Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Prágai egyetem hatása Deákok Budán meg, és végeztek a magyarok. Ekkor azonban a német tanárok és hallgatók nagy része - és köztük, budai német származásúak — a huszitizmus miatt eltávozott. Ha budai magyar hallgatók maradtak is ott (sőt a budai Bereck rektor is lett), a budai németek többsége bizonyára elment, és ezentúl elkerülte a cseh fővárost. Az óbudai egyetem megalapítása és megszűnése nem változtatott lényegében a Budáról külföldre járók arányán. Krakkó akkor még érdektelen a budaiak számára, hiszen Buda ebben az időben nem állott élénk kereskedelmi kapcsolatban a lengyel fővárossal, tehát a magyar főváros polgárai nem küldték ide fiaikat tanulni. Nem véletlen, hogy amennyiben a vezetéknév megállapítható a bécsi anyakönyvből, ez gyakran patríciusra utal. Budai patríciusok közül a Szerecsen, Greczinger, Munich, Nadler családok tagjain kívül 1429-ben egyszerre három Reichel fiú iratkozott be. Ez is mutatja a budai patríciátus érdeklődését Bécs iránt. Krakkóban 1414-ben iratkozik be az első budai: Siebenlinder Szaniszló, talán a budai bíró fia. Siebenlinder János a lengyel határ közelében született, Szaniszló lengyel keresztnevet visel, tehát igen könnyen lehet, hogy édesanyja lengyel származású lehetett. Utána csupán a harmincas években iratkozott be két budai. Később megváltozott a helyzet, a század végén majdnem ugyanannyian jártak Krakkóba, mint Bécsbe. Pest ebben az időben jóval jelentéktelenebb Budánál, ami az innen származó egyetemistákon is megfigyelhető; 1413-ban iratkozott be az első pesti Bécsben, és 1440-ig csupán öten származtak innen, Krakkóban pedig mindössze egy pestit találunk.

96 Amit külföldön tanultak a budaiak, hatott a hazai kulturális fejlődésre is. Különösen ki kell emelnünk a prágai egyetem hatását. Az oda beiratkozó magyarországi hallgatók között különösen nagy volt a budaiak aránya, ez azért is jelentős, mert a haladó huszita ideológiát szívhatták magukba: feudalizmus-ellenes, az egyházi vagyonnal szemben álló, a nemzeti nyelvet propagáló elméleteket vehettek át. Prágában tanult jogot Budai János mester, aki később barsi főesperes lett az esztergomi káptalanban, majd Esztergomban kollégiumot alapított szegény diákok számára. Budai Gergelyt maga Husz János vizsgáztatta, de két év után már maga is vizsgáztat. Budai Bereck is Husz idejében kezdte tanulmányait, és 1415-ben ő volt a prágai egyetem huszita - rektora.

97 Mindkét városban a deákelem is szerepet játszott, a tanácsban Budán, de talán még inkább Pesten több deákot találunk. Budán Petrus scriptor vagy Sreyber Péter, azaz írnok, az 1384 — 85-ös tanácsban az első esküdti, albírói tisztet viselte. Neve tanúsága szerint hivatásos írnok, esetleg városi főjegyző lehetett. Elsősorban értelmiségi pályán mozgott György deák, bár tizedbérlettel is foglalkozott. Egyre nagyobb jelentősége van a litterátus műveltségű hivatalnokelemnek a város életében, különösen azóta, hogy a bíróságok visszakerültek Budára. Ez egyben magával hozta a hivatásos ügyvédség kialakulását is. Már előtte 1401-ben, említik Fürstenfeldi András ügyvédet és könyvírót. Mind a hivatalnok-polgárok, mind az ügyvédek azonban elsősorban a XV. század második felében válnak igazán jelentőssé.

98 Orvosok Orvosokra ebben az időben — nem számítva a királyi udvar és nagyurak orvosait — kevés adat van. Budán már a XIV. század elején említik Péter mester orvos és orvosságkészítő nevét, majd Óbudán a királyi és királynéi vár mellett a XIV. század második felének nagy hanyatlása előtt jóval többre van adatunk. Itt volt háza Mannus mester orvosnak, ő azonban urburárius, bányavezető Telkibányán. Egy Kunclinus nevű orvosnak 1371-ben Ürömben volt szőlője, míg 1372-ben egy kölni sebészt említenek itt. A sebészek nem végeztek egyetemet, iparosnak számítottak. Zsigmond idejéből több királyi orvos nevét ismerjük Budáról.

99 Buda úgy is, mint főváros és úgy is, mint jelentős iskolaváros, az ország szellemi központja, és ezért a művészetben, irodalomban, a tudományokban is élen kellett járnia. Sajnos, itt talán még a művészettörténetnél is nehezebb helyzetben vagyunk, hiszen annak az ásatások segítettek feltárni elpusztult művészeti emlékeket, irodalmi vonatkozásban azonban sokkal rosszabbul állunk. Az e korszakból fennmaradt és zömében latin irodalmi alkotásainkat ugyan a fővárosi jelleg következtében nyugodtan ide sorolhatjuk, azonban a város polgárságával kapcsolatban nemigen maradt ránk alkotás. Elsősorban a Gesta folytatóit kell megemlítenünk, ha a korszak történetírásával foglalkozunk. A XIV. század elejét tárgyaló részt 1332 —33-ban fejezte be János ferences tartományfőnök. Bizonyára hosszabb időt töltött a budai kolostorban, hiszen művében gyakran foglalkozik budai eseményekkel: mint a pápa kiátkozásával vagy a ferences templomban eltemetett előkelőkkel (III. András király és püspökök). Ugyancsak a XIV. században készült el a Képes Krónika, amelynek szerzőjét egy ideig Kálti Márk budai plébánosban keresték, valójában azonban ezt is egy ferences barát állíthatta össze. Egy másik XIV. századi történetíró Gestafolytató, az ugyancsak ferences Kétyi János, az anyakirályné és Lajos király gyóntatója volt, aki mint ilyen, ugyancsak tartózkodott Budán. Szintén Lajos kortársa volt Tótsolymosi Apród János, akinek azonban legfeljebb azáltal volt budai kapcsolata, hogy egy időben a kancelláriában szolgált. De mint ilyen, inkább Visegrádon tartózkodott, ahol házat is vásárolt. Ujabb történetíróra nincs adatunk, amennyiben nem számítjuk ide a Budán megfordult és az itteni Irodalom Történetírás