Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

V. MŰVELŐDÉSI ELET Buda felszabadulása után néhány hónappal, 1687. március 19-én Széchényi György érsek alapítványt tett Budán akadémiai és egyetemi kollégium, papnevelő és fiúnevelő intézet számára. Ezeknek a vezetését a jezsuitákra bízta, akik őt erényben, isteni és emberi tudományban hűségesen kiképezték. Célja az volt, hogy mind egyházi, mind világi, Magyarország hivatalaira és tisztségeire alkalmas személyek képeztessenek és műveltessenek ki. Ezzel a jezsuita vezetés alatt álló intézménnyel indult meg a város művelődési élete, évtizedekig ez nyomta rá bélyegét a város művelődési életére, a XVIII. század végén azonban már a felvilágosodás új eszméi éltek és hatottak. 1. SZERZETESRENDEK, EGYHÁZAK A két városban a felszabadítást követő évek során számos szerzetesrend telepedett meg. Budán a ferencesek, jezsuiták, karmeliták, kapucinusok, ágostonrendiek és a klarisszák — Pesten a ferencesek, irgalmasok, pálosok, szerviták, dominikánusok, piaristák és a klarisszák. E szerzetesrendek többsége régi jogaira és itt lakására hivatkozva igyekezett minél hamarabb és minél jobb állapotban levő templomot és lakóhelyet biztosítani a maga számára. A városok egyházi életének irányításában az első évtizedek során a jezsuitáknak volt a legnagyobb szerepük, különösen annak következtében, hogy a király, mint legfelsőbb kegyúr, 1687-ben a jezsuiták mindenkori budai főnökére ruházta a plébánosi jogokat nemcsak a Várban, meg Buda külvárosaiban, hanem Óbudán és Pesten is. A kegyúri jog gyakorlása körül hosszú évtizedekig zajlott a vita. A budai városi tanács ezt a jogot már a kiváltságlevél elnyerése előtt próbálta a maga számára megszerezni, s a középkori — romos állapotban levő — Szent Miklós-templomot plébániatemplommá felépíteni. A király azonban 1700-ban a Nagyboldogasszony-templomnak nevezett Mária-templomot plébániatemplommá emelte, a jezsuitákat pedig az egész budai kerület egyetemes plébánosává nevezte ki. Hiába kísérletezett a budai városi tanács az 1703-ban megkapott kiváltságlevél birtokában a kegyúri jogok érvényesítésével, törekvései a jezsuiták ellenállásán rendre meghiúsultak. Sőt, hogy a város tervét véglegesen megakadályozza a rend, mivel tudta, hogy a tanácsnak új templom építésére nem lesz pénze, a Szent Miklós-templom falait lebontatta. A város csak a jezsuita rend feloszlatása, 1773 után kapta meg a kegyúri jogot.

1 A jezsuitáknak a pesti plébániába való helyezése és az abban való megtartása azonban jóval nehezebb volt. A pesti plébánosi tisztet (a belvárosi templomban) közvetlenül az ostrom után, ideiglenesen, a ferencesek látták el, majd 1688-tól kezdve főképp olyan világi papok, akik magyar anyanyelvűek voltak. A budai jezsuita házfőnököt csak 1702-ben iktatta be Kollonich Lipót esztergomi érsek a pesti plébániába. A jezsuiták nagy igyekezettel láttak munkához: egy-két év alatt rezidenciát építettek maguknak, tartottak felváltva magyar és német prédikációkat, sűrűn rendeztek látványos körmeneteket. Szorgalmazták a hittérítést; azonban pesti házfőnökük ellenkezésbe kerülvén a város egyik vezetőjével, majd saját egyházi felsőbbségével is, a hercegprímás 1710-ben a jezsuitákat megfosztotta a pesti plébániától. Ettől kezdve itt világi papok működtek plébánosként 1752-ig, amikor a pesti plébániát a piaristák vették át.

2 Az egyházi élet Pesten szabadabb és — bizonyos mértékben — szervezetlenebb volt, mint Budán. Ez természetesen nem jelentett szabadosságot, kötelességmulasztást, bár jó néhány esetben ezzel is vádolták nemcsak az egyes plébánosokat, hanem a szerzetesrendeket is. A pálosok ellen többször hangzott az a panasz, hogy a rendi fegyelem meglehetősen laza, kifogásolták rendházukban a sűrű vendégeskedést; a királyi tábla tagjai és mások is késő estig tartózkodtak a kolostorban. Az esztergomi érsek 1714-ben kénytelen volt szigorúan és a városi karhatalmat is igénybe véve fellépni, hogy a domonkosok, a pálosok és a szerviták a clausurát bevezessék.

3 Az ilyen kirívó és az egyház tekintélyének csorbítására okot adó jelenségeket az egyházi fegyelmezés eszközeivel gyorsan meg lehetett szüntetni, s ezek lényegében nem veszélyeztették magát az egyházi szervezetet, s nem gátolták a különféle egyházi intézmények működését, a katoliBuda város kegyúri jogának a kérdése A jezsuitéik és a pesti pl éhén i in Egyházi élet Pesten