Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

manufaktúráknak egyre nagyobb szüksége lett a magyar nyersanyagokra. Magyarország ausztriai kivitele 1750 körül 5, a nyolcvanas évek végén pedig már 12 millió forint értékű volt. Almássy Pál fiumei kormányzó szerint a kereskedelem menete a következő volt: ,,az egész országban szétszórt görög és zsidó faktorok a terményeket, mint például a gyapjút, viaszkot, nyersbőrt, hamuzsírt, gubacsot és más efféléket a vidéken kicsinyben összegyűjtik, gyakran azonban külföldi kereskedők maguk küldik alkalmazottaikat a termelő helyre, ahonnan Pestre mint univerzális kereskedelmi központba hozzák fel. A pesti kereskedők a felhozott árut részben az Ausztriában, Csehországban lakó megbízóiknak küldik el, részben a pesti vásárokra érkező német kereskedőknek adják el." A pesti vásárok összes kereskedelmi forgalmát a nyolcvanas években csaknem 3 800 000 forintra becsülték. Ennek nagy része azonban átmenő forgalom volt. A pesti Harmincadhivatal 1785-ben az ország külkereskedelmének 4,1 százalékát vámkezelte. A kivitelre bejelentett áruk értéke ebben az esztendőben 385 833 forint volt. Ennek 87 százaléka ment Ausztriába, 6 százaléka Törökországba, 5 százaléka a tengerpartra, 2 százaléka Galíciába. A kivitelnek csaknem kétszerese volt a behozatal (745 518 forint értékű — főképp — pamutgyártmányok, kávé, kalmáráru, vas, selyem, selyemszalag), amelynek 96 százaléka Bécsen keresztül jött és 64,7 százaléka osztrák örökös tartományokbeli áru volt. ,,Kevés magyar kereskedő szerezheti be első kézből a külföldi gyártmányokat — írta Almássy Pál —, hanem az itteni vásárokra érkező külföldi kereskedőktől vásárolja, akik a következő vásárig hiteleznek. Az így szerzett árukkal a pesti és a bécsi kereskedők a debreceni vásáron nagy spekulációt folytatnak. Akiknek fizetési haladékra van szükségük, bécsi Niederlegerektől troppai, reichenbergi posztót, sőt finomabb minőségű limburgi szövetet bizományba kapnak, és bizományban vagy minta szerint az egész országban utazgatva jutalék mellett adnak el. Ugyanígy árulják a linzi és más osztrák készítményeket."

64 A balkáni kereskedők kihasználták Pest kedvező földrajzi helyzetét, és kapcsolataik, tőkéjük, vállalkozókedvük révén e városban az ország kereskedelmi életének egyik legfontosabb központját teremtették meg. A balkáni kereskedőknek a kereskedelmi életből való kiszorulása, visszavonulása után azonban ennek a helyzetnek minden előnye kicsúszott a pesti kereskedők kezéből. IRODALOM Buda és Pest, valamint környékének (a mai peremkerületek) gazdasági életét illető kutatási érdeklődés szinte kizárólag a XX. században, de lényegében esak az utóbbi évtizedekben jelentkezett. Összefoglaló igényű munka nem áll rendelkezésünkre. A részlettanulmányok, vagy monográfiának nevezhető feldolgozások nem voltak tekintettel a város (és környéke) gazdasági élete egészének a problémakörére; megelégedtek azzal, hogy a választott vagy kapott témát a rendelkezésre álló forrásanyag felületes átnézése vagy — a legtöbbször csak — szemelgetése alapján feldolgozzák. JEGYZETEK 1

A budai szőlőműveléssel — levéltári anyagot is felhasználva — Dvihatty foglalkozott. A témát később említők (pl.: Bodor) az ő adatait, megállajntásait vették át. A szőlők kiosztásáról: FővL BL Telekkönyvi iratok gyűjteménye, Urbárium über die Weingarten 1697. 2 A rácok szőlőművelő szerepéről: Nagy Lajos, TBM 1959. 3 OL Regnicolaris lt. 1720. évi összeírás, Buda. 4 A szőlőbirtoklásra — és általában a mezőgazdaságra — vonatkozó adatok Nagy Lajos (TBM 1959, 75 — 76) ós Dvihally közlésein kívül a következő összeírásokból valók: FővL BL 1711, 1713, 1786. évi összeírások; OL Regnicolaris lt. 1720. évi összeírás, Buda. 5 A szőlőtermesztésről: Nagy Lajos, TBM 1959, 76 — 77. A városi szőlők terméséről: FővL BL Alkamarási számadások 1697 — 1707. fi A város határán kívüli szőlőbirtoklásra: PmL Összeírások. 7 A szőlők értékére vonatkozó adatok: FővL BL Gewöhr Protocollok XVIII. századi kötetei ben. Ugyanitt szőlőbirtokok kialakulására is. 8 Az 1789. évi kataszteri felmérés: FővL BL Conscription der Stadt Ofen 1789 — 1790. 9 A pesti mezőgazdaságról — összefoglalóan, a XVllí. századra vonatkozóan — Nagy Lajos írt: TBM 1957, 133-196. 10 Óbuda mezőgazdaságával a kutatás eddig még nem foglalkozott. Az adatok a következő összeírásokból valók:,

OL Regnicolaris lt. 1715, 1720. évi összeírás, Óbuda; PmL 1699, 1703, 1752. évi összeírások; OL Helytt. lt. Departamentum urbariale, Tabelláé urbariales com. Pestiensis, oppidum Vetem — Buda. 11 Óbuda 1766. évi szerződéséről és az úrbérrendezésről - újabban: Felhő I., TBM 1971, 124140. 12 A környékbeli jobbágyfalvakról, megyei öszszeírások alapján: Kosáry D., Pest megye múltjából. 1965, 9 — 41. 13 Az újabb telepítésekről : Petróci S., Pest megye múltjából. 1965. A falvak helyzetéről: a Mária Terézia-féle tírbérrendezés iratai (OL Helytt. lt.). Ezeket Felhő I. dolgozta fel (TBM 1971, 140 156). A kilenc kérdőpontra adott paraszti válaszokat (Cinkotára, Csabára, Keresztúrra, Palotára, Soroksárra vonatkozóan) kiadta: Wellmann 1967. 14 Soroksárról: Nagy Lajos, Budapest XX. kerületének múltja és jelene. Bp. 1972, 50 — 52.