Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

örökös tartományokból Magyarországra irányuló árukért egyszer a teljes vámot Bécsben, majd Pozsonyban új vámként a harmincadnak egyharmadát, Pesten a második harmadát kellett megfizetni. A harmadik harmad fizetésére csak akkor került sor, ha az árut Pestről tovább vitték Belgrádba. Az ún. harmincadvám összegét ugyanekkor az addigihoz képest mind a behozatal, mind a kivitel esetében felére csökkentették. A pesti vásárok engedélyezése és a harmincadvám csökkenése révén lehetőség nyílott a kereskedelem fellendülésére, a forgalom emelkedésére a török uralom alól felszabadított területeken, s arra is, hogy Pest kereskedelmi központ jellege érvényesülhessen. A pesti vásárokat 1690-től kezdve rendszeresen megtartották. A város 1692-ben (nyilvánvalóan a vásári forgalom hasznának élvezésére) kövezetvámszedési engedélyt kapott, és 1693-ban az addigi két vásárnap helyett háromnak az engedélyezését kérte. Arról is maradt fenn adat, hogy már 1691. október 1-én (tehát nem az 1690-ben engedélyezett időpontban) tartottak marhavásárt a Kecskeméti kapu előtt. A végleges vásártartási engedélyt a hatéves próbaidő helyett már négy év múlva, 1694. március 12-én megkapta Pest városa. Ekkor négy országos vásárt engedélyezett a király: József napján (március 19), Medárd napján (június 8), János fővétele napján (augusztus 29) és Lipót napján (november 15). Az új kiváltságlevél biztosította az egyes kereskedőket, hogy áruikkal a pesti vásárokra akadály nélkül jöhetnek, és onnét biztonságosan visszatérhetnek — mint írták „személyetek és dolgaitok jóságos védelmünk és különös oltalmunk alatt maradva". Hetipiacok Hetivásárt már 1688-ban engedélyeztek Pesten, és azt kedden és pénteken tartották. A hetivásár elsősorban a lakosság élelmiszerszükségletének a beszerzésére szolgált. Budai hetivásárokról szintén 1688-tól kezdve vannak adatok. Országos vásárok tartására pedig — bár már 1687ben kérte — 1696. május 6-án kapott Buda város engedélyt I. Lipót királytól Vízkereszt (január 6), Szent Adalbert (április 23), Szent Margit (július 13) és Szent Mihály (szeptember 29) napjára. Az első budai vásárt 1696. július 13-án tartották.

35 A kereske- A hetivásárok és az országos vásárok engedélyezése azonban önmagában véve nem adhatott delem lendületet a budai és a pesti kereskedelemnek. Pusztán az engedélyezések nem tették forgalmi akadályai központtá a két várost. A rossz és bizonytalan utak, a személy- és vagyonbiztonság hiánya, a kóborló rablóbandák, a fel és alá járó katonaság akadályozta a szabad forgalmat. A leglényegesebb akadályozó erő azonban az ország óriási mértékű pusztulása volt. A pénz értékének állandó ingadozása, a forgalomban levő sok rossz és hamis pénz, valamint a — csökkentés ellenére is magas harmincadvám szintén nem csekély akadálya volt a forgalomnak. Haszonnal csak az kereskedhetett, aki vám- és harmincadmentességet szerzett. A harminca d- A budai és a pesti tanács a felszabadítás után évről évre kérte polgárai számára a harmincadügy vám fizetése alóli mentességet, hivatkozva arra, hogy ez a szabad királyi városokat megilleti. rendezése u

d

var

j kamara azonban csak jó sokára látta be, hogy a városok polgáraitól (a kereskedőktől és a kereskedő kézművesektől) szedett harmineadvám nemcsak hogy ellenkezik a hazai jogszokásokkal, de a városok gazdasági fejlődését is gátolja. Az új szerzeményi területek városainak polgárait (így a budaiakat és a pestieket is) 1698-ban mentették fel a harmincad és a vámok fizetése alól, de ennek a felmentésnek az érvényesítése még hosszú évekig súlyos gondja volt a városi tanácsoknak és a városokban letelepedett kereskedőknek. A pozsonyi és szepesi kamara ugyanis a kamarai jövedelmek csökkenése miatt kétségbe vonta a mentesség jogosultságát, s bár ezt végül nagy nehezen írásban is elismerte, a pesti tanács még 1701-ben is kénytelen volt kérni az udvari kamarától, hogy figyelmeztesse a magyar kamarákat: tartozzanak ,,a várost további vonakodás nélkül ezeknek élvezetébe juttatni". Ugyanekkor a városi tanács a katonaságra is panaszkodott: ,,a városunkban (amely pedig nyílt hely) elhelyezett helyőrség és ennek kapuőrségei sajnos bő tapasztalatokat nyújtanak afelől, miként riasztják el az áruk idehozatalát gyakori vizsgálatokkal, feltartóztatással, bántalmazásokkal végződő elővásárlással, amit pedig kivált Pesten, amely kereskedelmi szempontból jó fekvésű és megfelelő helynek tekinthető, el kellene kerülni. Ez azonban, amíg helyőrség van Pesten, alig lehetséges." A kereskedők Ilyen körülmények között érthető, hogy a XVII. század végén Pesten letelepedő lakosok széima között meglehetősen kevés kereskedő volt, sőt a város bizonytalan helyzete következtében a Pesten mar me

gtelepedett kereskedők egy része is hamarosan otthagyta a várost, mivel nem volt lehetősége a kereskedésnek haszonnal való folytatására. A letelepedett és a szűkös körülmények ellenére is ittmaradt kereskedők között magyarok, rácok és németek egyaránt voltak. Pesten 1696-ban 15 kereskedőt írtak össze:

30 Nagykereskedő (mereator) 3 Kiskereskedő (institor) 3 Gabonakereskedő (quaestor) 5 Zöldségkereskedő (quaestor) 3 Vaskereskedő (mereator ferrarius) 1