Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

III. TÁRSADALOM A török uralom alól való felszabadulás után közvetlenül polgári lakosság nem volt Budán és Pesten, a katonaság és a hadifoglyok helyezkedtek el a város épen maradt házaiban. Alig egy év múlva már Budáról tudjuk, hogy hány háztulajdonos vagy polgár lakott itt, és valószínűsíteni lehet a lakosság számát Pesten is. Óbudára és a környék néhány helységébe is visszaszállingóztak az ostromok idején szétszéledt lakosok; s jöttek a városba és környékére tömegével Magyarországról és külföldről az új telepesek. A lakosság számát azonban a XVII. század végén pontosan megállapítani nem tudjuk, mivel nem állnak rendelkezésünkre olyan források, amelyek ezt lehetővé tennék.

1 Biztosabb forrás a lakosságszám megállapításához a keresztelési anyakönyvekből kiszámítható adatsor. Statisztikusok megállapítása szerint ugyanis a XVIII. század első felében az évi születések a teljes lakosságszámnak 50 ezrelékét tették ki. Az anyakönyvek alapján Buda város lakosságszáma a XVIII. század első évtizedeiben egyházközségként a következőképpen alakult: Vár Víziváros Illyr Tabán Országút Újlak Összesen 1716 1900 3880 860 1520 1000 1740 10 900 1724 1800 4900 700 3280 960 2200 13 840 1728 1800 4960 340 3240 1110 1880 13 330 Ezek a számok azonban csak a katolikus lakosság számát jelzik. Budán a katolikusokon kívül a nem katolikusok (protestánsok, zsidók) száma ekkor elenyésző, csupán a görögkeletieké volt jelentős. A Tabánban lakó görögkeleti rácok számát ezekben az évtizedekben mintegy háromezerre lehet beesülni, tehát Buda város lakosságának a teljes száma a XVIII. század első évtizedeiben mintegy 13—16 000 fő lehetett. Buda a XVIII. század elején Brassó után Magyarország és Erdély második legnagyobb városa volt, s nagyságrendben a következő városok követték: Kolozsvár, Nagyszeben, Komárom, Debrecen, Pozsony ós Győr. Ezeknek a városoknak a lakosságszáma azonban Budához viszonyítva jóval alacsonyabb volt: 7000—10 000 fő között.

2 Pest város lakosságának a számát a XVIII. század első évtizedeiben az anyakönyvek alapján a következőképpen lehet megállapítani:

3 1700 3900 1708 1700 1716 3400 1726 6000 1738 8 000 1749 9 000 1759 10 000 1769 13 400 Pest lakosságszámának ingadozását a század első évtizedében a Rákóczi-szabadságharc következtében történt nagyarányú elköltözés, valamint az 1710 körüli nagy járvány érthetővé teszi. A város lakosságszáma Budáénál a XVIII. század folyamán mindvégig alacsonyabb volt, a lakosságszám növekedése azonban jóval rohamosabb. A lakosságszám növekedését — különösen Pest esetében — nem a természetes szaporulat okozta elsősorban. A XVIII. század folyamán a statisztikusok szerint az évi természetes szaporulat egy százalék volt. Buda lakosságának a számát az első népszámlálás idején, 1784-ben 23 919, Pestét pedig 20 704 főben állapították meg. A természetes szaporulatot figyelembe véve, Buda lakosságszámának ekkor 22 000 főnek kellett volna lennie, Pest város lakossága számának pedig alig valamivel több, mint 7000 főnek. A beköltözések aránya tehát Pesten jóval nagyobb volt, mint Budán. A természetes szaporulatot és a népszámláláskor megállapított lélekszámadatok közti különbséget figyelembe véve azonban ennél jóval nagyobb is lehetett, hiszen nemcsak állandó bevándorlás volt a két városba, hanem bizonyíthatóan folyamatos elköltözés is.

4