Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

sen csökkent. A XVII. század végén, de még a XVIII. század első felében is, sok katonatiszt kapott polgárjogot Pesten (1750-ig összesen 24), 1751 — 1790 között viszont már csak 12 katonatisztet vettek fel polgárnak, városi háztulajdonuk alapján. A pesti polgárok egytized része az egyéb foglalkozásúak csoportjában szerepel, mint a házés telektulajdonos, valamint a napszámos. Napszámost szinte kizárólag csak a XVII. század végén vettek fel polgárnak Pesten, a ház- és telektulajdonosok pedig a XVIII. század közepe óta szerepelnek a pesti polgárok között — egyéb foglalkozás megjelölése nélkül. Minden valószínűség szerint nem pontatlanságról lehet szó a polgárkönyvi bejegyzéseknél: ezek a polgárok a vagyonukból éltek; és lehetséges, hogy ezekhez kell számítani az ismeretlen foglalkozásúak (a polgárnak felvettek 15 százalékát kitevő) kategóriáját is. Jelentős csoport volt ez: a pesti polgárságnak egynegyedét ők tették ki, s számuk különösen a nyolcvanas évektől kezdve növekedett rohamos mértékben: 1781 1790 között 214 olyan polgárt vettek fel Pesten, akik az egyéb és az ismeretlen foglalkozásúak kategóriájába tartoztak, a száz év alatt ilyen alapon felvetteknek csaknem egynegyedét. A budai Budán a polgárnak felvett lakosok foglalkozási megoszlása mind a XVIII. században, mind P

j

0l

jf

ar

f,

ng annak első és második felében eltérő volt a pesti polgárság foglalkozási megoszlásától: 1687-1750 1751-171)0 Összesen Őstermelés 102 24 126 Kézműipar 1179 764 1943 Vendéglátóipar 10(5 14 120 Kereskedelem 155 107 262 Közlekedés 83 22 105 Közszolgálat 89 58 147 Katonaság 11 2 13 Egyéb — 3 3 Ismeretlen 600 800 1400 A mezőgazdasággal foglalkozó, Budán inkább szőlőművelő polgárok száma (mint Pesten is) az 1720-as évektől kezdve erősen csökkent, de itt nemcsak ezek tűntek el a polgárok sorából, hanem (Pesttől eltérően) a kertészek is. Az őstermelők kategóriájába tartozó polgárok száma Budán a század második felében ilyenformán a minimálisra csökkent. Ez a csökkenés azonban inkább csak látszólagos, és annak a következménye, hogy a polgárkönyvben az e csoportba sorolható lakosoknak a foglalkozását nem jelölték meg. Az ismeretlen foglalkozásúak kategóriájába tartozó polgároknak a száma viszont igen jelentékeny volt: a század első felében az összes felvett polgároknak 31,6 százalékát, a század második felében már 47 százalékát tették ki. Míg az őstermelők kategóriájában szereplők a szegényebb szőlőbirtokosok, vincellérek és kapások voltak, az ismeretlen foglalkozásúak kategóriájában Buda jómódú szőlőbirtokosai szerepelnek. Budán a polgárság sorában szám és arány szerint a XVIII. század közepéig a kézművesek csoportja jelentékenyebb volt a szőlőbirtokosoknál: 62,1 százalékát tették ki a felvett polgároknak (az 1710-es évektől kezdve évtizedenként jóval több, mint 200 kézművest vettek fel Budán polgárnak). Az 1750-es évektől kezdve azonban ez a szám bizonyos mértékig csökkenni, majd stagnálni kezdett. A nyolcvanas években már csak 135 volt az újonnan felvett kézművesek száma. A század második felében arányszámuk is meglehetősen visszaesett: 45,1 százalék volt; tehát kevesebb, mint a szőlőbirokosoké. A vendéglátóiparral foglalkozó polgárok száma Budán a XVIII. század második felében még a pesti hasonló foglalkozásúaknál is kevesebb volt. Az ilyen polgárok száma a század második felében szinte a minimálisra csökkent: Budán 1750 után 2 kocsmárost, 1 — 1 fogadóst és kávést, valamint 8 fürdőst s 2 egyéb alkalmazottat vettek fel polgárnak. A kereskedő polgárok száma Budán a XVIII. század első felében magasabb volt, mint Pesten, arányszámuk valamivel alacsonyabb. A század második felében azonban mind a számukat, mind az arányszámukat tekintve jelentősen csökkent a kereskedő polgárok száma Budán. S ami Pesten tapasztalható volt: a szakosodott kereskedők jelentkezése a polgárság soraiban, Budán alig számottevő. A XVIII. század második felében felvett 107 kereskedő polgár közül csak 16 foglalkozott szakosodott kereskedelemmel. A közlekedéssel foglalkozó polgárok számában a század első és második fele között Pesten is visszaesés volt tapasztalható. Ez a visszaesés Budán azonban még a pestinél is nagyobb mértékű: a század második felében alig került a polgárok közé bérkocsis, fuvaros vagy hajós. A közszolgálat területén szintén visszaesés mutatkozott. A XVIII. század első felében a budai polgárok között meglehetősen nagy számban szerepeltek állami tisztviselők és alkalmazót-