Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Pozsony vezető szerepe A királyi székhely-jelleg hatása Buda gazdasági életében Budaiak mint királyi üzletemberek Budai kereskedők Kereskedelmi társaságok délnémet területre vezető út az 1410-es évek után szintén veszített jelentőségéből a huszita háborúk miatt. Az országot a nyugattal összekötőjegfontosabb. kereskedelmi út tehát a Duna menti lett. Ez és az árumegállító jog Pozsony fejlődését segítette elő. Ezzel kapcsolatban azonban élesen mutatkozott meg a magyar városok és így Pozsony kereskedelmi tőkeszegénysége. Akár a szintén árumegállító jogot kihasználó Bécs, Pozsony kereskedő polgársága is kénytelen volt délnémet kereskedők (eleinte főleg^kölniek, később nürnbergiek) áruhitelét igénybe venni, és így teljesen eladósodott. Egyre növekszik a délnémetek gazdasági befolyása és ez azt mutatja, hogy a pozsonyiak (és soproniak) a XV. század első felében megmutatkozó gazdasági fellendülése mesterséges, tulajdonképpen csak a királyi kiváltságlevélnek köszönhető. Az 1402-es és az 1405-ös rendelkezések Buda-ellenes élében az a különös, hogy majdnem egybeesett a budai kereskedő polgárság megerősödésével, a XIV. század utolsó harmada visszaesése utáni újabb fellendülésével. Ez kapcsolódott az udvartartás Budára költözéséhez. A királyi udvar és a környezetében élő feudális urak nagy belső piacot biztosítanak a városnak. Élelmezésüktől ruházkodásukig mindent a városban szereznek be. Lajos uralkodásának végén, majd a lánya és veje már leggyakrabban Budán tartózkodtak, bár Zsigmond sokat utazott. Nem véletlen, hogy majdnem egyidőben növekszik hirtelen a feudális urak birtokában levő házak száma, és az olaszok, a feudális urak üzletfelei is ekkor lépnek előtérbe. Az olaszok befolyásának csökkenése szükségképpen kedvezett a budai polgároknak, átvehették szerepüket a kincstári üzletekben. Annál inkább lehetőségük nyílt erre, mert a központi hatóságokat 1405—1408 között Visegrádról végleg Budára helyezték, Buda most lett igazán főváros. Különösen a bíróság ide helyezésének volt hasznot hajtó hatása. A bírósági ülésszakokon szinte az egész uralkodó osztály megjelent. A vidéki kisnemes és köznemes ilyenkor nem csupán fényűzési cikkeket, hanem más iparcikkszükségletét is itt szerezte be, ami kétségkívül hozzájárult Buda fejlődéséhez. Nem véletlen ezek után, hogy Zsigmond és felesége előszeretettel használta fel a budai polgárokat a különböző pénzügyletekben: ékszerek elzálogosításában vagy kiváltásában, ökör- vagy favásárlásban, kölcsönök nyújtásában. Ilyen szerepben találkozunk többek között Siebenlinder János, Purhart (Pernhartel) Gáspár, Nadler Mihály, Farkas László budai bírákkal, Weissenstein Jánossal és másokkal. A kincstári hivatalok kezelésében szinte ugyanezek fordulnak elő: Siebenlinder harmincadispán vejével Munich Henrikkel együtt pénzverő-kamaraispán, Szlavónia nyestbőr adószedője, Purhart harmincadispán, Nadler pénzverő-kamaraispán, Farkas — már 1439 után — harmincadispán, de budai polgár volt sógora, a nemes Mahalfalvi Raichel Péter királyi tanácsos, bánya-kamaraispán és vállalkozó, egyben szintén királyi üzletember, mindketten a nürnbergi Kammerer Ulrik unokáit vették feleségül. Egenburger István harmincados volt, Kapun Fülöp a király hitelezője. Zömében délnémet kapcsolatokkal rendelkező németek, de már a magyarok között is találunk hozzájuk hasonlókat. A későbbi budai bíró Kopácsi Dénes adószedőként tűnik fel, de a harmincas évek egyik legbefolyásosabb kincstári tisztviselője, a harmincadispán és kamarahasznaispán, György deák is budai polgár volt.

16 A budaiak a XIV. század végétől jobban kiveszik részüket nemcsak az országon belüli, de a távolsági kereskedelemből is. A nyolcvanas évek elejétől szórványosan, de a kilencvenes évektől már viszonylag gyakran hallunk budai polgárokról, akiknek vagy adósaik vagy hitelezőik élnek Bécsben. Budaiak olykor Bécsbe is költöznek. Ausztriából elsősorban bort hoznak be, amely állítólag saját ottani szőlőjükben termett. Rokoni kapcsolatok csak hozzájárulnak a Buda — Pozsony közti kereskedelmi kapcsolatokhoz. Üzletfeleik közé tartoznak feudális urak is, 1394ben például a semptei várnagy tartozott a budaiaknak. Egy valószínűleg nürnbergi eredetű budai polgár 1397 —1400-ban 286 forint értékű kölni posztót adott el hitelbe nemeseknek. Egy budai polgártól a bécsi vásáron 1433-ban ezer forint értékű árut raboltak el. Kapun Fülöp budai polgár nemcsak az uralkodónak, hanem külföldi német kereskedőknek is hitelez, lehet azonban, hogy nem német, hanem olasz volt (Capponi?). A század első felében egyre gyakoribbá válnak azok az adatok, hogy a határszéli városok, Sopron és Pozsony polgárai adósodnak el budaiaknál.

17 Egyelőre még Pozsony a nagyobb jelentőségű, de a főváros fokozatosan vetélytársává lesz. Nem szabad azonban arra gondolnunk, hogy egyes gazdag kereskedők saját erejükből vállalni tudták volna az akkori rossz közlekedési viszonyok és a magyar városok ismert tőkeszegénysége mellett a távolsági kereskedelemmel járó költségeket. Kereskedő társaságok alakultak, amelyek gyakran külföldi üzletemberek tőkéjét is felhasználták. Nem véletlen, hogy már az 1405-ös városi dekrétum 16. cikkelye eltiltotta a külföldi kereskedőkkel társas viszonyra lépést. Ez a rendelkezés azt is elárulja, hogy gyakran bizományosai külföldieknek a budaiak. A Budai Jog 87. cikkelye ugyancsak megtiltja a budai polgároknak, hogy külföldiekkel vagy nem fővárosi polgárokkal kereskedő társaságot létesítsenek. A rendelkezések hátterében anyagi érdek is húzódott: a budai polgárok kiváltságai (mint a vámmentesség) üzlettársaik áruira is kiterjedtek, és ennek megakadályozása mind a királynak, mind a városi tanácsnak érdekében állott. Később egy 1435-ös oklevél szerint Zsigmond külföldi kereskedők letelepedését még mezővárosokban is meg akarta akadályozni azért, mert ezek itt meggazdagodva, később visszamentek külföldre.