Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

AN agyboldogasszony-, a Mária Magdáivá- es a karmelita templom A vízivárosi ferences és a tabáni Szent Katalin templom Ideiglenes templomok és kápolnák A vízivárosi Szent Annatemplom A budai klar issza és az óbudai plébániatemplom 1772-ben a budai palotából] Pestre költöztek át, 1777-ben pedig Albert herceg is elköltözött. Az épületet a Nagyszombatból Budára helyezett egyetem kapta meg. Az új célnak megfelelő átalakításokat Kempelen Farkas irányította. A keleti kupola helyére Georg Karl Zillach négyemeletes csillagvizsgáló tornyot épített, Hillebrandt pedig átalakította a középső épületrész nyugati homlokzatát. Az egyszerű tagolású, a szélsőséges mozgalmasságtól mentes homlokzatrendszerbe új elem került: az elegáns rokokó.

20 (61 — 62. kép.) Pesten az Invalidus-palota, Budán a királyi palota volt a XVIII. század legnagyobb építészeti vállalkozása. Azonban míg Pesten az Invalidus-palota- hatalmas tömegével idegen, kapcsolat nélküli maradt a városban, addig a budai királyi palota nemes arányú, monumentális épülete magán viseli mindazokat a lényeges stílusjegyeket, amelyek Buda XVII. századi építészetét jellemzik, és e stílusjegyek - - minden méret- és funkcióbeli különbség ellenére — szervesen összekapcsolták a királyi palotát a város világi és egyházi épületeivel. Az állami építkezések mellett a templomépítések Budán a XVIII. század első évtizedeiben indultak meg, és az 1740-es években kaptak nagy lendületet. A török uralom alól való felszabadítás után a Várban két templom volt használható állapotban: a Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) és a Mária Magdolna-templom (Helyőrségi templom). A Nagyboldogasszony-templomnál valóban csak helyreállításról volt szó, a templom gótikus falait nem kellett a rongáléxiás miatt lebontani. A Mária Magdolna-templom azonban az ostrom során súlyosan megrongálódott. A ferencesek a templom hajóját és szentélvét már a XVII. század végén az alapfalakig lebontották. Az új szentélyt a régi alapokra építették, a templomhajó felépítésénél azonban már a jellegzetesen barokk térképzést tartották szem előtt. A Várban levő régi templomok közül a törökkori Basa dzsámi az 1686. évi ostrom alatti nagy robbanás alkalmával összedőlt. A karmeliták ezeket a romokat 1693-ban kapták meg, de az új templom felépítéséhez csak 1725-ben kezdtek hozzá. Mindhárom templomban a barokk pompát nem annyira az építészeti megoldás, hanem a gazdag belső berendezés biztosította. A Vízivárosban a ferencesek a törökkori Tojgun mecsetet kapták meg a felszabadítás után, és 1731—1737 között építették fel. A XVIII. század első évtizedeiben épült budai templomok közül építészeti szempontból ez a templom a legjelentősebb. Míg a többi budai templom építőjének a neve ismeretlen, talán nem véletlenül merült fel az az adatokkal még nem bizonyítható lehetőség, hogy ezt a templomot Hölbling János építette. A másik ebben az időben épült budai templom, amelynek az építője ismeretes, a tabáni Szent Katalin-plébániatemplom, amelynek dzsámiból átalakított szentélyéhez 1728—1736 között épített háromszakaszos, dongaboltozatos hajót Obergruber Keresztély karintiai származású kőműves.

21 Miként a tabáni plébániatemplom, úgy a többi ebben az időben épült budai templom, kápolna (a tabáni rácok 1697-ben épített szerény kis temploma, a vízivárosi kapucinusok török dzsámiból 1697—1716 között átalakított temploma, a szegényházi Nepomuki Szent Jánostemplom, az 1700-ban épült Kéményseprő kápolna, az újlaki ideiglenes templom és a budai határban 1723 előtt épített nyolc kápolna) vagy ideiglenes (befejezetlen), vagy meglehetősen jelentéktelen építmény volt.

22 Buda építéstörténetében 1740 körül új korszak kezdődött a vízivárosi Szent Anna-plébániatemplom építésével. Az előző korszak jelentős budai építésze, Hölbling dános, akinek a nevéhez több-kevesebb bizonyossággal művészileg igen értékes alkotások köthetők (budai városháza, Zeughaus, királyi palota, vízivárosi ferences templom), 1736-ban meghalt. Eletében a budai építőmesterek között versenytársa nemigen akadt. Hölbling halála után Budán két építőmester volt. Az egyik Mayerhoffer Ádám (nem rokona a pesti Mayerhoffernek), de az ő nevéhez nevezetesebb építkezés nem fűződik. A másik a csehországi származású Hámon Kristóf, aki az 1740-es években két jelentős megbízást kapott: a vízivárosi Szent Anna-plébániatemplom és az Újlaki plébániatemplom építését. A Szent Anna-templom 1740—1762 között épült fel. A homlokzati tervet Hámon halála után Nepauer Kristóf budai építőmester méxlosította. Nepauer, amikor változtatott Hámon tervén, a főhomlokzat kialakításánál olyan elemeket alkalmazott, amelyek a pesti templomépítészetet jellemzik. Azonban a homlokzat szerkezete, az ablakkeretelések, a sarokpillérek elhelyezése, az oromzat figurális díszítése, általában a tagolás a helyi sajátosságokra utalnak. A templombelső és az oldalhomlokzat — Hámon eredeti tervének megfelelően — olasz barokk jellegű mind alaprajzában, mind térképzésében.

23 ( 63. kép.) A Szent Anna-templom építésével egyidőben a XVIII. század elején Budán megtelepedett klarissza apácák 1743—1748 között díszes nagy templomot emeltek, amelynek alapterülete megközelítette a Szent Anna-templomét. (64.kép.)Tervezőjének, építőjének a nevét nem ismerjük. A vári klarissza templom alapkövét az a Patachich Gábor kalocsai érsek tette le, aki a pesti Mayerhoffer Andrással pontosan ebben az időben a kalocsai székesegyházat építtette; ez csak a lehetőségét veti fel annak, hogy

r ezt a templomot ahhoz az építési körhöz kapcsoljuk, amelyet Pesten a pálos templom képvisel. Azonban felvethető az a lehetőség is, hogy a budai