Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

évvel előbb háromhavi börtönre ítélt.

89 Ebben az évben kapta meg Óbuda a vármegye útján újabb instrukcióját, melv a német-magvar számarány előírását mind a bírónál, mind az esküdtnél elejtette.

90 A Budával A nyugalom azután sem tért vissza Óbudára; 1775 végén az uradalom ügyésze ismét tiszti való k

erese

t,et nyújtott be a „lázadó" hatóság ellen. A sikeren felbátorodott polgárok ugyanis most ^kérdése mar a kiváltságos mezőváros jellegét kérték a királynőtől, cenzusukat nem fizették, a kért fuvart megtagadták. A megoldásra Festetics Pál tanácsos véleménye mutatott rá: azt javasolta a kamaraelnöknek, hogy ha Óbudát nem lehet az uradalombé)l kiengedni, egyesíteni lehetne Budával, így az „hatalmas közösséggé és nagyvárossá nőhetne". Erre azonban még egy évszázadig kellett várnia a mezőváros népének: Mária Terézia 1776-ban elutasította az egyesítésre vonatkozó kérését, és csak a robotteher pénzen való megváltását engedte meg.

91 A „zsidó A magyarok és németek „keresztény községe" mellett Óbudán „zsidó község" is alakult; község" gyarapodását elősegítette a zsidóknak a szomszédos két városból a század közepén történt kiűzése. 1727-ben a mezővárosban huszonkét zsidó családfőt írtak össze; valamennyien más házában laktak, s a vármegyének együttesen húsz forint taksát fizettek. Tíz évre rá Zichy Péter özvegye eladta a zsidó községnek azt a telket, amelyen a zsinagóga állt, a mellette levő uradalmi házat pedig bérbe adta nekik. A községi szervezet csírája a szerződést megerősítő községi pecsét, valamint az ugyanekkor készült zsidó-összeírásban szereplő Mandel Hirschl bíró és az „albíró" (alkalmasint kisbíró) említése.

92 A közel kétszáz lelket számoló hitközséget tehát a földesúr igazgatási egységnek is tekintette. Az uraság 1746 újév napján kiváltságot és szabályzatot adott zsidó alattvalóinak. Szabályozta a tisztújítás módját: az uradalom három-három jelöltje közül a község választott bírót, esküdteket és kisbírót. A bíró lelépése után még egy évig lehetett első esküdt. Az így megalakult hatóság kisebb perekben ítélkezhetett zsidó és zsidó között, míg zsidónak keresztény elleni perében a keresztény község volt illetékes. Nagyobb bűncselekmények elbírálása és a fellebbezés az úriszékre került. Az engedetlenekkel szemben kimérhető harminc—száz botütés, a visszaesők kiutasítása, a pártatlan ítélkezés és a titoktartás kötelezettsége, a jövedelmek beszedése és a pontos elszámolás, a büntetéspénzek felének beszolgáltatása mind olyan vonások, amelyek megegyeznek az éppen aznap kiadott Instrukcióval, a keresztény község szabályzatával. Nem lehet kétségünk afelől, hogy Óbuda zsidó közössége legkésőbb ezen a napon különvált a magyar-német kommunitástól. Nem sokkal Óbuda elvesztése előtt, 1765 újév napján Zichy Miklós özvegye tíz esztendőre szóló kiváltságlevelet adott a zsidó közösségnek. A bíró, esküdtek és a kisbíró választását illetően fenntartotta az 1746-i szabályokat; egyébként a zsidó házak kvártélytól, porciótól és forsponttól való mentességét, a lakosság szabad iparűzését, elköltözésének módját és évi 1460 forintra rúgó pénzjáradékát foglalta írásba. Ekkor már az óbudai zsidóság is fizette a türelmi illetéket, a vármegyének is tartozott szolgáltatással; ezért a keresztény községgel szemben csak a két éjjeliőr és a csordás fizetéséhez való hozzájárulás terhelte. Az uradalom átvétele után, 1766. március 1-én a magyar kamara elnöke „védlevelet" adott a községnek; Grassalkovieh és a zsidó elöljáróság aláírása, pecsétje arra utal, hogy itt a keresztény községéhez hasonló (csak korábbi) szerződésről van szó. Az okirat átvette Zichynó kiváltságlevelének tartalmát, így a község szervezete is megmaradt.

93 Ferberth tiszttartósága alatt ennek kebelében is hosszas viszály dúlt az 1770-ben bíróvá választott Österreicher Mózes Lázár, a tiszttartó pártfogoltja és ellenfelei között. A viszály irataiból kitűnik, hogy a zsidó község szervezete párhuzamosan működött a keresztény községgel, mindkettő az uradalom hatósága alatt. 1773ban megjelent a szé>szóló és a huszonnégy tagú külső tanács is, és az úriszék bevezette a zsidóbíró, ülnökök és esküdtek bírói esküjét. Az így kialakult szervezet állott fenn 1787 márciusáig, amikor a magyar kamara országos alapszabályt bocsátott ki a hitközségek számára.

94 5. BUDA ÉS PEST HELYE A RENDI MAGYARORSZÁGON A Lipót-féle abszolutizmus és a kuruc szabadságharc esztendeiben a két testvérvárosnak a jövőbe tekintő vezetői azért küzdöttek, hogy előbb elvben, azután gyakorlatban is „visszakebelezzék őket az országba". A sokfelől jött telepeseknek ez a cél a szabad királyi városi rang s a velejáró gazdasági és a jogi kiváltságok teljességét jelentette, olyan állapotot, amelyet sem maguk, sem őseik nem ismertek. Vágyaik teljesedése, mely az 1703-i privilégiumok megszerzése után csak fokozatosan következett be, régi szokásaikkal való szakítást is jelentett és sok tekintetben csaló-dást okozott. A kamarai adminisztráció gyámkodása alól felszabadulva a magyar kormányszervek ugyancsak aprólékos gondoskodásának tárgyai lettek; a rendi országgyűlésen a „negyedik rend" korántsem fényes helyzetében osztoztak, amellett azonban további fejlődésüket lehetővé tevő szabadságokhoz is jutottak. Most arra a kérdésre keresünk feleletet, hogy miként illeszkedett be Buda és Pest a rendi törvényhozás, jogalkalmazás és igazgatás