Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

ügyekben azontúl a megyei alispán, illetőleg a kerületi főispán hatósága alá tartoztak, gazda­sági tekintetben pedig a kerületi kamarai adminisztráció irányításától függöttek. (Ha a katona­tisztek kinevezése Prenner és Knipper emlékét idézte fel, az utóbbi hatóság még nevében is a gyűlölt Lipót-féle rendszerre nyúlt vissza.) Ami még a városi önkormányzatból megmaradt, azt az 1788-i tisztújítási rendszer semmisítette meg. Az eddigi állapottal szemben nem a polgár­mester, hanem a bíró lett a város vezetője mind igazgatási, mind jogszolgáltatási ügyekben; a polgármester mindkét vonatkozásban a bíró helyettesévé alakult át. E két tisztségre ezentúl a kerületi főispán jelölt három-három megbízható egyént, akik szakképzettségüket igazolni tudták, vagy a megkívánt vizsgát letették. A választópolgárság csak akkor szavazhatott a jelöl­tekre, ha az uralkodó jóváhagyta a listát. Hasonlóan történt a tanácsosi tisztségek betöltése is, de a jelöléshez nem kellett királyi hozzájárulás. A magisztrátus jelölhetett továbbra is a pénz­táros és az ellenőr tisztségére, s kinevezhette a jegyzőt, az ügyészt és a számvevőt, mindkét esetben a kerületi főispán jóváhagyásával. Betetőzte mindezt a hagyományos kétévenkénti tisztújítás eltörlése; a kerületi főispán előbb négy esztendőre, majd élethossziglan is megerő­síthette az egyszer megválasztott bírót és polgármestert. 123 A teljes politikai-gazdasági gyámkodás mellett (még a tisztviselői létszám és a fizetés is egy­séges lett az I. osztályú városokban, mint Buda és Pest) a bíráskodásban is lényeges csorba esett a városi joghatóságon. A városok büntetőbíráskodását az 1787-ben felállított „alsó fokú bíróságok" vették át; polgári perekben továbbra is eljárhattak, de az uralkodó megszüntette a tárnoki széket, a fellebbezés tehát egyenesen a királyi táblára ment. A budai ügyész is utasí­tást kapott a tanácstól, hogy a lezárt ügyek iratait nyújtsa be ítélethozatalra, a le nem zárta­kat pedig jegyzékkel adja át. A császár új büntetőkódexét már előbb megkapták a városok. 124 A bíráskodás „új rendjével" egy időben maradandó intézkedések is történtek: a városokban megszervezték a számvevőséget, a polgármester elnöklete alatt ülésező gazdasági bizottságot, a különféle városi pénztárakat (kamarai hivatalokat) pedig egyesítették. Az ügyintézés korsze­rűsítését szolgálta az iktatás, a minősítési lapok és az előadói ívek bevezetése. Nem utolsósorban csorbította a városok eddigi viszonylagos önállóságát az állami rendőrség megszervezése, majd a régi városi őrszemélyzettel való egyesítése (1787). A Helytartótanács elnökének alárendelt pest-budai rendőrigazgató hatásköre (politikai és közbiztonsági jellegű feladatok ellátása) kiterjedt Óbudára is. 125 Bármilyen furcsa, a három város egyesítését elsőnek a jozefinus „policáj" valósította meg, amelynek a választcjpolgárság 1790 márciusában tett nyilatkozata szerint „már a neve is gyanús" volt. Visszahatás LT. József halála után Budán és Pesten is beállott a visszahatás. Sohasem merte volna azelőtt haiáia°után kij e l en teni a pesti választott község, hogy III. Károly halála óta, tehát pontosan fél évszázada, a kamaraelnökök és a magisztrátus rendre minden jogától megfosztották a polgárságot, míg az 1703-i kiváltságokból alig maradt valami. Elfelejtette azonban a kommunitás, hogy éppen az előző évben intézkedett Hülff pesti bíró — mint kiküldött biztos — a választópolgárság kie­gészítéséről, s ugyanabban az évben követelt számára Almásy Pál kerületi főispán külön ülés­termet a városházán. 126 Az a vármegye, mely korábban Pestet ünnepélyesen egyetlen nemes személynek és a negyedik rend tagjának nyilvánította, nem sokkal előbb tiltotta el Buda pol­gárait attól, hogy a korona hazahozatalakor a megyei egyenruhát öltsék magukra. 127 A polgári öntudat, melyet József erőszakos intézkedései sem akartak kiölni, szükségképpen ellentétbe került a rendi Magyarország, a köznemesség hatalmi igényeivel. A jövőt pedig nem a Budán nagy terveket szövő nemesi követek mutatták meg, hanem az eljövendő nagyváros szerény munkásai. Szimbolikus jelenet II. József 1786. augusztusi látogatása Hülff lakásán; a megbe­szélés következtében áttörik a városfalakat, közelebb hozzák a külvárosokat a központhoz. 128 A kis városias, XVIII. századi városigazgatás falait is le kellett bontani ahhoz, hogy. Budapest a reformmozgalom tűzhelye, majd egykor a polgári Magyarország fővárosa lehessen. IRODALOM Az egész korszakra nézve rengeteg anyagot szolgáltat, de hibáktól nem mentes Schmall, Adalékok. Pest vonatkozásában Kovács L. tanulmánya (TBM 1944, 54—118) adatszerűségében teljesen megbízható feldol­gozás. Oszetzky: gazdag anyag, zavaros idealista bemutatásban. Csizmadia hasznos analógiákat ad; Flax­mayer teljesen haszontalan kompiláció. Sok értékes dokumentumot közöl magyar fordításban Források I.; az instrukciók szemelvényes kiadása: Bónis György, Pest-budai hivatali utasítások a XVIII. században. Sajtó alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents