Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

b) Az 1402-es népmozgalom és következményei és az 1439-es mozgalom Az 1404-es királyi intézkedés Az 1403-as Zsigmond király oklevelet adott ki 1403. december 9-én. Ebben olvassuk, hogy eléje járultak kiváltságlevél Buda város régi tanácsának bírája, esküdtei és más tanácsosai. Előadták, hogy néhányan gyűlölködve megsértették a város régi szabadságát, és új, azoknak hasznot hajtó rendet vezettek be. A király a régi rendet állítja vissza, amelyhez új szabályokat csatol. A cikkelyek a következők: 1. Csak birtokos ember lehet bíró vagy esküdt. Ha nem az, akkor olyan biztosítékot kell adnia, amellyel a király, a tárnokmester vagy a budai várnagy megelégszik. 2. A tisztújításon senki sem vehet részt fegyveresen, különben súlyos büntetés sújtja. 3. A polgárjog imént ismertetett szabályzata. 4. A megválasztott bírókat és esküdteket be kell mutatni a királynak, tárnokmesternek vagy budai várnagynak. 5. „Továbbá . . . akarjuk", hogy a (város) közönsége ne jöjjön össze gyűlésre a bíró és esküdtek tudomása nélkül és akarata ellenére, kivéve, ha erre a király, a tárnokmester vagy a budai várnagy parancsot ad. Aki ezt megsérti, súlyos bírságot fizet. 6. Ugyanilyen bírság terhe mellett senki sem tanácskozhat kocsmákban, nyílt utcán vagy rejtekhelyeken a bíró és esküdtek ellenére. 7. A birtokkal nem rendelkező egyéneket a bíró és tanácstagok választásából kizárja. 8. Eltiltja, hogy a Buda városában évente választani szokott tizenkét esküdt mellett még huszonnégyet válasszanak, ahogy ezt újonnan kezdeményezte néhány „könnyű állapotú" (alacsonyabb rendű) egyén. 9. Ha a király vagy a város adót akarna kivetni, akkor a (város) közönsége válasszon az adókivetésre és behajtásra becsületes és alkalmas férfiakat. A behajtott adót adják át az esküdteknek, és azok vagy fizessék ki a királynak, vagy fordítsák a város hasznára.

47 Az oklevél hátterét jobban megvilágítja a királynak az 1404-es bíróválasztás előtt április 15-én kiadott oklevele. Eszerint Frigyes fia András mészáros, néhai Lőrinc szűcs és a kis Rigolinus bírák, valamint az ő idejükben volt esküdtek a király csehországi távolléte idején összeesküdtek, új bíróságot és esküdteket választottak, a régi tanácsot, amelyben a király megbízott, elmozdították. A szabadon megválasztott (!) új tanácsot szokás szerint bemutatták Zoelus (de Nassis) budai várnagynak, ele noha az nem fogadta el, nem engedelmeskedtek neki, és közel két évig kormányozták a várost. Az uralkodó büntetésképpen eltiltja, hogy Andrást és társait valaha újból megválasszák.

48 Az 1402-es Több 1402—1403-as oklevél Frigyes fia Andrást nevezi meg bírónak, tehát az 1402-es bírói népmozgalom évben ténylegesen ő töltötte be ezt a méltóságot, sőt lehet, hogy az 1403-as bírói év egy részében is. Bizonyára Lőrinc, majd halála után Rigolinus voltak a helyettesei. Megválasztásuk módjára az előbbi két királyi oklevél enged következtetni. Az 1403-as oklevél két részből áll, amint erre a király maga is utalt: a régi és az új rendszabályokból. Az első négy pont rövid és világos. Az ötödik ponttól kezdve az új cikkelyek bőbeszédűbbek. Az ötödik pont kezdete azt is mutatja, hogy itt új rendszabály kezdődik, míg a negyedik pontból kiderül, hogy ez a régi szabályzatból származhat csak. Az új tanácsnak csupán bemutatási kötelezettségét írta ugyanis elő, de nem beszélt a jóváhagyásról. Az 1404-es oklevélből viszont kitűnik, hogy 1402-ben ezt a rendelkezést szó szerint megtartották, András bírót tanácsával bemutatták a várnagynak, de annak ellenére, hogy az nem erősítette meg, tovább is hivatalban maradtak. Ha ez új rendelkezés lett volna, akkor okvetlenül hozzátették volna a megerősítés kötelezettségét is. Hogy a sok régi rendelkezés közül ezt a négyet, amellyel az 1403-as oklevél kezdődik, erősítette meg újból a király, arra enged következtetni, hogy ezeket az 1402-es tisztújítás alkalmával — legalábbis részben — megsértették. Ezek után hogyan képzeljük el az 1402-es mozgalom lefolyását. Előzőleg egy ellenzéki csoport gyűléseket tartott, majd összehívták a városi közgyűlést. Talán nem is a rendes tisztújító gyűlést, hanem az előtt valamivel .egy másikat, és ezen elcsapták a hivatalban levő tanácsot. Uj tanácsot választottak, de nem tizenkét, hanem harminchat tagút, ahol tehát több embernek volt beleszólási joga. A gyűlésen a köznép fegyverrel adhatott nyomatékot szavának. A tanácstagok között feltétlenül lehettek olyan személyek, akiket nem lett volna szabad megválasztani: birtoktalánok, akiket a király vagy képviselői nem fogadtak volna el. Frigyes fia András és Rigolinus azonban nem tartozott ezek közé. Ha odatartoztak volna, akkor nem lett volna szükség a választási rend újabb királyi szabályozása után arra, hogy őket név szerint kizárják a választhatóságból. Az 1402-es A modern szakirodalom általában elismeri az 1402-es mozgalom társadalmi okait, azonban mozgalom oka van 0

]y

an n

ézet is, amely nemzetiségi ellentéteket keres — legalább részben — mögötte. Társadalmi ellentétek állottak azonban kizárólag a mozgalom hátterében. A mozgalom élén a céh-