Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

Az 1777. évi adóösszeírás szerint a lakosság foglalkozás szerinti megoszlása a következő volt:

26 Vár Víziváros Országút éj lak Tabán Krisztinaváros Összes Főrangú 6 I _ _ _ 7 Főtisztviselő 1 _.. — — — — l Katonatiszt 4 — 1 2 - 7 Tisztviselő — 1 — — — 1 Értelmiség 6 1 — 1 — 11 Kereskedő 5 69 1 1 1« 00 1 168 Kézműves 8 S 402 70 112 166 22 860 Kontár _ 19 5 5 4 — 33 Szállító 5 35 6 0 9 8 69 Vendéglős 25 33 19 9 20 6 112 Polgár 1 1 52 18 39 40 3 169 Bérlő 1 — — — 2 1 4 Szőlős 2 46 23 13 28 1 113 Kapás 13 453 277 291 589 74 1697 Napszámos 14 55 27 10 _ 2 108 Alkalmazott 6 22 5 5 8 1 47 özvegy 39 102 43 40 149 1 374 örökös 31 75 18 32 138 2 296 Egyéb 9 37 13 21 36 3 119 Fogl. nélkül 40 55 14 19 102 8 238 303 1402 551 019 1366 133 4434 Az egyes foglalkozási csoportok aránya Buda egyes városrészeiben változó volt. Az ingatlan- Rétegződés az tulajdonosok (polgárok és foglalkozásnélküliek) aránya a Várban megközelítette a 20 százaié- e9

}

,es kot, a Vízivárosban és különösen az Országúton viszont jóval 10 százalék alatt volt. A kézmű- r

é

SZ

ekben vesék aránya a Várban (28 százalék) és a Vízivárosban (27 százalék) volt a legmagasabb, az Országúton és a Tabánban pedig csak 12 százalék körüli. A kereskedők arányszáma a Tabánban és a Vízivárosban emelkedett az átlagos városi arány fölé; a kapások és szőlősök aránya pedig elsősorban az Országúton (53, 6 százalék), valamint Újlakon (49,1 százalék) és a Tabánban (45,2 százalék). Az adófizetők közöttjtjpolgárjoggal rendelkezők száma 1777-ben megközelítette a*800 főt, de a kézművesek és kereskedők 44 százalékának, a szállítók 57 százalékának, a vendéglősök 85 százalékának nem volt polgárjoga. Természetesen a polgárok arányszáma is változott városrészenként: a Várban és a Vízivárosban az adófizetőknek 24—25 százaléka volt városi polgár, az Újlakon nem egészen 18 százaléka, a Tabánban 13, az Országúton 11, a Krisztinavárosban pedig csak 3 százalék. Akár a kézművesek, kereskedők, akár a polgárok számát és arányát tekintjük, Buda egyes városrészei közül a Vár és a Víziváros emelkedett ki; a városias lakosság elsősorban ebben a két városrészben összpontosult. Ugyanez volt a helyzet a vagyonosság szempontjából is. Öt forintnál nagyobb adót a város lakosai közül 250-en fizettek: 173 kézműves (20 molnár, 13—13 pék, kádár és varga, 11 —11 tímár és mészáros, 7 — 7 szűcs és kovács, 8 pálinkafőző, 5 — 5 kőműves, halász és borbély, 4 — 4 lakatos és szabó, 3 — 3 ács, asztalos és sajtkészítő, 2 — 2 festő, kéményseprő, órás, szappanfőző, tűkészítő, bábos, fazekas, könyvkötő, hentes, 1 — 1 nyerges, takács, kőfaragó, cserepes, kalapos, szobrász, fésűs, kelmefestő, aranyverő, rézműves, harangöntő, szitás, puskaműves, kötélverő, szíjjártó, orgonakészítő, kártyafestő, bognár, karókészítő és kordoványos), 41 kereskedő, 13 vendéglős, 16 fuvaros, 3 gyógyszerész (ezek fizettek a legtöbbet: fejenként 30 forintot) és 4 egyéb foglalkozású. A Várban lakók közül 11,6 százalék tartozott a „legtöbb adót fizetők" közé, a Vízivárosban 10,2 az Újlakon 4,2, a Tabánban 3,1, az Országúton 2,5 százalék. Az adóösszeírásoknál részletesebb összeírás Budán is csak 1787-ből áll rendelkezésünkre. A Buda lakossáII. József-kori népszámlálás szerint Buda keresőképes férfilakosságának a megoszlása a követ- gának kező volt:

27 Pap 196 Nemes 744 Tisztviselő, honoráeior 343 Polgár és mester 1098 Paraszt 1 Polgár, paraszt örököse 1161 Zsellér 4279 Elbocsátott katona 26 Egyéb 1198 9046 megoszlása 1787-ben 10 Budapest története III. 145