Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
Szentjakabfalva a Buda felé vezető út mellett a hegyek miatt dél felé keskenyedve terült el. Déli határát a felhévízi meleg források adták. Egy ízben az ottani malmokat is Szent jakab fal vához számították. Külterülete nyugat felé a budai hegyekben húzódott. A falu az óbudai uradalom tartozéka volt. azonban a XV —XVI. század fordulójára elveszíthette önállóságát és beolvadt Óbudába. Plébánosát, aki gazdag javadalmat élvezett, és közvetlenül az esztergomi érsek alá tartozott, már a XV. század közepétől mint az óbudai Szent Jakab-templom plébánosát emlegetik. A szent jakab fal vi ingatlanok ügyében pedig ebben az időben mindig az óbudai tanács intézkedett. Említik ugyan faluként még a XVI. század elején is Raguzai István királyi borbély itteni házával kapcsolatban, ez azonban ekkor már csak azt jelentette, hogy Óbuda külön nevet viselő külvárosa. A Lajos utca itteni szakaszán kiásott középkori házak is inkább városias, mint falusias jellegűek, és a török időkig fennállottak. Lehetséges, hogy nem volt egészen Felhévíz határáig beépítve, mert itt, a Duna melletti országút oldalán szőlőket találunk. A beépítetlen terület azonban igen kicsi lehetett. 12 Óbuda nagy kiterjedésű külterületének zömét szőlők borították. Szántóföld kevés volt, rét Óbuda már több, főleg a Duna melletti mocsaras területen. Délről — ha leszámítjuk Szent jakabfal- kulter " 1 vát Felhévíz, nyugatról Nyék és Gercse, északról óbudaörs, Üröm, Békásmegyer és a pazandoki puszta határolta. Ezt a területet is felosztották a királyné és a káptalan között. Az utóbbié volt a délnyugatra eső Tapsa puszta, valamint a határ északnyugati része körülbelül Fehéregyházától kezdve. Űgy tűnik, hogy a határ viszonylag egyenlően oszlott meg a két birtokos között. A szőlők zöme budai, felhévízi polgárok, egyházi testületek, sőt nemesek birtokában volt. Fehéregyházán Mátyás király pálos kolostort létesített az itteni kegyhely gondozására. Lehet, hogy Óbuda belterülete a felé vezető út mellett terjeszkedett északnyugat felé. 13 2. PEST Közismert, hogy a mai pesti Belváros lényegében megfelel a középkor végi Pestnek, hiszen Városfalak ezt övezte a régi térképeken felismerhető városfal, amelynek egyes részei ma is láthatók a Múzeum körút, Királyi Pál utca és Bástya utca több házának udvarán. A falak a XV. század második felében épültek, és három kapu vezetett át rajtuk a városba: a mai Váci utcában a Bécsi kapu, nyugaton a mostani Astoria aluljárónál a Hatvani, míg ettől délebbre, a Kecskeméti utca Kálvin téri torkolatánál a Kecskeméti vagy Szolnoki kapu. Lehet, hogy kisebb kapu lehetett a mai Deák tér táján is. 14 A városfal építése feltétlenül fontos városfejlesztő tényező volt. Ugy tűnik tehát, hogy a városfal építésekor a mai Belváros keleti fele még beépítetlen volt, és utána is nyilvánvalóan csak faházakat építettek ide, amelyekre különben másutt is van adatunk a városban. Alátámasztja ezt az is, hogy eredetileg itt, a Hatvani kapunál terült el a város nagy marhavásártere, amelyet csak 1510 táján telepítettek ki a Rákos mezejére. Utána építhették tehát csak be ezt a városfalak közé szorított üres területet, bizonyára szegény polgárok ideiglenes faházaival. 15 Az új fal építésével a külvárosok egy részét bevonták a belvárosba. Sajnos, az így megnőve- Utcanevek kedett város belső helyrajza még mindig nem világos. Pest legfontosabb utcáit mint városne- 1547ben gyedeket, mahalléket egy 1547. évi török adólajstrom is felsorolja. Ezek a következők: Búza piac, Bécsi utca, Szent Péter utca, Hatvani utca, Zsidó utca, Ceglédi (utca?), Szent Miklós utca, Cirkulus (főtér) utca, Nagy utca, Szél utca. A Hatvani és Szél utcákra nincs okleveles adatunk, különben előbbinek a helyét majdnem biztosan a mai Kossuth Lajos utcával, azaz a Hatvani kapuhoz vezető utcával azonosíthatjuk. 10 Mielőtt az utcahálózattal foglalkoznánk, néhány szót kell szólnunk a legfontosabb épületek- Templomok ről. Noha egykorú források szerint sok templom és kolostor volt a városban, azonosításuk, megnevezésük is nehéz. Annyi bizonyos, hogy csupán egy plébániához tartozott a város. Ma is áll, részben átépítve a belvárosi templom. Tőle nem messze délre néhány éve tárták fel a Szent Mihály-temetőkápolnát. A ferencesekről és domonkosokról az előző korban volt szó, mindkettő mellett beginaházak is épültek, a domonkosoké Szentfalván. Igen fontos helyrajzi épületegyüttes volt a Szent Miklós-ispotály és -templom, amelyről az egyik utcát nevezték el. Jelentőségét mutatja, hogy templombúcsújához kapcsolták a város egyik országos vásárát. Valószínűleg a mai szerviták temploma táján állhatott, hiszen itt a török időben is dzsámi volt. Mások a mai bölcsészkar helyén keresik. Volt még Pesten egy Szent Kozma Damján-kápolna is, sőt talán egy Szent Katalin-templommal is kell számolnunk. Bár az irodalomban többről is tesznek említést, a törökkori metszetek legtöbbjén mindössze négy dzsámitorony vehető ki: a mai Belvárosi, Egyetemi, Ferences templomok, valamint a szerviták által birtokba vett épületek, illetőleg elődjeik. Az Egyetemi templom és a szerviták temploma középkori azonosítása csak feltételezéssel lehetséges 17 .
