Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

a kanonokok — királyi káplánok —- között egyetlenegy budai, vagy pesti polgárt nem találunk, de annál inkább más egyházi javadalmakat is élvező hivatalnokokat. A férfikolostorok nagy részénél, elsősorban a koldulórendeknél, a rendbe belépett szerzetes abban a kolostorban és addig működött, ahová felettesei küldték. Megvolt ennek az oka. A koldulórendek, a domonkosok és ferencesek alkották a pápaság legharciasabb csapatát, jelentős szerep jutott nekik az egyházellenes mozgalmak elleni küzdelemben. Mindkét rend elsősorban a városi, mezővárosi lakosság lelki gondozására volt hivatott. Elvileg nem lehetett ingatlan vagyonuk, és koldulásból kellett magukat fenntartaniuk, hogy ezzel is jobban hatni tudjanak a szegény lakosságra, hogy jobban leszerelhessék azok antifeudális mozgalmát. A domonkosok — prédikátorrendbeli szerzetesek — hivatalos nevük szerint is főleg népszónokok voltak, és mint ilyeneket a pápaság elsősorban az eretnekségek letörésére használta fel. Más volt a ferencesek feladata, ők is harcoltak az eretnekek ellen, gyakorolták az egyházi szónoklatot, azonban sokkal inkább a legszegényebb néprétegekkel törődtek, mint a domonkosok. A fővárosban ferences kolostort mindhárom városban és a szigeten találunk, domonkosokét pedig Budán és Pesten. Az ő szigeti kolostoruk lényegében csupán az ottani apácakolostor lelki gondozására volt hivatva. A kolostorokban élő barátok számát nem ismerjük. A két szerzetbe valószínűleg sok budai és pesti lépett be, ezek azonban a rendfőnökség által bárhová helyezhetők voltak. Hasonló volt a helyzet a többi férfi szerzetesrendnél. Az ágostonrendiek elsősorban oktatással foglalkoztak. A karmeliták Németországban szoros kapcsolatban állottak a kereskedő polgársággal, és ezért nem véletlen, hogy Budán is — talán az egyetlen - tisztán német kolostor az övék volt: a magyar plébánia területén már 1375-ből ismerünk bécsi születésű budai karmelitát. Az ispotályokat kezelő rendek tagjai sem voltak mindig született helyi polgárok. Még talán a legtöbb budai polgárfi a pálosok Szent Lőrinc-kolostorába lépett be. A pálosok elvileg remeték voltak, és a többi koldulórenddel ellentétben,, nem törekedtek tudományos képzettségre, hanem szemlélődésre, imádságra, testi munkára

66 (12. kép). A fővárosban tehát, ellentétben sok külföldi várossal, nem beszélhetünk arról, hogy akár világi papi javadalmakat, akár kolostorokat tartottak fenn a polgárság vagy annak egyes rétegei számára. A szigeti és csőti premontrei és a kánai bencés kolostorok sem voltak ilyenek, annál kevésbé, mert igen kevés szerzetes élt bennük. A ferences-, domonkos-, ágostonrendi kolostorokat a feudalizmus általános érdeke, nem pedig a polgárfiak elhelyezésének szükséglete hozta létre. Furcsa dolog is lett volna gazdag patríciusfit egy koldulórendi kolostorban elhelyezni. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a magyar fővárosban mások voltak a gazdasági és társadalmi adottságok, nem igényelték a „panziót" a polgárság gyermekei számára, valószínűleg azért sem, mert fiú a családokban kevés született. Ez nem jelenti azt, hogy budai vagy pesti polgárfik nem mehettek egyházi pályára. Budai János például Zsigmond kíséretében Boszniától Aragóniáig járta Európát, váradi, esztergomi és óbudai kanonokságot, majd Konstanzban nemességet szerzett. Pesti Miklós jászói prépost lett, a budai Örmény Tamás a pápai udvarban szolgált, és mint ilyen, járt ki magának egyre több javadalmat. Találomra választottunk ki két évtizedből néhány példát, amelyek mutatják, hogy papnak menő polgárfik a városon kívül is találtak maguknak javadalmakat.

67 A nők száma a középkorban is magasabb volt a férfiakénál. (Például a középkori Reimsben 1000 férfira 1109-1110 nő jutott, a tizennégy évnél idősebb — a középkori házasodási kor —nőknek Reimsben körülbelül a fele volt csupán férjnél vagy élt özvegyi állapotban.) A magyar fővárosban jóval kevesebb lehetőség nyílt leánygyermek elhelyezésére, mint fiúkéra. Hisz míg számtalan templom, egyházi javadalom, társaskáptalan és kolostor állt nyitva a fiúknak, addig a lányoknak csupán két apácakolostor és két beginaház.

68 Mindjárt meg kell azonban jegyeznünk, hogy a két apácakolostor nem a polgárság, hanem elsősorban a feudális nemesség, sőt főnemesség lányainak, özvegyeinek elhelyezésére szolgált. Ezért kaptak gazdag birtokadományokat. Bár a szigeti apácák személyére kevés adat maradt fenn ebből a korból, de ezek azt mutatják, hogy az apácák előkelő származású, birtokos nemesek leányai, olyanok, akiknek saját birtokuk van, amelyet eltartásukra fordítanak. Ezek az 12. A pálos rend pecsétje (1403) Férfikolostorok. koIduW) rendek A többi férfikolostor Budai papok máshol Apácakolostorok Szigeti apácakolostor