, a díszkerttel való kapcsolata révén szerves össze71. A promontori Savoyai-kastély földszinti alaprajza függése a városi palotaépítke10 m -j 232 IV <J IV