Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

szerény lehetőségek között élő (és gyarapodni alig tudó) mestereknek és kiskereskedőknek egzisztenciájuk veszélyeztetése nélkül kockázatos lett volna. Viszont éppen anyagi viszonyaik tették lehetővé a nyugat-dunántúli kézműveseknek és kereskedőknek a Pesten való letelepedést és a polgárság soraiba való kerülést. A Dunántúlról származó pesti polgárok közül a legtöbben Sopron, Vas, Mosón, Győr és Komárom megyékből jöttek, azokból a megyékből, ahol az élet a XVII. században viszonylag zavartalan volt. A XVIII század első felében a Dunántúlról származó 70 polgár közül 58, a század második felében 212 polgár közül 162 ezekből a megyékből került Pestre. A nyugat-dunántúli megyékhez hasonlóan (és hasonló okokból is) meglehetősen magas volt az Észak-Magyarország nyugati megyéi közül a Pozsony, valamint a Trencsén és Nyitra megyékből Pestre települtek száma. Észak-Magyarország többi megyéjéből éppúgy igen kevesen jöttek, mint a Tiszántúlról és Erdélyből is. A Horvátországból Pestre költözők száma pedig jelentős mértékben csökkent a XVIII. század második felében. Az ország 72 megyéjéből 10 megyének (Pest, Heves, Sopron, Mosón, Győr, Komárom, Vas, Pozsony, Trencsén, Nyitra) a telepesei adták a magyarországi származású pesti polgárság csaknem 70 százalékát. Miként a megyék száma, úgy az egyes megyékből a helységek száma is meglehetősen korlátozott volt, ahonnan a pesti polgárok származtak. Például Pest megyének 23 helységéből kerültek polgári települők a városba, de a helységek közül csak 8 volt olyan, ahonnan kettőnél több: Vácról 7, Szentendréről szintén 7 (szinte kizárólag kereskedők), Kecskemétről 6, Soroksárról 5, Ráckevéról és Harasztiból 4 — 4, Kalocsáról és Budaörsről 3 — 3 polgár jött, A Fejér megyei származású polgárok 6 helységből származtak, de az innen valóknak több mint a fele Fehérvárról. Hasonló volt a helyzet Győr megye esetében is: Győr városa 25 új polgárt adott Pestnek, elsősorban kézműveseket. Sopron megyének 21 helységéből jött Pestre polgár: Sopronból 9, Kismartonból 5, Pordányból és Kaboldról 3 — 3. Mosón megyének 16 helysége szerepel a XVIII. századi pesti polgárok származáshelyei között (Magyaróvár 10, Féltorony 4, Boldogasszony és Nezsider 3 — 3 polgárral); Vas megyének és Pozsony megyének pedig 14—14 helysége: Kőszegről 7, Rohoncról 4, Pozsonyból 16, Nagyszombatból 9 polgár jött. A többi helységek csupán 1 — 2 polgárt adtak Pestnek. Az új polgárok származáshelyei azonban nemcsak a fejlettebb vidékek, hanem (még az elmaradottabb megyékben is) a fejlettebb települések voltak. Hat megyéből (Pest, Fejér, Sopron, Mosón, Vas, Pozsony) 94 helység közül 44 szabad királyi város vagy mezőváros szerepel a pesti polgárok származáshelyei között. Három polgárnál több ezeknek a megyéknek 23 helységéből jött Pestre, s ezek közül.a helységek közül 19 város volt. A hat megyében levő helység közül 49-ben beszélték túlnyomó részben a német nyelvet, 36 helységben a magyar, 9 helységben pedig szláv volt a többségi nyelv. A helységeknek ez az anyanyelvi megoszlása természetesen nem vonhatja maga után a városba betelepülő új polgárok nemzetiségi meghatározását, és azt sem jelentheti, hogy magyar és szláv helységekből német települők igyekeztek egy német város felé. Egyszerűen arról volt szó, hogy az ország fejlettebb vidékeiről, fejlettebb településeiről a megfelelő anyagi erővel rendelkező és szólesebbkörű, hasznosíthatóbb tevékenységet folytatni kívánó lakosok egy nagyobb városba költöztek. Voltak az új telepesek között nyilvánvalóan szerencsét próbálók is, de lényegesebb az, hogy többségük hosszabb-rövidebb időre itt gyökeret vert (ezért kért s kapott polgárjogot) és hozzájárult a város gazdasági erősödéséhez. A külföldről származó pesti polgárok legnagyobb része a német-római birodalomból jött. Az egyéb államokból jöttek száma elenyésző volt; az itáliai államokból, Svájcból, a török birodalomból és más államokból a külföldről jött pesti polgároknak csupán 9,5 százaléka származott (az összes pesti polgároknak 3,3 százaléka). Ez is csak annak volt a következménye: a XVIII. század második felében lehetővé tették, hogy a törökországi területekről származó nem katolikus lakosok a hűségeskü letétele után polgárok lehessenek. A 99 nem német származású pesti polgár közül 61 törökországi származású volt. A német származású polgárok között a Bécsből és az osztrák tartományokból jöttek voltak többségben: arányuk a külföldi származásúak közt 59,2 százalék volt, míg a német államokból származóiké csak 31,3 százalék. A XVIII. század első és második felében, annek ellenére, hogy mindvégig az osztrák tartományok telepesei voltak többségben, bizonyos eltolódás történt a két német terület telepeseinek a számában és arányszámában. Míg 1750-ig a német államokból származók aránya 37,3 százalék volt, ez a következő negyven évben 28,3 százalékra csökkent, az ausztriaiaké viszont 46,2 százalékról 60,6 százalókra emelkedett. A németországi származású polgárok legnagyobb része a XVIII. század mindkét felében elsősorban Bajorországból (és a frank kerületekből) jött, csak a század második felében emelkedett a Poroszországból és Württenbergből jött új polgárok száma. A német államokból származó pesti polgárok arányszáma a XVIII. században a felvett összes polgárok szá-