Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
vei függött össze. Az óbudai kézművesek aránya 1789-ben érte el, illetőleg közelítette meg a budai és a pesti kézműves-arányt. 1789-ben Óbuda kereső férfilakosságának a megoszlása — a zsidók kivételével — a következő volt: 29 Telkes jobbágy 218 20,5 Kisházas zsellér 362 34,1 Lakó 196 18,4 Szolga 56 5,2 Kézműves 199 18,9 Kereskedő 31 2,9 1062 százalék A csaknem 20 százalékot kitevő óbudai kézműves lakosság ekkor sem a társadalom városiasságának a jelzője. Ugyanis míg Budán és Pesten az adófizetők (vagy a keresőképes férfiak) négyötöd része „városias" lakosság volt: kereskedő, ingatlantulajdonos, vagyonából élő polgár, értelmiségi, főrangú, nemes, vendéglátó, szállító, foglalkozásából megélő szolga, alkalmazott, napszámos — addig Óbudán a napszámosok, lakók aránya csupán 18,6 százalék. környékbeli Óbudához hasonló volt — legalábbis ami az egyes csoportokat illeti — a környékbeli jobbágyheíységek falvak lakosságának a tagolódása. Ezekben a falvakban is telkes jobbágyokat, házas és házatlakossága lan zselléreket írtak össze, s a II. József-kori népszámlálásig csupán az úrbéres lakosságról van1770-ben na k p 0n tos adataink; és azt tudjuk még megállapítani, hogy a telkes jobbágyság miként tagolódott. A Buda és Pest környéki falvak úrbéres lakossága 1770-ben a következőképpen oszlott meg : 30 Telkes jobbágy Házas zsellér Hazátlan zsellér összes úrbéres Békásmegyer 15 87 3 105 Hidegkiit 71 39 15 125 Tétény 27 24 9 60 Promontor — 131 27 158 Csepel 27 12 3 42 Soroksár 100 209 — 369 Keresztúr 98 5 — 103 Csaba 02 15 77 Cinkota 75 — — 75 Palota 87 8 — 95 502 590 57 1209 Telkes jobbágyon ezekben a falvakban azt értették, akinek a házához (belső telkéhez) szántó és rét is tartozott. A zsellérek — mint úrbéres népesség — csoportját a ház birtoklása vagy annak hiánya osztotta két részre. A zsellérek legnagyobb része azonban a Buda és Pest környéki falvakban nem volt teljesen nincstelen, másnak dolgozó napszámos ember, hanem a telkes jobbágyokhoz hasonlóan rendelkezett kisebb-nagyobb (szőlő) birtokkal. Ezekben a falvakban az összes tírbéreseknek 85 százaléka (Pest környékén 92,5 százaléka) szőlőbirtokos is volt. A szőlőbirtokosok megoszlása a szőlőterület nagysága szerint a Buda és Pest környéki helységekben az 1770. évi összeírás szerint a következő volt: Szőlő nélküli Szőlőbirtok (kapás) Szőlő nélküli 1 2 3—5 6 — Békásmegyer 10 15 53 27 Hidegkút 29 — — Tétény 14 2 17 27 Promontor 53 27 30 48 Csepel 30 4 4 4 Soroksár 62 303 4 — Keresztúr 29 38 29 7 Csaba 6 14 39 18 Cinkota 10 — 51 14 Palota 6 46 30 6 249 449 263 151
