Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

ger Jakab volt. A város 1704-ben alkamarást állított a kamarás mellé, hogy a város bormérését irányítsa; a két tisztviselő mellett azonban itt nem fejlődött ki két külön hivatal, mint Budán.

72 A kamarás i hivatal szedte be a város jövedelmeit és teljesítette kiadásait; hézagos számadásai a kiváltságlevél évétől fogva maradtak reánk. Az adószedő első utasítását 1727-ből ismerjük, de a tanács már két évvel előbb szabályozta az adószedést, amelyben a szószólónak is szerepe volt. A porcióra beszedett összeget a kamarai hivatalban, ládában kellett tartani, ennek három kulcsát a bíró, a kamarás és a szószóló őrizte. Mivel az adószedő működése az egész polgárságot érintette, tisztét rendszerint a kommunitás javaslata alapján töltötte be a tanács.

73 Ugyancsak a polgárság képviselete tett javaslatot 1743-ban külön ellenőri tisztség létesítésére; három évre rá találkozunk is a számvevő utasításával. A városi számvevőség mint hivatal azonban csak II. József alatt jött létre.

74 A kamarai adminisztrációtól 1706-ban átvett telekkönyv vezetőjének tisztsége mellett (első utasítását 1733-ból ismerjük) a telekhivatal fejlődött ki. Igen becses, a XVII. század végétől kezdve fennmaradt telekkönyvein, a polgároknak kiadott telekié vél jegyzékein és bevételi könyvein kívül 1767-től Szlávy utasítására vezette az ingatlanátruházások, az úgynevezett „bevallások" jegyzőkönyvét is. A helyszíni munkára lovas kerülők és telekkönyvi bejárók álltak rendelkezésére. Az árvapénztár felállítását 1722-ben határozta el a tanács, és egyelőre Buda Miksa telekkönyvvezetőt tette meg árvaszámtartóvá; öt évre azonban Kerschbaumer Tóbiás személyében önálló árvaszámtartót nevezett ki, s ezzel megvetette a későbbi árvahivatal alapját. Laffert királyi biztos rendelkezésére a tanácsosoknak 1731 végén le kellett tenniük a kamarás, a telekkönyvvezető és az árvaszámtarté) tisztét, s azóta ezeket a külső tanács tagjaival, a kommunitás javaslatára töltötték be.

75 A rendészet legfőbb hatósága Pesten már a kiváltságlevél óta a városkapitány volt. Ezt a megbecsült tisztséget kezdetben Neander Beatus János, halála után (1729) a bíróviselt Eyserich Sámuel töltötte be. Hozzá intézte a tanács az első ismert utasítást (instrukciót); eszerint a fertály mesterek és a kapuőrök segítségével ügyelnie kellett a városba ki- és bejárókra, a városi joghaté)ság sértetlenségére, a rosszhírű elemek kirekesztésére.

76 Laffert úgy rendelkezett, hogy a rendészetet és az adószedés-bekvártélyozás lebonyolítását csak a négy fertálymester intézze; a század derekán ez hosszadalmas vitára vezetett a városkapitány (vagy hadnagy) tisztéhez ragaszkodó magisztrátus és a fertálymesterek számát hol szaporító, hol csökkentő polgárság között.

77 Alsóbb szinten a városi karhatalom darabontokból (úgynevezett satrapákból) és éjjeliőrökből állott; a strázsamester a rendőri feladatok mellett a „tisztes" őrizetbe utalt polgárokért is felelős volt. A tanácsszolgák, bírósági ajtónállók mellett a hóhér és a „tömlöctartó" képviselték a végrehajtó személyzetet. Emellett a város tisztviselő- és fizetési lajstromán szerepeltek a plébános, a taníté)k, a templomi muzsikusok, a karmester, a kórházfelügyelő és seborvos, a bábák, a halottkém és még számos kisebb hivatalnok.

78 Itt kell megemlíteni azt a néhány városi bizottságot, mely a XVIII. században jött létre: 1767-ben Szlávy rendelkezésére politikai-gazdasági bizottság (üléseit a bírósággal párhuzamosan tartotta), rá egy évre a vásárokon ítélkező „deputáció", 1772-ben a Helytartótanács megkívánta tűzrendészeti bizottság alakult.

79 Végül a külvárosi bíróságok szervezetéről kell szólnunk. Budán már a XVII. század végén megalakultak, itt — a települést követve — csak 1733-ban történt az első lépés „a város előtti község" megszervezésére, Pindter Mátyás téglaégető mesternek külvárosi elöljáróvá való kinevezésével. Három év múlva a magisztrátus két biztosa állított a mai Józsefváros területén élő lakosság élére bírót és két esküdtet. A külvárosi bíróság feladata főleg rendészeti volt: a falakon kívüli elővásárlás, kontár iparűzés, bormérés megakadályozása, a gyanús elemek távoltartása, és csak kis részben a jelentéktelen perek eldöntése. Az utóbbit emeli ki a „felső-külvárosi" bíró 1765 végén kelt utasítása. Ekkorra ugyanis a település kiterjedése folytán különvált a későbbi Terézváros és Józsefváros, akkori nevén a „felső" és az „alsó" külváros szervezete. Kialakult a választás rendje is. A tanács biztosai a városi tisztújítás után néhány nappal összehívták a külváros lakosságát, és három-három jelöltet neveztek meg. Ezek közül választották meg az egybegyűltek a külváros bíráját, majd a Józsefvárosban a kétévenként váltakozó esküdteket is; a Terézvárosban ugyanis az esküdtek megbízatása egész életükre szólt. A bíró és az esküdtek kezdetben csak a porciótól és a beszállásolástó-1 való mentességet élvezték, 1753-tól kezdve már szerény összegű fizetést is kaptak. Mindkét külvárosban létszám feletti esküdteket is választottak, ezek utóbb bejuthattak a fizetett helyekre. Az 1770-es években a lelépő bíró már elszámolt a községnek a büntetéspénzekből eredő csekély jövedelemről, melyet az év folyamán ládikába gyűjtöttek, s a tisztújításkor a templom céljaira adtak át. A két külváros szervezeti erősödésére mutat saját jegyzőjük említése, továbbá az a tény, hogy 1772-ben a Terézváros engedélyt kapott külön áristom építésére; emellett mindkét külvárosban két-két éjjeliőrt alkalmaztak. A Ferencváros csak 1792-ben vált ki az egykori ,,alsó-külváros"-ból.

80 A szakhivatalok Városi alkalmazóitok Külvárosi bíróságok 12 Budapest története III. 177