Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

adófizető lakosság számához viszonyítjuk a városok kereskedőinek a számát, akkor a százalékeredmények világosan mutatják a pesti kereskedelemnek a budainál jelentősebb szerepét: Buda Pest 1096 0,17 0,50 1703 — 0,66 1711 0,49 0,30 1720 0,30 0,66 Ennél is lényegesebb azonban az a különbség, amely a kereskedői jövedelmek között mutatkozott a két városban: Budán 1651 forint (átlag 38), Pesten 3984 forint (átlag 159). Pest már ez időben is az első helyen állott ezen a téren az ország városai között. Az 1715. évi összeírás adatai utalnak tehát Pesten egy tehetős kereskedő réteg kialakulására, jóllehet a város helyzeti energiái az ország nyomorúságos gazdasági helyzete következtében még nem tudtak kellőképpen érvényesülni.

44 Az 1710-es évektől kezdve a rác—görög kereskedők száma fokozatosan növekedett: 1720ban a 6 német és 6 magyar kereskedő mellett a rác —görög kereskedők száma 13 volt. Ez elsősorban az 1718-ban megkötött pozsarevaci békeszerződésnek, illetőleg az utána létrejött kereskedelmi és hajózási szerződésnek a következménye. Ebben a szerződésben ugyanis kimondták, hogy „mindkét birodalom kereskedői áruikért, amelyet folyón, szárazon vagy tengeren szállítanak, csak egy vámos helynél, vagyis először, ha a portékát behozzák, másodszor, ha a portékát kiviszik, három százalék vámilletéket kell fizetni".

45 Ezután indult meg az úgynevezett görög kereskedők nagyarányú bevándorlása Magyarországra. A görög „kereskedő" elnevezés tulajdonképpen gyűjtőnév, amelyen a Balkánról Magyarországra költöző görögkeleti vallású kereskedőket értették. Legnagyobb részük Macedónia különböző részeiről került Magyarországra. Pesten 1720-ban a ,,rác kereskedők" gyűjtőnéven összefoglaltak között még csak 5 volt görög. Számuk azonban a következő évtizedekben emelkedett. A városi kereskedelmi testületek által az 1722. évi országgyűléshez intézett kérelem eredményeképpen a Helytartótanács 1725-ben — megállapítván, hogy a törökországi kereskedők túllépték jogosítványaikat, mert a vásárokon kívül kicsinyben és házalva is kereskedtek, és az örökös tartományokban vásárolt áruk eladásával is foglalkoztak, ezáltal csökkentették a vámjövedelmeket és megkárosították a belföldi kereskedőket — elrendelte: csupán az a jog illeti meg őket, hogy törökországi árukkal nagyban kereskedhetnek; a vásárokon kívül a kicsinybeni árusítás joga pedig kizárólag a belföldi kereskedőké. Ez a rendelkezés összhangban volt a kereskedelmi testület szabadalomlevelével. Ezzel a rendelkezéssel kezdődött el — elsősorban az osztrák, de közvetve az osztrákokkal kapcsolatban (valójában függő viszonyban) álló magyarországi német kereskedők érdekében — a balkáni kereskedők visszaszorítása. A bécsi kormány a pozsarevaci békeszerződésben adott vámkedvezményt kívánta megszüntetni, a törökországi kereskedők működését korlátozni. Azokat, akik megtelepedtek, polgárjogot szereztek, adót és harmincadot fizettek, nem tiltották el a kicsinybeni kereskedéstől. Budán és Pesten az 1720-as években telepedtek is le Albániából származó török alattvalók, akik a városi tanácsok engedélyével egész éven át szabadon kereskedtek, csupán az adót kellett megfizetniük és védelmi díjat szedtek tőlük. A rendeleteket tehát a törökök nem vették figyelembe, s a városi hatóság is pártolta őket, mert olcsóbban árultak a németeknél, s ez a fogyasztók javára vált. Pest város tanácsa a Helytartótanács többszöri sürgetése után csak 1732-ben záratta be a törökországi kereskedők boltjait; ugyanakkor azonban annak biztosítására, hogy a vásárokon kívül ne árusíthassanak, s csak törökországi árukat hozzanak forgalomba, áruraktár felállítását javasolta. Ennek megvalósítása hamarosan tönkretette volna a törökországi kereskedőket Pesten. A Helytartótanács mégsem támogatta, mert az áruraktárak intézményének a meghonosítása révén a fellendülő Pest városi kereskedelem komoly versenytársa lehetett volna a bécsi kereskedelemnek. A törökországi kereskedők működésének korlátozása után is nagy számban telepedtek le (a kormányhatóságok ezt nem ellenezték) balkáni származású kereskedők a két városban. A pesti kereskedők száma 1720—1735 között megkétszereződött. Köztük a magyar kereskedők számának növekedése csak minimális volt, a németeké, valamint a görög, török és rác kereskedőké azonban száz, illetőleg még annál is nagyobb százalékos. Különösen szembeszökő volt ebben az időszakban az állatkereskedők számának a szaporodása, amit az a körülmény magyaráz, hogy a Pest körüli nagy pusztákon ekkor még igen kiterjedt állattenyésztés folyt, s a pesti állatkereskedők, akikhez még a mészárosokat is hozzá kell számítani, a környező földesuraktól A lörökországi kereskedők Kísérlet a balkáni kereskedők visszaszór ítélsára Újabb lörökorszéigi kereskedők letelepedése Pesten 8* 115