Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

2. OKTATÁS A) Elemi oktatás Az egyházaknak — katolikusoknak és nem katolikusoknak — azonban nemcsak vallási feladataik voltak ebben az időben, hanem oktatásiak is. Ami az alsó fokú oktatást illeti, abban a XVIII. század folyamán főképp a nem katolikus egyházaknak volt szerepük, ugyanis a katolikusok számára ezt az oktatást intézményesen általában a városi tanácsok biztosították. A budai városi tanács a városháza egyik helyiségében 1692-ben állított fel iskolát, amely ettől kezdve folyamatosan és a vele egyidőben felállított jezsuita elemi iskolával párhuzamosan működött a Várban. Tanítóikat a városi tanács alkalmazta, s azok egyúttal — a város és az ország többi tanítóihoz hasonlóan — templomi szolgálatokat is vállaltak. A Vízivárosban már 1690 óta volt tanító, és az itteni iskola 1695—1713 között a várbeli városi iskolával közös vezetés alatt állott. Újlakon 1724-től, a Horvátvárosban 1726-tól, az Országúton 1731-től kezdve vannak adatok elemi iskolák működésére. Ezeken kívül a ferencesek a vízivárosi szlávok részére s 1706 körül a tabáni katolikusok részére tartottak fenn német (de szerb segédtanítót is alkalmazó) iskolát, és a XVII. század végén már volt iskolájuk a tabáni görögkeleti szerbeknek is. Óbudán református elemi iskola működött (mint 1771-ben írták: emberemlékezet óta; bár név szerint említett első tanítója csak 1716-ból ismeretes), s körülbelül 1720 óta — a város anyagi támogatásával — katolikus iskola is volt itt. Az óbudai zsidók gyermekeit a húszas évektől kezdve magántanítók oktatták az elemi ismeretekre. Hitközségi iskolát csak 1784-ben állítottak fel. Budán és Óbudán tehát 1687—1776 között 10 elemi iskola keletkezett és működött (8 katolikus, 1 — 1 református és görögkeleti). Az óbudai református iskolában (tán kezdetben a horvátvárosi katolikus iskolában is) magyarul, az egyik vízivárosi és a tabáni görögkeleti iskolában szerbül, a várbeli, országúti, újlaki és az óbudai katolikus iskolában németül, a vízivárosi régi iskolában — 1727 óta — németül és magyarul, a tabáni katolikus iskolában pedig németül és szerbül tanítottak. Pesten elemi iskoláról már 1687-ből van feljegyzés: a plébániatemplom előtt, a Hal tér felé eső részen levő épületet a Kamarai Igazgatóság iskolának jelölte ki, és ebben előbb egy német iskolamester, majd magyar kántortanító tanított. Működött itt 1691-től kezdve német tanító is, de mind a német, mind a magyar tanító igen hanyagul látta el a feladatát, s ezért ebben az időben jó néhány magániskola keletkezett a városban. Az elemi oktatás (elsősorban a német nyelvű) 1702-ben lendült fel, amikor a jezsuiták átvették a pesti plébániát. A városi tanács ekkor záratta be a zugiskolákat, s a német iskola számára a városháza mellett új épületről is gondoskodott. A magyar iskola a Rákóczi-szabadságharc alatt megszűnt, csak 1729-től kezdve működött ismét, egy ideig csupán a magyar polgárság önkéntes adakozásából, 1743-tól pedig a városi tanács támogatásával. A belvárosi magyar és német iskolán kívül 1736-tól kezdve a külvárosban (a mai Józsefvárosban), majd 1766-tól már mindkét külvárosban (tehát a Terézvárosban is) működött német elemi iskola. Volt iskolájuk már a XVII. század vége óta a görögkeleti rácoknak (a templom udvarán), 1769 után pedig a pesti görögöknek is. Ezekben az iskolákban a tanulók száma kezdetben, de még 1770 körül is meglehetősen kevés volt: Budán mintegy 500, Pesten 280, Óbudán 115. Tehát a három városban összesen mintegy 900 gyerek járt elemi iskolába, holott a 6—10 év közötti gyerekek száma ezekben a városokban összesen legalább 4000 lehetett. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy Budán és Pesten a gimnáziumok szintén igen népes elemi osztályokat tartottak fenn. Az iskolába járó gyerekek számának a valódi értékét (az iskolalátogatás intenzitását, az oktatás eredményességének a lehetőségeit) azonban jelentős mértékben csökkentik azok az adatok, amelyek az egykori összeírásokban az iskolák téli és nyári látogatottságára vonatkoznak. Feltűnő módon ezek az adatok nem azt bizonyítják, hogy a nyári időszakban a mezőgazdasági (szőlőművelési) munka elvonta a gyerekeket az iskolába járástól: a budai Vízivárosban például az elemi iskolai tanulók száma éppen a legnagyobb munkaidőben, nyáron emelkedett a kétszeresére.

6 Elemi iskolák. Budán és Óbudán Elemi iskolák Pesten A tanulókíi) Gimnáziumi és akadémiai oktatás A felsőbb (gimnáziumi és akadémiai) oktatás Budán és Pesten 1777-ig szinte teljesen egyházi Jezsuita kézen volt, mégpedig kezdetben kizárólag a jezsuiták, később velük párhuzamosan a piaristák iskolák kezén. A jezsuiták számára az oktatási lehetőséget és annak formáit az a gazdag (több mint 200 000 forint értékű) alapítvány biztosította, amelyet 1687-ben Széchényi György érsek tett L3 Budapest története III. 193