Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

178. Erhard Schön: Buda ostroma 1541-ben Az oklevelekkel szemben az 1505. évi bordézsmalajstrom számos posztónyírót, Jánost, Farkast, Simont, Bertalan Rufust, Antalt és András selyemszövő feleségét jegyezte föl. Rendkívül sok gyöngyfűző dolgozott. Amíg a budai adatok a posztó tömeges készítését, nyírását, árusítását (posztómetők utcája, a posztómetésre alkalmas földszinti kamrák), behozatalát igazolják, a hazai készítményeknél inkább egyszerűbb szőttesre gondolhatunk. Az arany - vagy selyembrokátot minden esetben külföldről, elsősorban Itáliából hozták be, amire igen sok oklevél vonatkozik. Itthon csak a szabását, hímzését végezték. Beatrix nővérének, Eleonórának írt leveleiben feltűnnek szolgálatában álló JEGYZETEK 1 Záhonyi, 586—7. A helyét régebben összecserélték a nyéki vadászkastély és falu romjaival, pedig a leírás sokkal jobban ráillett a Svábhegy nyergében (a mai Ságvári ligetben) a mai napig látható romterületre. Sajnos, a többször (1847, 1934, 1949, 1958) elkezdett feltárás nem nyújt megbízható időrendi megállapításokat. — Palugyai, 152; Knauz, MSi 1865, 585—599; Garáoly, TBM 1938, 156; Uő.: BudRég 1943, 173—184. 2 Nagy E., BudRég 1959, 291—299. Az utolsó két ásatásról számol be. 3 Pl. a pozsonyi vár esetében már a XV. században Rozgonyi Gy örgy főispán. Szűcs J., BudRég 1958,328. 4 Mon. Vespr. II. k. 40—41. 5 Ebben az évben a zárda megszervezésére tesznek lépéseket, és néhány főúri hölgy a Szent Klára rendbe kéri felvételét. 1346. június 23. Anjou-kori IV. 611—12. Dl. 3849. * Jankovich M., BudRég 1958, 495. Ez utóbbi feltevés kevésbé valószínű, mert a zsinagógával szemben álló ház kapuja és falai későközépkoriak, tehát egy sorházas utca egyik oldalát alkották. Az épületet Bertalanná tárta fel, aki ettől délre hatalmas alapfalakat talált. 7 Fügedi E., TBM 1959, 20-21 8 Dl. 4843. A Vármúzeum Mályusz regesztáit is használtam. 9 Dl. 6137. 10 Anjou-kori, IV. 546—7. 11 Dl. 8691. 12 Dl. 18039. 13 Először Nagy Lajos a harmincas évek derekán, majd Bertalan Vilmosnó tárta föl a maradványokat 1956—1957-ben. Rövid ismertetés és alaprajza: Bp. műeml. II. 399—401. Az alaprajz rekonstrukciója Seitl K.-tól. 14 1348. június 19: VMH I. 764—65; Bossányi, I. 187—8. 1345. március 22; VMH I. 771; Bossámji, I. 201. 15 Dl. 1766; Fejér, VIII. 1. 425—31; Mon. Strig. II. 635—639. 16 Dl. 18841; i^y'ér, VIII. 1.425—431; Eszt. kp. m lt. lad. 45. f. 2. nr. 14; Eszt. kp. o. lt. ser. 2. 2. nr. 15. 17 ,,loco videlicet Cathedrali ipsius Regis" Avignon 1321. dec. 13; VMH I. 476. 18 Mon. Vespr. IL CCCLXXX1Ï. 301. 19 1410. aug. 1. Mon. Vespr. IV. CCCXXXIII. 366—369. 20 Az apácák kincseikkel Pozsonyba menekültek, ahol az 1656-ban készült leltárnak egy bejegyzésében sejtjük az oltár első feltűnését. 1714-ben már ismét Óbudán van, az 1782-ben, a kolostor feloszlatásának évében készült leltárok bejegyzését a leírás néhány ritkább jegye miatt már a házioltárra kell vonatkoztatnunk. 1784-ben Batthyány Ignác erdélyi püspök vásárolta meg, és innét már teljes bizonyossággal nyomon követhető. A Batthyány család birtokából 1867-ben került el a párizsi Rotschildok gyűjteményébe, ahonnét pár évvel ezelőtt került a New-York-i Metropolitan