Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

elősegítette az, hogy a Dunán könnyű volt tutajokon leszállítani a felvidéki épületfát. Pesten, a mai Lánchíd környékén nagy lerakatok at létesítettek a pesti és a komáromi fakereskcdők, főképp Pest város ellátására, de itt szerezték be szükségleteiket a környékbeli falvak és uradalmak is. (37 — 38. kép.) A pesti épület fa-kereskedelem nagyarányú növekedésére jellemző, hogy míg a XVIII. század első felében csak 4 fakereskedő volt a városban, addig 1797-ben a Lipótvárosban 39 épületfa-kereskedőt írtak össze. A pesti kereskedők, akiknek sikerült elérniük a tőkeerős görög és rác kereskedők visszaszorí- Tökehiány, tását a város kereskedelmi életéből, a gyarmati vámrendszer korlátai között azok szerepét Melhtany nem tudták átvenni tőkehiány, hitelhiány miatt sem. A hitelhiányra, illetve a hitelcsökkenésre jellemző, hogy míg 1771 — 1780 között 449 878 forint áruhitelt kaptak a pesti kereskedők, ez az összeg a következő évtizedben 254 843 forintra csökkent, A csökkenés oka azonban nem feltétlenül az adósok hitelképességének a hiánya volt, hanem a magyar feudális jog is, amely Almássy Pál királyi biztos megjegyzése szerint „szabad kezet enged a nem fizető adósnak", mivel a magyar bíróságok nem ítéltek meg váltón alapuló követelést. Ezért csak körülményes úton lehetett áruhitelt szerezni: az adós köteles volt alávetni magáit az alsó-ausztriai váltótörvényszék illetékességének. Bécsi bankok csak az osztrák manufaktúrák engedményezése útján folyósítottak hitelt magyarországi kereskedőknek. Ugyanis az osztrák manufaktúrákat 1775 óta, hogy „követeléseiket minél gyorsabban kaphassák meg a késedelmes adósoktól", a magyar 38. Faraktár a pesti Duna-parton a Harrninead h i vatal mellett, 1 732 körül. F. B. Werner rajzáról J. Chr. Leopold rézmetszete, részlet 37. Tutajosok a Dunán a Halászváros alat t, 1 770-es évek. J. Meyer rajzáról P. Westermeyer rézmetszete, részlet